kertész lesek

Benevár – Mátrafüred

  • kertész lesek
  • 2020. október 10.

Gasztro

„Több évtizedes hagyományokkal rendelkező” – írják beharangozójukban, de a „házias”, a „finom” és a „családias” jelzők sem hiányoznak. Pedig már a hatvanas évek végén arról cikkeztek, hogy „a rozzant Benevár étterem évek óta lebontásra van ítélve, csak ideiglenesen tengeti létét”. De úgy tűnik, pár évvel később fordult a kocka. 1973-ban Csóka Karola csoportvezető már olvasói levélben áradozott a Turista Magazinnak a kedves, udvarias kiszolgálásról, a „nagyon ízletes” vacsoráról, két évvel korábban a Figyelő hívta fel a figyelmet a vendéglő messze földön híres zsiványpecsenyéjére.

Az étlapon ma már legfeljebb a Vidróczki betyárfalatok (1900 Ft) juttatják eszünkbe a híres főételt, és a korszakot olyan, ma már ritkán előforduló fogások idézik meg, mint a velővel töltött sertésborda (2000 Ft), rántott tonhal (1700 Ft) és a rántott sertésmáj (1200 Ft).

Megtippelni sem tudjuk, hogy milyen lehetett fél évszázada a terasz, de az biztos, hogy nem ilyen, erdei vadetetőre emlékeztető bokszok voltak, és a műkő burkolat mértéktelen használata sem volt ennyire jellemző. De az már a régi időket idézi, ahogyan a pincérek kerülik a szemkontaktust – mindenkinek megvan a maga asztalsora –, így aztán súlyos percek telnek el, míg végre megérkezik az (addig nem látott) emberünk. Akire egyébként nem lehet rossz szavunk sem.

A tárkonyos vadhúslevest (1100 Ft) nyugodtan nevezhetnénk zöldborsólevesnek is a legnagyobb mértékű alapanyagról. Puha és édes, a tárkonyt épphogy érezni, és az omlós, puha hús mintha csak utólag került volna bele. De a gomolyatúróval töltött rántott gombafejekhez (1900 Ft) képest valóságos remekmű. Azt ugyanis leginkább a „szottyos” jelzővel illethetnénk. A gomba annyira lédús, hogy a panírt is átnedvesíti. Akkor inkább a roston sült pisztráng (80 Ft/dkg), mivel az legalább szépen mutat a tányéron, jó ropogósra sült. Igazán sajnálatos, hogy elfelejtették ízesíteni. De a legkínosabb a kakaós palacsinta (700 Ft/2 db), amelynek tésztája leginkább a kínai büfék tavaszi tekercsét idézte: annyira száraz, hogy vágni nem, csak törni lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.