Folyóirat

Rubicon 2020/2–3. – Ezer esztendő

  • - barotányi -
  • 2020. május 2.

Könyv

Három évtizede jelent meg először a remek történelmi havilap, mely ez alkalomból nagy ívű archívcikk-válogatással kedveskedik hűséges olvasóinak. A jubileumi szám egy jól összeválogatott szöveggyűjtemény a történettudomány iskolateremtő (mára kivétel nélkül elhunyt) klasszikusaitól, akik nem mellesleg szakterületük népszerűsítésében is jeleskedtek. Az írások értelmezési kerete a magyar állam zaklatott története az Árpád-kortól a Litván György és Szabó Miklós írásaiban megelevenedő, utólag (többnyire érdemtelenül) aranykorrá nemesedő Kádár-korig. Ezer évet természetesen még egy vaskos folyóiratszámban is szinte lehetetlen átívelni – a tanulmányok pontosan ezért a magyar történelem neuralgikus pontjait járják körül. A szerzők kutatási eredményeken alapuló meglátásai sokszor még a cikkek megszületése pillanatában is tabudöntőnek számítottak, számos ponton forgatták fel a históriai közhelyekben testet öltő, többszörösen elavult történelemképet – és talán ma sem olvassuk e szövegeket okulás nélkül. Szinte reprodukálhatatlan, amit, mondjuk, Engel Pál tudott a magyar állam (a közfelfogásban a nemzeti nagylét koraként élő) első évszázadairól – ez az összeállítást nyitó, vele készült pár oldalas interjúból is kiderül. De például Fügedi Erik, Kubinyi András, Perjés Géza, Szakály Ferenc, H. Balázs Éva, Katus László vagy éppen Kosáry Domokos írásait olvasva is nyilvánvaló: az ő nyomdokaikon jár a jelenkor vezető történész kutatónemzedéke is. Közelítsék bár tárgyukat politikatörténeti, életrajzi, társadalom-, sőt mentalitástörténeti oldalról, a tanulmányok kivétel nélkül élvezetesek és módfelett tanulságosak.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.