A szerbiai választások elé

Szorításban

Külpol

Az országot immár másfél évtizede különböző pozíciókból irányító Alexandar Vučić újra előhúzta a hatalma prolongálására korábban már bevált kártyát: december 17-én előre hozott parlamenti és részleges önkormányzati választásokat tartanak. Az egyre eszköztelenebb ellenzék kilátásai meglehetősen rosszak. A lakosság hangulata szintén borús.

A Szerbia középső részén fekvő Kragujevac a kevés prosperáló iparvárosok egyike. A jugoszláv időkben létrehozott Zastava gyár ma a Fiat egyik legnagyobb üzeme, s az autó- és fegyvergyártásra épülő beszállító ipar eltartja a várost. Az utcák, boltok, az emberek öltözködése nyugatias, a kulturális élet kínálata bárhol Európában megállná a helyét. Ezzel együtt a régió (Šumadija) a modern kori szerb nacionalizmus bölcsője, s ma a kormányzó populista-nacionalista erők egyik bázisa.

A közvélemény-kutatások szerint a kormánypártok helyzete az egész országban stabil. Alexandar Vučić – kezdetben miniszterelnökként, 2017 óta pedig köztársasági elnökként – egy évtizede vezeti az országot. Pártja, az ultranacionalista Radikális Pártból másfél évtizede kivált Szerb Haladó Párt (SNS) Európa egyik legnagyobb tagságával bíró politikai formációja. A tíz éve 300 ezres létszám mára 700 ezer fölé nőtt. Egyfajta jugoszláv örökségként, igazi állampártként mára behálózta nem csak a politikai életet, de rátelepedett a gazdaságra, a társadalmi intézményekre, a kultú­rára s mindenekelőtt a médiára. Nyugati megfigyelők szerint a nyomtatott média 80, a televíziók 95 százaléka a kormányerőkhöz köthető személyek és vállalkozások tulajdonában van. A közszolgálatinak csúfolt csatornák mellett a legnézettebb kereskedelmimédia-hálózat, a Pink csatornáin is rendszeres az ellenzék ekézése és támadása, a választások közeledtével megjelentek az obligát lejáratókampányok.

Látvány és erőszak

Ebben a légkörben igen nehéz a Vučić-érában teljesen szétforgácsolódott, a tavalyi parlamenti választásokon kissé megerősödött ellenzék helyzete. Ezúttal az összefogással próbálkoznak; a közeledés tavasszal kezdődött, a Smederevo környéki utcai és a belgrádi iskolai vérengzés hatására. A két lövöldözés mélyen megrázta szerb társadalmat: az előbbi kilenc, az utóbbi tíz halálos áldozattal, s mindkettő további sok sebesülttel járt, ráadásul a 13 éves belgrádi ámokfutó egy ismert, a kormányerőkhöz kapcsolható orvos gyereke, egyúttal egy, a boszniai háborúban szerepet vállaló ismert csetnik unokája.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.