ŐSZI PROGRAMAJÁNÓ - Kiállítás

Ettek, ittak, jót mulattak

H.A.S. Háromfogásos gyomortörténelem

Kritika

Az emberiség közeli és távoli múltjáról egy dolog biztosan állítható: eleink is két pofára tömték magukba az ételt – már amikor volt mit.

Amikor pedig bőséggel akadt betevő falat, elkezdték megválogatni, mivel is töltik meg a bendőjüket. A pazar fekvésű, hatalmas kiterjedésű Aquincumi Múzeum régi épületében berendezett nagyszerű időszaki kiállítás pont azt járja körül, mit ettek és ittak e régió lakói a pattintott kőkortól az avar kor végéig.

Nem véletlen ez a lazán kijelölt korszakolás: a múzeum szerencsésen tágra nyitott fókuszába bőven befér a paleolit kortól kezdve a táplálkozási szempontból a csúcspontot (sokaknak az elrettentő ellenpéldát) jelentő római lakomák idején át az addigi civilizációt elsöprő népvándorlás koráig úgyszólván minden. Az interaktivitást sem nélkülöző és a kisiskolás korú látogatóknak is sok élményt kínáló tárlat leginkább azt a kérdést járja körül, mennyiben ragadhatók meg a régmúlt korok étkezési szokásai, ha pusztán az áll rendelkezésre, amit a régész megtalál – akár a főváros kellős közepén. Például a lágymányosi Váli utcában, a lebontott budai Skála romjai alól került elő egy komplett bronzkori étkészlet, amely eleganciában és formagazdagságban simán veri a Kádár-kor szokásos konyhai kerámiakonfekcióját. Ahogy a rendkívül adatgazdag, szellemesen kialakított, szinte alig befogadhatóan sok, érdekfeszítő részletet rejtő fali szöveges információs táblákból is kiderül: a régészet eredményeinek feldolgozása igazi interdiszciplináris munka, amikor az archeobotanikus az analitikai kémikus szakemberekkel karöltve elemezhető maradványokra vadászik ősi cserépleletek néha elszenesedett belsejében.

A tárlat első szakaszában vallatóra fogják a paleolitikum, a neolit időszak, a rézkor, a bronzkor és a vaskor jellegzetes régészeti kultúráinak a Kárpát-medencében egyaránt bőséggel rendelkezésre álló leletanyagát. A nyomok árulkodók! Kiderül belőlük, miből is állt a paleolit étrend (pl. amit a dögevők meghagytak), mikor is kezdték az első, neolit földművesek az étrendjükbe illeszteni a korai, valószínűleg Anatólián át idekerült gabonaféléket (tönkebúzát, alakort és társait). Érdekes látni, hogy történelmünk hajnalán, amikor a kellemesen meleg időt a rézkorban felváltotta egy jóval hűvösebb időszak a Kárpát-medencében, az addig gabonatermesztő népesség is megismerkedik az ínségkoszttal: tölgymakkból is tudtak ehető kenyeret sütni. De hamarosan megérkeztek ide is a bronzkori nagyállattartók, akik már némi evolúciós változás árán többé-kevésbé képesek voltak más állatok tejét is megemészteni. Arra is választ kapunk, hogy mit ittak a Duna mellékének akkoriban is folyton szomjas lakói: nos, ha a vaskori (sőt már a bronzkori) népességet tekintjük, akkor ők bizony, már csak a klimatikus adottságok miatt is, inkább sörösök lehettek. És édesszájúak is voltak: a Balaton környékéről került elő az első, bronzkori epertorta maradványa!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.