Elsőre nehéz hová tenni a Netflix különös stop-motion animációját. Az ír Enda Walsh forgatókönyve alapján készült háromfelvonásos rémálom erősen rétegfilmnek tetszik a megszokott egyszeri fogyasztásra szánt Netflix-felhozatalban. A film főszereplője egy ház, mely titokzatos módon különböző korokban tűnik fel, hogy pokollá tegye lakói életét.
Több mint harminc év is eltelt Szinyei utolsó életmű-kiállítása óta. Az új kutatási eredmények, eddig lappangó művek, a korábbiaktól akár gyökeresen is eltérő értelmezések miatt megkerülhetetlenné vált egy új összegző tárlat, amelyet eredetileg 2020-ra, a művész születésének 175. és halálának 100. évfordulójára időzítettek.
„Fölléptél. Ez engem megujit, / Hogy a sorompók közt ketten állunk. / Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen / Győzedelmünk vagy vitéz halálunk!” Ezzel a szakasszal zárta Egy fiatal íróhoz című 1845-ös versét Petőfi Sándor, s a beazonosítható címzett, Jókai Mór (azaz akkor még Jókay Móric) voltaképpen azóta is ott áll hajdani pápai diáktársa mellett.
A könyv felépítése követi a szerző eddigi könyveinek logikáját. Most két barátnő levelezése adja a történet gerincét, a róluk szóló részekkel váltakozva látjuk az egymásnak szánt soraikat. Egymás tükrei ezek az írások, amikor a „valóság” és a leképzett valóság között támad feszültség.
A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.
Robert Stigwoodról (1934–2016) nem mondható el, hogy személyével ne foglalkozott volna kellőképpen a Kádár-kori ifjúsági sajtó.
Elkezdődik a mondat, és lehet érezni, hogyan fejeződik be: Haklik Norbert regényének mesélője joviális.
A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együttérzés odalent a nézőtéren.
Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.
Szakolczay Lajos: „Szólíts nyugodtan Gyurkának” – Találkozások Faludy Györggyel című könyve betekintés „abba az irracionális félelembe, amelynek jegyében a korabéli hatalom nem engedte szóhoz jutni ezt a nagyon bohém és nagyon értékes poétát” .
Mi a közös egy katicamintás pulóverben, a Traubisodában, egy erzsébetvárosi, mára már lepattant vendéglő termeiben, egy héber feliratú malomkőben és a kettős ékezetben?
Ha úgy vesszük, a film maga a földhözragadt realizmus: eltávozáson lévő elítélt eladná a szerelme által egy elvesztett táskában talált arany pénzérméket, hogy az őt börtönbe juttató hitelezőjének törlessze tartozásának legalább a felét.
