A szerbiai választások elé

Szorításban

Külpol

Az országot immár másfél évtizede különböző pozíciókból irányító Alexandar Vučić újra előhúzta a hatalma prolongálására korábban már bevált kártyát: december 17-én előre hozott parlamenti és részleges önkormányzati választásokat tartanak. Az egyre eszköztelenebb ellenzék kilátásai meglehetősen rosszak. A lakosság hangulata szintén borús.

A Szerbia középső részén fekvő Kragujevac a kevés prosperáló iparvárosok egyike. A jugoszláv időkben létrehozott Zastava gyár ma a Fiat egyik legnagyobb üzeme, s az autó- és fegyvergyártásra épülő beszállító ipar eltartja a várost. Az utcák, boltok, az emberek öltözködése nyugatias, a kulturális élet kínálata bárhol Európában megállná a helyét. Ezzel együtt a régió (Šumadija) a modern kori szerb nacionalizmus bölcsője, s ma a kormányzó populista-nacionalista erők egyik bázisa.

A közvélemény-kutatások szerint a kormánypártok helyzete az egész országban stabil. Alexandar Vučić – kezdetben miniszterelnökként, 2017 óta pedig köztársasági elnökként – egy évtizede vezeti az országot. Pártja, az ultranacionalista Radikális Pártból másfél évtizede kivált Szerb Haladó Párt (SNS) Európa egyik legnagyobb tagságával bíró politikai formációja. A tíz éve 300 ezres létszám mára 700 ezer fölé nőtt. Egyfajta jugoszláv örökségként, igazi állampártként mára behálózta nem csak a politikai életet, de rátelepedett a gazdaságra, a társadalmi intézményekre, a kultú­rára s mindenekelőtt a médiára. Nyugati megfigyelők szerint a nyomtatott média 80, a televíziók 95 százaléka a kormányerőkhöz köthető személyek és vállalkozások tulajdonában van. A közszolgálatinak csúfolt csatornák mellett a legnézettebb kereskedelmimédia-hálózat, a Pink csatornáin is rendszeres az ellenzék ekézése és támadása, a választások közeledtével megjelentek az obligát lejáratókampányok.

Látvány és erőszak

Ebben a légkörben igen nehéz a Vučić-érában teljesen szétforgácsolódott, a tavalyi parlamenti választásokon kissé megerősödött ellenzék helyzete. Ezúttal az összefogással próbálkoznak; a közeledés tavasszal kezdődött, a Smederevo környéki utcai és a belgrádi iskolai vérengzés hatására. A két lövöldözés mélyen megrázta szerb társadalmat: az előbbi kilenc, az utóbbi tíz halálos áldozattal, s mindkettő további sok sebesülttel járt, ráadásul a 13 éves belgrádi ámokfutó egy ismert, a kormányerőkhöz kapcsolható orvos gyereke, egyúttal egy, a boszniai háborúban szerepet vállaló ismert csetnik unokája.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.