KÖNYVMELLÉKLET – kritika

Hálásan köszöni

Darvasi László: Az év légiutas-kísérője

Kritika

A szerző hatvanadik születésnapjára, a legutóbbi novellagyűjteménye után hét évvel megjelent kötet címe csalóka: nem a könyv hangulatára, csupán a többszörös kicsinyítő tükörként is felfogható negyedik novella (Peruvian Airlines) egyik mellékszereplőjére utal.

Jóval árulkodóbb a Vojnich Erzsébet Két öreg című festményének felhasználásával készült szürkés borító, ahol a háttal ülő, hajlott korú, felemelt fejű férfi és nő mintha egyszerre révedne a múltba, és szembesülne a lehangoló jelennel, amiként a könyv jobbára idős(ödő) szereplői vagy azok hozzátartozói is teszik.

A 33 novella a (különféle) hasonlóságok és a motívumháló alapján négy ciklusra tagolódik. A házastárs elvesztésével, a le­épüléssel vagy az egyéb traumákkal folytatott egyszerre illúziótlan és heroikus küzdelem különösen az első három ciklusban meghatározó. Lehetetlen például az öregkori újrakezdés, mert minduntalan kísért a volt férj, az elmúlt negyven év emléke (Iván); vagy a gondozásra szoruló idős nénit látjuk, aki drága pénzért folytat semmitmondó telefonbeszélgetéseket a barátnőjével, de leginkább csak az izgatja, hogy hozzájusson az olcsó napi menüjéhez (A napi menü); az egykori besúgó sem könnyebbül meg lebukása után, mivel továbbra is hordozni kényszerül mások titkát.

A tematikusan egységes kötet műfaji, elbeszéléstechnikai szempontból kissé egysíkú. A két kerettörténet helyszíneit és alakjait leszámítva az összes makrotér (vagy figura) a jelenkori vagy közelmúltbeli Magyarországhoz köthető. Beszédes a fiktív mottóban megjelölt országnév, és még inkább a könyv végi ironikus-szarkasztikus köszönetnyilvánítás: „Az író hálásan köszöni hazájának és hazája állampolgárainak, hogy segítették és támogatták a könyv megírásában.” Gesztusa némileg csalóka, hiszen az egzisztenciális drámák, a kiszolgáltatottság, a mulandóság mintázatai egyetemesek, nézzen szembe bár az ember váratlanul súlyos betegséggel (Segíteni a borzon, Nem történik semmi), szenvedjen el családon belüli erőszakot (Karácsony otthon, Szülői értekezlet). A hithű muszlim menekültet ugyanúgy megviseli, ha váratlanul elhagyja a kedvese (Hafsa), mint az intenzív osztályon helytálló magyar doktornőt, aki aztán a járvány idején a viszonyukat megszakító korábbi élettársát kényszerül intubálni (Fehér).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.