KÖNYVMELLÉKLET

Nem szentírás

Éric Vuillard: Szegények háborúja

  • Balogh Magdolna
  • 2021. december 1.

Kritika

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

(Kritikánkat és a szerzővel készült interjúnkat lásd: Az Anschluss blöffje, és „Ő a Führer!”, Magyar Narancs, 2020. de­cember 3.)

Bizonyára e kötet sikere nyomán jutott a magyar kiadója arra a gondolatra, hogy megjelenteti a francia szerzőnek azt a könyvét is, amelyben a német reformáció Luther melletti legismertebb alakját, Thomas Münzert mutatja be az európai parasztháborúk történeti kontextusában, utalva az évszázadokkal korábbi angliai parasztfelkelésekre, a John Wycliff, John Ball, Wat Tyler és Jack Cade vezette felkelésekre, valamint a cseh huszita mozgalomra is.

Az alig kilencvenoldalas könyvecske címéből arra következtethetünk, hogy a kora újkori európai történelem legnagyobb szabású társadalmi megmozdulásának volumene lenyűgözte a szerzőt, s csodálattal és elismeréssel töltötte el a tény, hogy a kontinensszerte fellázadó paraszti tömegek huszonöt éven keresztül álltak ellen a fennálló rendet védelmező egyesített európai seregeknek. Vagy arra is gondolhatnánk a címből, hogy a szerző felfogása szerint a szegények háborújának sosincs vége, s a mindenkori kisemmizettek, kiszolgáltatottak haragjára mindig számítaniuk kell a mindenkori hatalmasoknak. Ám ha e munka műfaját némi jóindulattal történelmi esszéként határozzuk is meg, akkor sem lesz világos, hogy mit akar közölni Münzer életének, pályájának, sikereinek, majd kudarcának és kivégzésének történéseit felidézve Vuillard ma, a 21. században. Mi a tétje az írásának? Mit mond neki a 16. századi vallási reformerből, teológusból, Luther társából a mestere ellenlábasává lett Münzer, aki védőbeszédében változatosan, de egyként súlyosan elítélő fordulatokkal (a „lélek világtalanja”-ként vagy „wittenbergabéli renyhe hústömeg”-ként) írja le Luthert?

Kihámozhatjuk ugyan a szövegből, hogy a szerzőt valószínűleg az egyházi reformátorok köreit elhagyó, a társadalmi igazságtalanságok megszüntetését az isteni igazságra hivatkozva követelő Münzer szociális hevülete, a periférián élők sorsa iránti elkötelezettsége, a társadalmi rend megdöntésének követeléséig eljutó radikalizmusa, és tömegeket megmozgató fanatikus hite vonzza. Az a Münzer érdekli, aki azért válik le teológus reformer társairól, mert a reformáció tanai és hitvitái számára immár látszatkérdéseknek, a „Szentírás megtolvajlásának” tűnnek, legyen szó akár a bűnbocsánat módjáról, a búcsúcédulák ügyéről vagy a keresztelés rituáléjáról, nem is beszélve a keresztes hadjáratok során követett erőszakos hittérítésről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.