Kiállítás

Szervezett szervezetlenség

Költészet és performansz – A kelet-európai perspektíva

  • Áfra János
  • 2021. július 28.

Kritika

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

Ahogy arra a kurátori szöveg is utal, az egykori szocialista országokban erős szándékok munkáltak az ideológiai gépezetet működtető nyelv leleplezésére. Az installáció fragmentáltsága és bonyolult volta, valamint a teret betöltő hang- és nyelvzavar így autentikus, a nyelv megcsináltságával erőteljesen szembesítő megoldás lehet erre. (Kurátorok: Tomáš Glanc, Sabine Hänsgen, Kürti Emese.)

Bár a performance gyökerei a 20. század eleji dadaista kabarékig is visszavezethetők, rokon jelenségeivel együtt az 50-es, 60-as évek fordulójától vált önérvényű műformává. E kifejezésmód időhöz, térhez és testhez kapcsoltsága miatt reprodukálhatatlan, és nem konvertálható artefaktummá, vagyis nem jön létre átruházható műtárgy, a performance szigorúan véve csak a létesülés folyamatában tapasztalható meg. Akkor mégis mit tud bemutatni egy ehhez hasonló tárlat? Hagyományosan kapcsolódó jegyzeteket, vázlatokat, partitúrákat, az előadás során felhasznált tárgyakat, esetleg melléktermékeket, dokumentációkat, audiovizuális anyagokat, fotókat, beszámolókat, ahogy az a Kassák Múzeumban is történik.

A címben használt terminus itt gyűjtőfogalomnak bizonyul: a kiállítás ugyanis nemcsak performance-okra koncentrál, de lefedi az akcióművészet többi alfaja – a happening, az event és a fluxus – jelentéskörét is. A másik probléma az, hogy a (vizuális, konkrét és fónikus) költészet valójában csak szórványosan kap szerepet, sokkal inkább a tág értelemben vett szövegszerűségen, a textuális elemek változatos használatán van a hangsúly.

A két teremből álló kiállítást négy szekcióra tagolták. A Performansz írás-olvasás és a Hangzó gesztusok a szövegszerűséget mint a testről és a terekről – a hétköznapi viszonyokról – leválasztható entitást szemlélteti, a Testköltészet és a Köztéri beavatkozások szekcióban feltűnő művek viszont inkább az elkerülhetetlen kontextusba ágyazottságra, a nyelvi viszonyok valóságbefolyásoló erejére irányítják rá a figyelmet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.