Színház

Mindenki akármije

Soharóza – Jónás Vera Experiment: Back-Pack

Kritika

„Zöld fű közt árva két ibolyácska, elröppen év és óra. Múló az élet”, halljuk a most 23 taggal (15 nő és 8 férfi) felálló kórus bevezető dalát. Itt kapcsolódik be a zenekar, még a szólista nélkül. Halas Dóra, a kísérleti kórus karnagya ritkán áll színpadra, de most végigkíséri az előadást, amelyet a Soharóza és a Jónás Vera Experiment hozott létre, és fókuszában az öröklött sors kérdései, a transz­generációs élményeink (nem csupán a traumák!) állnak. Mennyit alakít rajtunk a felmenőink sorsa? Hogyan mozgat minket láthatatlan, de örökké bennünk élő hagyatékuk? Személyiség, nevelés és genetika: valóban csak ennyiből áll össze az, amit énnek nevezünk?

Nem ez a két csoport első együttműködése. Jónás Verát sima kórustagként is láthattuk már a Soharózában, például a Nagy Fruzsina által is jegyzett Dalok a kamrából című catwalk koncerten (kritikánkat lásd: Majd megemésztjük, Magyar Narancs, 2021. augusztus 25.), de a karantén alatt a két csapat A nyolcas sáv címen egy kamaszoknak szóló meselemezt is megjelentetett, azon is prózai és zenés betétek váltották egymást. A mostani előadást közös feldolgozómunka előzte meg, amelynek minden lenyomata ott van ebben a nagyon is személyes, nehezen meghatározható műfajú produkcióban. A (nyitó- és a záródarab kivételével angol nyelvű) dalokat „megmagyarázó” vagy előkészítő betétek választják el egymástól, amelyek sok esetben önálló jelenetként is meg­állnak. A legszebb ilyen egység, amikor Halas Dóra a felkészítő work­shopok egyikén elhangzott történetet olvas fel, amelyből kiderül, az illető édesanyja nem gonoszságból hajigál ki minden tárgyat. Hanem azért, mert anno látta a lebombázott házukat. Ahogy semmivé lett mindaz, amiért egy életen át dolgoztak.

Autofikció és pszichológia, két nagyon divatos irány. De most valami egészen unikálisat kapunk. Ahogy a kórus a fájdalomig ismétli azokat a mondatokat, amelyekkel már gyerekként szétütötték a fejünk. Ahogy bemozdítják a nagyon is hasonló fényképalbumainkat. Ahogy befejezi ki-ki azt a mondatot, hogy „Akármit is csinálok, nem tudom…” nem nézni a Titanicot, nem tudok eleget főzni… Mindenkinek megvan ez az akármije.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.