KÖNYVMELLÉKLET – kritika

A lágerek szabadsága

Visky András: Kitelepítés

Kritika

Ez a könyv alighanem az idei év legnagyobb irodalmi meglepetése és szenzációja. A Kitelepítés Visky András első regénye, de több alkalommal is azt nyilatkozta a számos verseskötetet és drámát jegyző szerző, hogy minden eddigi munkája idevezetett.

A már többször feldolgozott önéletrajzi alaptörténet – az apát, a megújulási mozgalmat hirdető erdélyi református lelkész Visky Ferencet 1958-ban a népi demokrácia veszélyeztetése miatt 22 évi börtönre ítélték, majd feleségét és hét gyermekét, köztük a kétéves Andrást munkatáborba vitték – mintha most találná meg az igazi irodalmi formát és nyelvet. A regény több mint nyolcszáz, átlagosan féloldalas, egymondatnyi, írásjel nélkül befejeződő szövegegységből áll, amelyek a bravúros szerkesztés folytán önmagukban is olvashatók, ugyanakkor állandó előre- és visszautalásokkal élve rajzolják ki a család szenvedéstörténetét, elsősorban az anya és a gyerekek lágerben töltött több mint négy évét. A nyelv csodálatosan költői, elragadtatott, érzelemteli, mintha valamilyen szent őrület szólna belőle. Az elbeszélő mindvégig a legkisebb fiú, de a szólama ritkán önállósul, általában belesimul a testvérek közös beszédébe, és olyasmiről is beszámol, aminek nem lehetett tanúja.

Ez a sok mindent magába olvasztó, már önmagában is szabad narráció egészen meghökkentő tapasztalatról ad hírt: a család végtelenül szabad a kényszermunkatáborban. E paradox, józan ésszel felfoghatatlan helyzet magyarázata, hogy eleve felszabadulva érkeztek oda. A regény szemlélete alapján ugyanis az igazi rabságot az ember önmagába zártsága jelenti, ebből kell mindenáron kiszabadulnia, ha valóban szabad akar lenni. A családtagokkal pedig ez megtörtént: kiszabadította őket önmagukból Isten és a többi családtag. A szabadságot teremtő szenvedélyes istenhit, érzéki, testközeli, ragaszkodó emberszeretet és szerelem csak úgy süt a regényből. Szó sincs itt valami kegyes, tiszteletteljesen távolságtartó jámborságról: a családot elementáris ragaszkodás fűzi Istenhez – a bibliai szemlélet alapján a regény az ember istenfüggőségéről és Isten emberfüggőségéről beszél, sőt Isten időnkénti gyengeségének említésétől sem riad vissza.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.