Erős lista a mostani. Még egy fél kijött volna azokból a könyvekből, amelyek csak alig maradtak le róla. De hát Nádas Péter új regénye elszívta a pontokat, mint egy óceánjáró a vizet, és Visky András Kitelepítésének 121 pontja is olyan sok, hogy azzal máskor simán meg lehet nyerni a szavazást.
Nádas nagyszerű regényt írt, amelyben néhány kulcsszereplővel, mindenekelőtt egy parasztasszonnyal és napszámosával, illetve egy gyógypedagógus-hallgatóval és különös hódolójával a középpontban páratlan lélektani ábrázolását nyújtja egy elképzelt vagy inkább meg nem nevezett dunakanyarbeli falu állandó és alkalmi lakosainak a hatvanas évek végéről, a bűn természetrajzát, vagy inkább lételméletét kutatva. (Kritikánkat lásd: A tiszta forrás, Magyar Narancs, 2022. június 29.) Bámulatos az író nyelvi, tematikai és poétikai megújulásra való képessége. (Hogy idáig jussunk, át kell esnünk az epikus fesztávú szőlőkapálás százoldalas leírásán, de ez senkit ne tántorítson el a könyvtől! Az író öregkori remeke e tekintetben a József és testvérei kútnál játszódó nyitójelenetére emlékeztet, amely a maga kiseposzi terjedelmében Szerb Antal szerint azért van ott, hogy távol tartsa a műtől az avatatlanokat.)
Úgy tűnik, a Rémtörténetekben Nádast, akárcsak a gyógypedagógus-hallgató lány kriminológus tanárát „nem a bűnelkövetés etikája, hanem a szubsztanciája” érdekli.
Visky András legutóbb négy és fél éve volt jelen listánkon, mégpedig annak tizedik helyén, Nevezd csak szeretetnek című verseskötetével. Azt hiszem, Visky könyveinek ugyanúgy jót tett az, hogy a Jelenkor gondozza őket, mint mondjuk az ugyancsak erdélyi Láng Zsoltnak: köteteik láthatósága, népszerűsége, kritikai visszhangja a profi (hét éve a Libri Csoporthoz tartozó) kiadó lehetőségeit felhasználva a korábbihoz képest érzékelhetően megnőtt.
A Kitelepítés (kritikánkat lásd a melléklet IX. oldalán) családtörténet, e minőségében listánkon nem az egyetlen, de bizonyára a legkomplexebb. A negyvenkilenc néhány oldalas fejezetbe rendeződő, összesen nyolcszázhuszonkét hosszabb-rövidebb számozott mondatból álló regény egy erdélyi magyar – anyai részről osztrák – családnak a Duna-deltába való kitelepítéséről szól, nagy koncentrációval és költői erővel. Valószínűleg jócskán születnek majd olyan írások, amelyek az immár második kiadásban kapható könyvet Esterházy Márk-változatával vetik össze. Annál is inkább, mert ez a munka tulajdonképpen már el is kezdődött: hódoló kritikáikban Károlyi Csaba („A Kitelepítés Visky András életművének csúcsa. Innen nézve mintha minden, amit eddig csinált, minden, amit eddig írt, előkészülete lett volna ennek a nagy regénynek”) és Jánossy Lajos („ez a páratlan írói eszközökkel komponált passiójáték, a mindenkori emberi botrányról alázatosan és gyengéd határozottsággal végigmondott … krónika a művészet nagy eseménye”) is meghúzza ezt a párhuzamot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
