A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.
Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.
Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) összkiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?
Talán sokak számára meglepő, de Gary Numan soha nem tűnt el a popvilágból, miután a két Tubeway Army lemezzel (Tubeway Army, 1978; Replicas, 1979), majd első szólólemezeivel (The Pleasure Principle, 1979; Telekon, 1980) sikerrel definiálta azt, amit azóta is new wave-nek hívunk.
Egy magyarországi Webber-bemutató nem is olyan régen még igazi színházi szenzációnak számított, most meg szinte alig észrevehetően csúszik el a Madách elsőségi érdemű premierje, méghozzá korántsem csupán amiatt, hogy az előadás az internetre kényszerült.
Amikor Shakespeare a Lear királyt írta, pestisjárvány dúlt Angliában, feltételezhető, hogy a darab az önkéntes karantén idején született.
Érdemes a nyakunkat is bemelegíteni, mielőtt megnézzük a világ egyik legismertebb kortárs fotográfusának kiállítását: a térbe lépve ugyanis a képek rendkívüli sokfélesége és összevisszasága fogad. Még a radiátoron és a plafonon is. Portrék, intim pillanatok keverednek embertömegeket ábrázoló, tüntetéseken készült fotókkal, lényegtelen, apró részletek a világűr távlataival.
Kész regény, szoktuk mondani a felmenők életéről, de ezeket a regényeket aztán mégsem írja meg senki. A történetek pedig, ahogy az egymást váltó generációk emlékezetének vetésforgója megköveteli, kikopnak lassan a közös emlékezetből, majd eltűnnek örökre.
...kiemelt szerep jut körképünkben, de szót kér a táncparkett és egy halott királynő is.
A Pécsi Balett fennállásának 60. évfordulójára készült előadásban Vincze Balázs koreográfus és alkotótársai nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy a tánc nyelvén és a Pécsről elszármazott világhírű op-art művész, Victor Vasarely munkásságán keresztül megfejtsék, hogy mi is lenne a művészet értelme.
Nagy emberek nem ússzák meg a kerek évfordulós visszaemlékezést a valódi nagyságuknak csak morzsáiból szemezgető utókor részéről.
A 20. század, pláne annak első fele bővelkedett olyan fordulatokban, amikor sikeres katonatisztek (esetleg tengerésztisztek) avanzsáltak fontos politikai vezetőkké, sőt államfőkké, ahogy a történelmi szükség, illetve saját fékezhetetlen ambícióik diktálták.
Minden tudományterületnek vannak hálatelt szívvel emlegetett hősei, akik közhasznú tevékenységükkel biztos alapot kínálnak mások vizsgálódásai számára.
Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom
