Vass Szabolcs számítógépes grafikával kollázsokat kezdett készíteni tipikus vajdasági mondásokból, frázisokból és régimódian giccses angyalkás képecskékből. A korszerű giccs sokkal rafináltabb – ez itt naiv ó giccs, amilyet élőben már ritkán látni. Susan Sontag fogalmával élve: nekünk ez camp, idézőjelek közé tett és immár reflektálhatóvá vált ősgiccs, amelynek tanúságereje van.
Büdösnagy helyzet, kubatúra, taj-kártya, sztenderd, protokoll, kézműves termékek, pöpec: versben olyan szavak, kifejezések, mint agyagdarabok a malterban.
Egyelőre csak a kiskorúaknak szánt kiadványokra vonatkozik a „gyermekvédelminek” titulált törvényhez kapcsolódó rendelet, mely szerint „születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő” termék csak zárt csomagolásban forgalmazható, illetőleg iskolák és templomok 200 méteres körzetében még úgy sem.
A II. világháború utáni magyar könyvkiadás egyik jelentős szereplője, a Magyar Kommunista Párt által alapított Kossuth Kiadó talán csak a rendszerváltás idején, a privatizációjakor élt át olyan változásokat, mint amilyeneket mostanság. Kocsis András Sándor, a kiadó egykori tulajdonosa és vezetője élete fő művétől búcsúzik, a régi-új tulajdonosok azonban nem beszélnek.
A zenei újságíró és popzenész (Heaven Street Seven, Pegazusok Nem Léteznek) önéletrajzi elemekben bővelkedő regényének főszereplője Niedics Péter.
A regény főszereplője, Pető Hanga megtapasztalja, hogyan csapnak vissza az évek alatt tökéletesre fejlesztett elhárító mechanizmusai, és a személyiségébe épült, nagyrészt generációs örökségként hordozott szorongásai.
Barta Sándor expresszionista író, költő és szerkesztő a Kassák Lajos szerkesztette, 1916 és 1925 között megjelent folyóirat, a Ma körének egyik tagja – életművét számon tartja az irodalomtörténet.
„Ha költő lennék, beleköpnék a levesedbe” – mondja a lírai én a kötet legelső versének (Viszony) vége felé, aztán gyorsan hozzáteszi: „Nem vagyok költő. / Futár vagyok. / Nyugi.”
Ezt a beszélgetést tavaly nyáron rögzítettük, és arra készültünk, hogy a felvett anyagot hamarosan kiegészítjük – erre már nincs lehetőség.
Zavarba ejtő olvasmány, ám amint közelebb engedjük magunkhoz a szövegek bizarr, rémálomszerű világát, rádöbbenünk, hogy ezek az objektíven szemlélt, távolinak tűnő látomások sokkal közelebb állnak a saját realitásunkhoz, mint gondolnánk.
A koronavírus jelenléte nyilván ébren tartja az érdeklődést a zoonózis iránt is. Ez tudniillik az a rendre ismétlődő, evolúciós jelentőségű folyamat, amelynek során a gazdaváltásra amúgy is hajlamos kórokozók állati lakhelyük helyett másikat találnak maguknak, az emberekben.
A hétgyermekes család egyetlen szobában él, amely cipészműhely és varroda is egyben. Keleti szegénységbe születik az elbeszélő, és végül a nyugati jómódig jut. Shiri Zsuzsa Gittája mégis ugyanazzal az egyszerűséggel beszél régi dolgairól, mint az újabbakról.
