Könyv

Egy haszontalan ember

Machado de Assis: Brás Cubas síron túli emlékezései

  • Pálos György
  • 2023. november 15.

Kritika

Brás Cubas jómódú brazil középosztálybeli családba született, némi kiaknázatlan tehetséggel megáldott, elkényeztetett férfi, aki csak sodródik a saját életében, egyik feleségjelölttől a következőig. Hősünk (antihősünk?) legkomolyabb és leghosszabb (több évtizedes) kalandja egy Virgília nevű nővel esik meg, a külvilág számára nyilvánvaló, ám szándékaik szerint titkos románcot folytatnak, a később már házas Virgília férjének orra előtt is.

Mivel Brás Cubasnak anyagi gondjai nincsenek, van ideje filozofálgatni az élet értelméről, vagy éppen céltalanságáról. Az idő meg csak telik ebben a semmittevésben. Bár valamit mégis tesz: megírja az emlékiratait. Az önéletrajz persze többnyire időskori műfaj, de megújulásra mindig is készen álló forma, gondoljunk csak a ma oly közkedvelt autofikcióra.

Már a regény kiindulási pontja is szokatlan: Brás Cubas már „író halottként” tárja elénk életkalandjait, azaz a szerző halálával indul a visszaemlékezés: „Tudomásom szerint még senki nem számolt be tulajdon haláltusájáról; én most megteszem, és a tudomány hálás lesz érte. Olvasóm, ha nem szívesen követed ezeket a tudati jelenségeket, átugorhatod ezt a fejezetet; és visszatérhetsz a cselekményes részhez.” Ám ahogyan lenni szokott, a látszat csalóka. Formai, dramaturgiai játékról van szó, s Machado de Assis gyorsan el is tudja engedni e felütést: nem vájkál az ezotériában, nem kommunikál halottakkal, szellemekkel. A regényben ábrázolt világ, ettől az apróságtól eltekintve nagyon is valóságos. Brás Cubas tanult ember, igazi européer, számos nyugati kulturális referenciával tűzdeli teli az emlékezéseit. Asszociációi az ókori görög gondolkodóktól a 19. század végi kortárs angol, francia regényírókig terjednek, ironikus látásmódja hol visszafogott (például a rabszolgaság kérdésének tárgyalásakor), hol durván explicit (à la Swift).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.