Képzőművészet

A napokban Budapest utcáin sétálva furcsa látványosság állhatja utunkat - különféle módon díszített marhaszobrokba ütközhetünk. Június végétől augusztus közepéig tart Budapesten a Cow Parade.

Nemzetközi díjat kapott nemrég a Művészetek Palotája (MűPa), de hogy pontosan mit is, a tudósítások alapján némileg homályos.

A Balázs Béla Stúdió, a Nemzeti Filmarchívum és a Műcsarnok néhány hete megállapodást kötött a BBS-ben készült alkotások elhelyezéséről és életre keltéséről.

Vytautas Landsbergis áll a mikrofonnál. Angolul beszél, ami Bécsben az Európai Parlament képviselőjétől a lehető legtermészetesebb - aztán hirtelen énekelni kezd az anyanyelvén.

Az első világháború elől Londonba menekülő belga detektív alapesetben pályázat nélkül lehetne a világirodalom legirritálóbb nyomozója. Tört angolságával és önnön egójába vetett hitével még csak-csak meglennénk, de járása, piperkőc mozdulatai, rendszer-, tisztaság- és szimmetriamániája, valamint a minden napszakban óvott és fényesre suvickolt bajsza végképp nevetségessé teszi, amit - a többnyire a Scotland Yardot kifigurázó - folytonos okoskodása alig is enyhít.

Összetéveszthetetlen színész volt. Hórihorgasan, derékban kissé megdőlve, ám azért hétpróbás gentlemanként viselte a változatos szerepeket, melyeket a mindenkori rendező, a drámairodalom, no meg a történelem reá osztott.

A még friss-ropogós Hervadó virágok mellett immár a mozikból réges-régen kikopott, e jeles alkalomra azonban gondosan kipucolt Jarmusch-régiségek is birtokba vehetők DVD-n. Négy alapdarab az időszámítás előtti nyolcvanas (korai kilencvenes) évekből, plusz egy laza csuklójú tornamutatvány tavalyról, és az életmű jó része máris a polcon hever.

A zsűri a legjobbnak ítélt produkciónak első alkalommal adományoz dupla fenekű, vízzel töltött papírnehezékre emlékeztető díjat és elkölthetetlen pénzösszeget.

Ali Farka Touré 1939-ben született Maliban, a Niger-parti Kanau faluban. Tizedik fiúgyermeke volt édesanyjának, s az első, aki túlélte a csecsemőkort. Azokban a családokban, ahol halott gyermek volt, az a szokás járta, hogy becenevet kapjanak az élők, így lett belőle Farka, ami azt jelenti: szamár.

Melyik a kancellári hivatal? - kérdezzük a Reichstagnál várakozó fiatal sofőrtől, merthogy a két vadonatúj épület közül jobb lenne nem a másikat megcélozni, időre megyünk, és figyelmeztettek, legyünk pontosak, lassú a biztonsági ellenőrzés.

Az orosz-magyar kulturális kapcsolatok legújabb kori bimbózását ismét volt szerencsénk...

Joggal, ám a kelleténél talán szelídebben veti föl a Duna forrásának problémáját Esterházy Péter tárgyunk szempontjából forrásértékű művében, a Hahn-Hahn grófnő pillantásában - melyből Forgács Péter a "Hogy mi a Duna, azt én mondom meg" idézetet veszi a kiállítás (egyik) mottójaként. Merthogy ez a forrásügy több mint gyanús: két meglévő folyócska derűsen együvé csörgedező párosába harmadikként belefolyni, nevüket félretolva a magunkét rájuk kényszeríteni - ezt a hivalkodóan pimasz és erőszakos tolakodást még az sem menti, hogy a Breg is, a Brigach is sutábban hangzik, mint az, hogy Donau. Vagy Dunav, Dunaj, Dunarea, Duna. És ha a Breg- vagy a Brigach-párt skandalumot kiált, akkor bizony jól tesszük, ha csendben kivárjuk, míg elül a zaj, megfárad a felhorgadás. A Duna meg úgyis Duna marad, s miközben lágy, iszapos nyugalmat (mondják: bölcsességet) tettet, folytatja titkos-piszkos kis üzelmeit, jól meghalásztat mindenkit a zavarosában.

Debrecen manapság a nagy formátumú építészeti termelés éllovasa Magyarországon. Kósa Lajos polgármester első négy évének ujjlenyomata a Kossuth tér rendezése volt, a második ciklus presztízsberuházása a Kölcsey Központ (lásd: Magyar Narancs, 2005. október 27.). Ha csak a belvárosban maradunk, akkor is tovább sorolhatjuk az úgynevezett polgári Magyarország első számú városának készülő és új emlékműveit: a Debreceni Egyetem Élettudományi Központ és Könyvtárat, a hamarosan átadandó új Debreceni Ítélőtáblát, no meg a piac és kul-turális, kereskedelmi (stb.) központ tervét. A mennyiség mindenesetre a kulturális főváros esetére borítékolt üveghegy nélkül is lehengerlő. Mindez azért is különösen érdekes, mert a négy újabb projekt egyike, az egyetem bővítése a 2005-ös év - szerintem - legjobb középület-együttese; Golda János, Szenderffy Gábor és Megyik János munkája. Ám nem mindenki osztja ezt a véleményt (sőt), ezért utánajártunk.

A kanadai filmrendező leginkább a borzalmak robotosaként ismert. Életműve azonban némileg túlmutat a rémisztgetésen.