Szorításban

Az országot immár másfél évtizede különböző pozíciókból irányító Alexandar Vučić újra előhúzta a hatalma prolongálására korábban már bevált kártyát: december 17-én előre hozott parlamenti és részleges önkormányzati választásokat tartanak. Az egyre eszköztelenebb ellenzék kilátásai meglehetősen rosszak. A lakosság hangulata szintén borús.

A Szerbia középső részén fekvő Kragujevac a kevés prosperáló iparvárosok egyike. A jugoszláv időkben létrehozott Zastava gyár ma a Fiat egyik legnagyobb üzeme, s az autó- és fegyvergyártásra épülő beszállító ipar eltartja a várost. Az utcák, boltok, az emberek öltözködése nyugatias, a kulturális élet kínálata bárhol Európában megállná a helyét. Ezzel együtt a régió (Šumadija) a modern kori szerb nacionalizmus bölcsője, s ma a kormányzó populista-nacionalista erők egyik bázisa.

A közvélemény-kutatások szerint a kormánypártok helyzete az egész országban stabil. Alexandar Vučić – kezdetben miniszterelnökként, 2017 óta pedig köztársasági elnökként – egy évtizede vezeti az országot. Pártja, az ultranacionalista Radikális Pártból másfél évtizede kivált Szerb Haladó Párt (SNS) Európa egyik legnagyobb tagságával bíró politikai formációja. A tíz éve 300 ezres létszám mára 700 ezer fölé nőtt. Egyfajta jugoszláv örökségként, igazi állampártként mára behálózta nem csak a politikai életet, de rátelepedett a gazdaságra, a társadalmi intézményekre, a kultú­rára s mindenekelőtt a médiára. Nyugati megfigyelők szerint a nyomtatott média 80, a televíziók 95 százaléka a kormányerőkhöz köthető személyek és vállalkozások tulajdonában van. A közszolgálatinak csúfolt csatornák mellett a legnézettebb kereskedelmimédia-hálózat, a Pink csatornáin is rendszeres az ellenzék ekézése és támadása, a választások közeledtével megjelentek az obligát lejáratókampányok.

Látvány és erőszak

Ebben a légkörben igen nehéz a Vučić-érában teljesen szétforgácsolódott, a tavalyi parlamenti választásokon kissé megerősödött ellenzék helyzete. Ezúttal az összefogással próbálkoznak; a közeledés tavasszal kezdődött, a Smederevo környéki utcai és a belgrádi iskolai vérengzés hatására. A két lövöldözés mélyen megrázta szerb társadalmat: az előbbi kilenc, az utóbbi tíz halálos áldozattal, s mindkettő további sok sebesülttel járt, ráadásul a 13 éves belgrádi ámokfutó egy ismert, a kormányerőkhöz kapcsolható orvos gyereke, egyúttal egy, a boszniai háborúban szerepet vállaló ismert csetnik unokája.