Miles Davis 1970-ben adta ki Bitches Brew című dupla lemezét, amely ugyan nem volt azonnal átütő siker – egyszerre tartották furcsának és mégis ismerősnek –, de ma már vitán felüli, hogy új korszakot nyitott a műfaj történetében, az egy évvel korábban megjelent In a Silent Way-jel együtt.
Döbbenetes belegondolni, hogy a Rolling Stones öreg, legalábbis öregedő zenekarnak számított a nyolcvanas években; a szintetizátorok uralta évtized ifjú titánjai így tartották őket számon.
Fogjuk mindazt a zabolátlan indulatot, gyűlöletet, haragot és félelemtől vezérelt durvaságot, amelyet gyerekként megélünk, helyezzük be egy túlcivilizált jóléti társadalom lefedett terráriumába, majd figyeljük, amint a felpaprikázott hangyaboly sorba rendeződik, hátukon a saját testsúlyuk többszörösét cipelve elfojtásból. Tulajdonképpen ez a felnőtt lét, amelynek kvintesszenciája Paprika Steen filmjének élethű szülői munkaközössége.
A horvát Tena Štivičić 2015-ös drámája (Falcsik Mari fordításában) három különböző idősíkon ugyanannak a horvát családnak a történetét követi nyomon.
Egyre letisztultabb formanyelvvel, a minimalizmus és redukció elvei szerint dolgozik Csizik Balázs, fotó alapú, konceptuális műveinek alapkérdése az ember és a környezetének kölcsönössége, illetve a zsúfolt város és az érintetlen természet közötti komplex viszony.
Azt kérdezzük magunkban, hogy oly sok prequel (előzményfilm) és sequel (folytatás) dacára miért is kellett egy újabb Ördögűző-filmet leforgatni?
Kurtág operája – a milánói Scalában 2018 novemberében lezajlott premier, valamint az amszterdami, párizsi és londoni előadások után – végre itthon is elhangzott.
Egy fiatal nő, Alena Sabuchová enged a csábításnak, és elkísér egy fotóst a lengyel–litván–belorusz hármas határ környékére, Podláziába (Podlasie).
A kötet címe a poliszbeli szavazások képét idézi, amikor a nép fiai egyvalakit, akinek hatalmát fenyegetőnek vélték a demokráciára, kiszavazhatnak a hatalmasságok köréből, hogy tízéves száműzetésbe küldjék.
A NER tizenharmadik évében már evidencia, hogy az Orbán-rezsim fennállása óta eltelt idő történelmi léptékűvé tágult.
A Bécsben élő művész gyakran reflektál munkáiban a magyar kulturális emlékezet alig látható (elnyomott, eltüntetett, negligált) jelenségeire.
Fiatalítás, érvényes koncepció és videóklipszerűség: ez a Székely Kriszta rendezte előadás titka. Ezek segítségével tudja világosan elénk tárni, hogy Madách drámájának frissen tartása igenis a közös érdekünk.
