Kiállítás

Szervezett szervezetlenség

Költészet és performansz – A kelet-európai perspektíva

  • Áfra János
  • 2021. július 28.

Kritika

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

Ahogy arra a kurátori szöveg is utal, az egykori szocialista országokban erős szándékok munkáltak az ideológiai gépezetet működtető nyelv leleplezésére. Az installáció fragmentáltsága és bonyolult volta, valamint a teret betöltő hang- és nyelvzavar így autentikus, a nyelv megcsináltságával erőteljesen szembesítő megoldás lehet erre. (Kurátorok: Tomáš Glanc, Sabine Hänsgen, Kürti Emese.)

Bár a performance gyökerei a 20. század eleji dadaista kabarékig is visszavezethetők, rokon jelenségeivel együtt az 50-es, 60-as évek fordulójától vált önérvényű műformává. E kifejezésmód időhöz, térhez és testhez kapcsoltsága miatt reprodukálhatatlan, és nem konvertálható artefaktummá, vagyis nem jön létre átruházható műtárgy, a performance szigorúan véve csak a létesülés folyamatában tapasztalható meg. Akkor mégis mit tud bemutatni egy ehhez hasonló tárlat? Hagyományosan kapcsolódó jegyzeteket, vázlatokat, partitúrákat, az előadás során felhasznált tárgyakat, esetleg melléktermékeket, dokumentációkat, audiovizuális anyagokat, fotókat, beszámolókat, ahogy az a Kassák Múzeumban is történik.

A címben használt terminus itt gyűjtőfogalomnak bizonyul: a kiállítás ugyanis nemcsak performance-okra koncentrál, de lefedi az akcióművészet többi alfaja – a happening, az event és a fluxus – jelentéskörét is. A másik probléma az, hogy a (vizuális, konkrét és fónikus) költészet valójában csak szórványosan kap szerepet, sokkal inkább a tág értelemben vett szövegszerűségen, a textuális elemek változatos használatán van a hangsúly.

A két teremből álló kiállítást négy szekcióra tagolták. A Performansz írás-olvasás és a Hangzó gesztusok a szövegszerűséget mint a testről és a terekről – a hétköznapi viszonyokról – leválasztható entitást szemlélteti, a Testköltészet és a Köztéri beavatkozások szekcióban feltűnő művek viszont inkább az elkerülhetetlen kontextusba ágyazottságra, a nyelvi viszonyok valóságbefolyásoló erejére irányítják rá a figyelmet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.