Könyv

Egy ágyban két párnával

Deres Péter (szerk.): Jegesmedvék. Kortárs svéd drámák

  • Kovács Bálint
  • 2013. június 10.

Könyv

A színházigazgató legjobb barátja nem a kutya, hanem a Jegesmedvék című válogatás. Deres Péter úgy állította össze a szövegeket, hogy minden legyen bennük, amiből egy színháznak hiánya jelentkezhet.
false

Van dráma két középkorú és egy idős színésznőre (Jegesmedvék), van női monodráma (A karmester szeretője), három nyolcvanéves vagy idősebb színésznek munkát adó darab (Szex, drog, erőszak) és új színházi nyelvvel kísérletező szövegkönyv egy elképzelt, majdnem posztdramatikus előadáshoz (Szörnyek). És hogy a színidirektorokon és dramaturgokon kívül az olvasó is jól járjon: van benne mestermű is. Igaz, abból csak egy: a Háború.

Hiányzik belőle viszont (gondolom, valakinek biztosan) a remény meg a szép kilátások. A négyszáz, apró betűkkel szorosan teleírt oldal legjobb két mondata pontosan jellemzi az egész kötetet: "Te is majd azt csinálod, mint én: két párnával az ágyadban alszol. Egyiket a fejed alá teszed, a másik pedig azért kell, hogy ne érezd túl nagynak az ágyat." A magány és az oda nem figyelés, az emberek közti látszatkapcsolatok legcsúfabb fajtáiról szól különböző formákban a Jegesmedvék; csak az eszközök váltakoznak benne, a hangulat nem. Lars Norén különleges erejű és súlyú Háborújában a halottnak hitt apa tér haza az épp véget ért háború miatt elembertelenedett házába - vakon, hogy ne lássa, amit el akarnak rejteni előle: a feleség új "férjét". S nemcsak a metafora, de az emberiség alapkérdéseit boncolgató téma vagy a feszes dramaturgia is méltó a görög drámákhoz.

Az ilyen-olyan családi-szerelmi kapcsolatok vetkőznek meztelenre, és mutatják meg fekélyeiket több másik darabban is. A legprofibban Jonas Gardell teremt családi tűzfészket: az anya és az általa tönkretett két lánya van csak jelen, de rájuk telepszik az anya imádva babusgatott fia, hogy a dráma végére az árnyéka agyon is nyomja, aki csak alátéved. Lehetetlen nem szeretni egy színdarabot, amiben ennyi az okosan ábrázolt szeretetlenség. Bezzeg Kristina Lugn hasonló tárgyú, egy pszichológus és a gyógyszex után belészerető páciense viszonylatait vizsgálgató darabját, a Lopott ékszereket lehet nem szeretni: öncélú és kiforratlan abszurditása ránehezedik a vázlatosan kifejtett tartalomra. Lisa Langseth viszont egészen a végéig derekasan küzd monodrámájáért: a karmester kissé egyoldalúnak tűnő érzelmeket tápláló szeretője a szerelem és a művészet elegyétől sajátos istenélményt él át; de a butácska, közhelyes és semmitmondó vég agyonüti a korábbi pontos jellemábrázolást és sajátos filozófiai tartalmat. Hasonló a helyzet az időskori önmegvalósítás kudarcán keresztül az elfecsérelt életekről szóló Szex, drog, erőszak esetében is: a kezdeti majdnem realizmussal sokkal kifejezőbben és pontosabban ábrázolja a szerző a problémákat, mint a végkifejlet túlzó őrületével.

A pokol valahol Svédországban lehet - ez az érzés kerülgeti a kötet olvasóját, és nem is olyan rossz érzés ez. Csak jobb lenne, ha a hét lenyomó drámából nem csak egy-kettő lenne - így vagy úgy, de - felemelő is.

Napkút Kiadó, 2012, 412 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.