KÖNYVMELLÉKLET – kritika

A lágerek szabadsága

Visky András: Kitelepítés

Kritika

Ez a könyv alighanem az idei év legnagyobb irodalmi meglepetése és szenzációja. A Kitelepítés Visky András első regénye, de több alkalommal is azt nyilatkozta a számos verseskötetet és drámát jegyző szerző, hogy minden eddigi munkája idevezetett.

A már többször feldolgozott önéletrajzi alaptörténet – az apát, a megújulási mozgalmat hirdető erdélyi református lelkész Visky Ferencet 1958-ban a népi demokrácia veszélyeztetése miatt 22 évi börtönre ítélték, majd feleségét és hét gyermekét, köztük a kétéves Andrást munkatáborba vitték – mintha most találná meg az igazi irodalmi formát és nyelvet. A regény több mint nyolcszáz, átlagosan féloldalas, egymondatnyi, írásjel nélkül befejeződő szövegegységből áll, amelyek a bravúros szerkesztés folytán önmagukban is olvashatók, ugyanakkor állandó előre- és visszautalásokkal élve rajzolják ki a család szenvedéstörténetét, elsősorban az anya és a gyerekek lágerben töltött több mint négy évét. A nyelv csodálatosan költői, elragadtatott, érzelemteli, mintha valamilyen szent őrület szólna belőle. Az elbeszélő mindvégig a legkisebb fiú, de a szólama ritkán önállósul, általában belesimul a testvérek közös beszédébe, és olyasmiről is beszámol, aminek nem lehetett tanúja.

Ez a sok mindent magába olvasztó, már önmagában is szabad narráció egészen meghökkentő tapasztalatról ad hírt: a család végtelenül szabad a kényszermunkatáborban. E paradox, józan ésszel felfoghatatlan helyzet magyarázata, hogy eleve felszabadulva érkeztek oda. A regény szemlélete alapján ugyanis az igazi rabságot az ember önmagába zártsága jelenti, ebből kell mindenáron kiszabadulnia, ha valóban szabad akar lenni. A családtagokkal pedig ez megtörtént: kiszabadította őket önmagukból Isten és a többi családtag. A szabadságot teremtő szenvedélyes istenhit, érzéki, testközeli, ragaszkodó emberszeretet és szerelem csak úgy süt a regényből. Szó sincs itt valami kegyes, tiszteletteljesen távolságtartó jámborságról: a családot elementáris ragaszkodás fűzi Istenhez – a bibliai szemlélet alapján a regény az ember istenfüggőségéről és Isten emberfüggőségéről beszél, sőt Isten időnkénti gyengeségének említésétől sem riad vissza.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.