Kiállítás

Szervezett szervezetlenség

Költészet és performansz – A kelet-európai perspektíva

  • Áfra János
  • 2021.07.28 21:00

Kritika

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

Ahogy arra a kurátori szöveg is utal, az egykori szocialista országokban erős szándékok munkáltak az ideológiai gépezetet működtető nyelv leleplezésére. Az installáció fragmentáltsága és bonyolult volta, valamint a teret betöltő hang- és nyelvzavar így autentikus, a nyelv megcsináltságával erőteljesen szembesítő megoldás lehet erre. (Kurátorok: Tomáš Glanc, Sabine Hänsgen, Kürti Emese.)

Bár a performance gyökerei a 20. század eleji dadaista kabarékig is visszavezethetők, rokon jelenségeivel együtt az 50-es, 60-as évek fordulójától vált önérvényű műformává. E kifejezésmód időhöz, térhez és testhez kapcsoltsága miatt reprodukálhatatlan, és nem konvertálható artefaktummá, vagyis nem jön létre átruházható műtárgy, a performance szigorúan véve csak a létesülés folyamatában tapasztalható meg. Akkor mégis mit tud bemutatni egy ehhez hasonló tárlat? Hagyományosan kapcsolódó jegyzeteket, vázlatokat, partitúrákat, az előadás során felhasznált tárgyakat, esetleg melléktermékeket, dokumentációkat, audiovizuális anyagokat, fotókat, beszámolókat, ahogy az a Kassák Múzeumban is történik.

A címben használt terminus itt gyűjtőfogalomnak bizonyul: a kiállítás ugyanis nemcsak performance-okra koncentrál, de lefedi az akcióművészet többi alfaja – a happening, az event és a fluxus – jelentéskörét is. A másik probléma az, hogy a (vizuális, konkrét és fónikus) költészet valójában csak szórványosan kap szerepet, sokkal inkább a tág értelemben vett szövegszerűségen, a textuális elemek változatos használatán van a hangsúly.

A két teremből álló kiállítást négy szekcióra tagolták. A Performansz írás-olvasás és a Hangzó gesztusok a szövegszerűséget mint a testről és a terekről – a hétköznapi viszonyokról – leválasztható entitást szemlélteti, a Testköltészet és a Köztéri beavatkozások szekcióban feltűnő művek viszont inkább az elkerülhetetlen kontextusba ágyazottságra, a nyelvi viszonyok valóságbefolyásoló erejére irányítják rá a figyelmet.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk