Gasztro

Egy ilyen, liszt nélküli csokoládétorta mindenki repertoárjában kötelező darab. Nyugodtan álljon neki olyan is, aki még soha életében, az égvilágon semmit nem főzött, a siker garantált.

Örök szabály ítéletidőben: ha mész, biztosra menj. A múlt szombati havazásnak köszönhetően feladtuk eredeti tervünket, és eszünkbe nem jutott volna az első utunkba eső "biztos", vagyis a Ráday utca határait feszegetni.

Mi, magyarok az év minden időszakában levesesek vagyunk, egy tisztességes hús- vagy gulyáslevestől a legforróbb kánikula sem riasztja el a többséget. A nagy hideg azonban különösen felerősíti mindenkiben a jó levesek iránti vágyat.

Kelenvölgy egészen különös része a XI. kerületnek. Szinte falusi környezet, ám e romantikába jócskán bekavar, hogy határában nem a végtelen, hanem változó minőségű iparvidék, sűrű szövésű vasútvonal, lakótelep terül el - csodáljuk is, hogy ezt a kellemes környezetet néhány évtizeddel ezelőtt nem sodorta el a modernizáció.

Hiába a jó kis curryk, korianderes csicseriborsók, bulgurok és egyéb ínyencségek, be kell látnom, hogy ezekkel gyerekeknél soha nem nyerem meg a népszerűségi versenyt. Még édességek esetében is - amelyekről azt gondolná az ember, hogy nem lehet velük mellélőni - speciális szempont, ha gyerekeknek készülnek (a keserű csokoládés desszerteket például többnyire nem értékelik).

Csömöri út kettő is van Budapesten. A belvároshoz közelebbi - a zuglói - Újpalotára vezet, de a XVI. kerületi majdnem a település határáig tart. Talán egyszer a nagyközségbe is elmegyünk, most azonban a 152-es szám alatt ér véget az utunk, itt található ugyanis a környék gasztronómiai gyöngyszemeként emlegetett Sport, ami - honlapjuk szerint - nem kevesebb mint 48 éve áll a kedves vendég szolgálatára.

Vajon feltűnt-e mostanában valakinek, hogy citromfronton gyanús dolgok történnek? A hagyományos citromok között ugyanis ilyentájt, szinte minden évben, különös példányok bukkannak fel.

Néha a múlt nem úgy pereg le előttünk, mint méz a biopiacon, nincs benne semmi aranyló. Egy félrészeg, aktatáskás palit látunk magunk előtt. Ilyet szól: "Egy kis pesti vendéglőbe egy kispesti vendég lő be".

A Hasselback elkészítési módszer olyan sült burgonyát takar, amelyet keresztbe vékonyan beirdalnak, majd így pirosra, ropogósra sütnek, miközben legyezőszerűen kissé szétnyílik. Igen mutatós technológia. Bizonyos források szerint nevét állítólag a Hasselbacken nevű stockholmi étteremről kapta, ahol az 1700-as években először készítették.

Korábban Bonnie és Clyde-nak hívták ezt a belvárosi létesítményt az Irányi utca meg a Ferenciek tere sarkán, a Centrállal szemben. Úgy rémlik, akkoriban itt még csak az italozás jöhetett szóba, a konyha legfeljebb egy mikrohullámú sütőből állt. Most azonban úgy tűnik, hogy miután Clyde-dal végzett egy géppuska-sorozat, Bonnie unalmában főzőleckéket vett.

Úgy tűnik, az isztambuli éttermekbe is betört az új hullám. A hagyományos vendéglőkön, családi kifőzdéken, kebabházakon és egyszerű büféken túl néhány év alatt az őrült fejlődésben lévő városban a gasztronómiai paletta is virágzásnak indult.

A Batthyány téri csarnok mögötti terület az elmúlt évtizedben szinte feltűnés nélkül amolyan vendéglátó-ipari tengerszemmé vált Budán. Ott még nem tartunk, hogy az Iskola utca a közeljövőben Rádayvá válik, de az biztos, hogy a Víziváros hangulatát jó irányba befolyásolja e szerény nekibuzdulás.