Kiállítás

Erwin Olaf Körhinta

  • - krusovszky -
  • 2015. január 5.

Képzőművészet

című kiállításának valóban a címben nevezett tárgy (szabatosabban fogalmazva: installáció) az origója. Belépéskor és kilépéskor is elhalad mellette a néző, aki előbb még csak furcsálkodik, utóbb azonban már egy egész lehangolóan szép, antiutópisztikus világot kapcsol a boldogtalan és viszolyogtató bohóc körül vég nélküli körtáncot járó fejetlen gyerekek látványához. Nyilvánvaló fenyegetés árad a műből, az azonban már nem dönthető el ilyen könnyen, hogy ki fenyeget kit, a bohóc a gyerekeket, vagy a gyerekek a bohócot. Az pedig, hogy nem körtánc, hanem Körhinta lett az installáció címe, tárgyiasságával dehumanizálja az alkotást, s az alakok mozgásának gépiességére helyezi a hangsúlyt.

Hatásos, profi és meglehetősen modoros ez a műtárgy, mint ahogy a holland sztárfotós egész kiállítása az. A stílus akarása árad belőle, aminek valószínűleg egyszerre lehet köze Olaf szélsőségesen esztétizált világ- és történelemképéhez, valamint a divatfotózás felé tett hosszabb-rövidebb kirándulásaihoz. Ám Olaf modorossága valamiképpen még a tűréshatáron belül marad, sehol nem válik bántóvá, forrpontjain pedig valóban fel tudja idézni a klasszikus értelemben vett nagy stílus élményét – Mapple­thorpe, Helmut Newton és Joel-Peter Witkin tanítványától ennél nem is várhatunk el kevesebbet. Az egyes fotósorozatok és a melléjük rendelt szobrok, installációk és videomunkák adják ki a Körhinta valóban magával ragadó kavargását, egy olyan teret képezve meg a Modemben, ahol a weimari köztársaságra, a nácizmusra, a faji alapú társadalmi ideákra, illetve a polgári miliő otthonosságában is nyirkos melankóliájú belső tereire ugyanazon a mentális felületen tud rákérdezni mind az alkotó, mind az ő nyomában járó befogadó. Jó látni, hogy az egyre sötétebb viharfelhőkkel szembenéző debreceni művészeti központ még képes egy ilyen színvonalú kiállítást bemutatni.

Modem, Debrecen, 2014. október 26.–2015. február 1.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.