Könyv

Távoli barátnőm, aki szenvedélyes olvasó, megkérdezte, hogy miről szól az új Szvoren-könyv. Irodalomkritikus létemre elakadt a szavam: „Hát… a szorongásról”, válaszoltam, de azonnal visszaszívtam és „idioszinkráziákra” helyesbítettem az előbbi közhelyet. Szóval, „viszolygásokról, undorodásról, elborzadásokról”. „Olyan nagyon mai és budapesti”, fűztem még hozzá.

A nagy forgalmú fővárosi közterek ugyan Blaha Lujzának és Jászai Marinak jutottak, ám a Színészmúzeum Bajor Gizi nevét viseli s az ő egykori villájában rezideál, mutatván, hogy a hajdani nagy színésznő különleges helyet foglal el a magyar színháztörténeti emlékezetben. De valóban így lenne?

Két fényképet nézegetek. Az egyik a fiatalos, sikeres Mezopotámia-kutató Komoróczy Gézát mutatja 1979-ben, Az ókori Kelet című tévésorozat forgatása közben. Szúrós tekintettel néz, állát sötét, „asszír stílusú” szakáll borítja. A másik Hargittai István kémikus és tudománytörténész 2020-as, kitűnő portréfotója az új beszélgetőkönyv borítóján. 

Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom

Az iskolakezdés a legtöbb esetben nemcsak móka és kacagás: az új helyzet, az új közösség, pláne akkor, ha valaki nem átlagos, sok szorongást okozhat.

Az újabb menekültválság küszöbén talán nem árt logikusan, rendszerezetten áttekinteni, milyen érvek szólnak a bevándorlás, a menekültek beengedése mellett.

Amikor a szélfiúk elérik a tízéves kort, munkába állnak: kapnak egy saját körhintát, és azzal utaznak.

Vannak távok, amelyeket egyszerűen be kell járni. Mint a Budapest–Balaton és a Moszkva–Petuski. Ébren, álomban vagy egy könyvben, az már szinte mindegy is.

A Horka család nem nevezhető hétköznapinak.

Az album meséjében a gyerekek fel szeretnék vidítani a vírushelyzetben egyre szomorúbbá váló szülőket.