Könyv

Máté Gábor 1999-ben indította (még Horvai Istvánnal közösen) színészosztályát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán – később egyetem lett –, s ez az osztály a 2003-as diplomázást követően AlkalMáté Trupp néven hozott létre előadásokat.

A könyv az utóbbi évek legkülönösebb kiadványai közé tartozik.

Új regénye, A majom szeme hideg disztópia, amelyben egy beteg társadalom beteg folyamataira is rápillanthatunk. A könyv kapcsán a hatalom természetéről, írói szándékokról, a közönségnek tett engedmények kérdéséről és a közös sérüléseinkről beszélgettünk.

A szerző történelmi témájú regényeiben a társadalmi piramis csúcsán és legalján lévőket hozza közelebb egymáshoz, történetei gyakran a bálványok ledöntéséről szólnak. Persze ez a ledöntés inkább nógatás, hogy ugyan legyenek már szívesek leszállni a talapzatról.

Vannak, akik szeretik a költészetet. De szeretik a húslevest is cérnametélttel, és még sok minden mást is, például kutyát simogatni. De hogy mi is az a költészet, arról, habár sok ködös válasz született már, a vers írójának – a Vannak, akik szeretik a költészetet című versé, amelyből az idézett gondolatok is származnak – fogalma sincs.

Kardos Júlia élete és múltja legalább annyira rejtélyes, mint a gyilkossági ügy, amelynek felgöngyölítésébe kényszerpihenőre küldött rendőrként vág bele.

Vajon látja-e időnként pszichiáter azokat az embereket, akik az egykori német haláltáborokban a látogatókat kalauzolják? Lelkileg nagyon megterhelő lehet feldolgozni a turisták reakcióit. Az izraeli Yishai Sarid (Jisaj Szarid) regényének történész-idegenvezető elbeszélőjét legalábbis bántja, hogy amíg beszél, a diákok a telefonjukat babrálják. 

A mű nagyjából azt igyekszik felvázolni, hogy milyen környezeti hatások, s milyen emberek kellettek ahhoz, hogy kialakuljon a napjaink politikai és társadalmi tehetetlensége: egyfajta posztmodern bestiárium. (A címet a szerző Erich von Stroheim 1924-es, Gyilkos arany című filmjétől kölcsönözte – ezért már nyilván nem reklamál senki.)

„Behajolt hozzám egy arc az ablakon, / és akkora volt, mint az ablak.”

Szijj Ferenc: A nagy salakmező (1997)

Egy üregben élt a szüleivel a lunda. Minden szép és jó volt, mígnem egy nap váratlanul felbukkant a lakhelyükön egy tojás.

A rendkívül sokszínű, mégis jól átgondolt kompozíciónak köszönhetően a kötet eleve brutális erejű és páratlanul merész verseinek a hatása megsokszorozódik.