Kultúra

„Kéne valami, ami felborít mindent”

A Blind Myself énekesével és a Magneoton menedzserével a magyar könnyűzenében zajló generációváltásról, a rock- és metálzenekarok túlélési esélyeiről beszélgettünk.
  • Soós Tamás
  • 2016. április 17.

A vetítés vége

Várjuk ki a végét! – tavaly ilyenkor, A Rajna kincse bemutatója után ezzel a kikezdhetetlen népi bölcsességgel próbáltuk elodázni a feladatot, hogy definitív értékelést adjunk M. Tóth Géza Ringjéről, amely persze még most, A walkür premierjével is éppen csak a tetralógia feléig érkezett el.

Az „összejárók”

Éppen hatvan évvel ezelőtt kezdődtek a Petőfi Kör vitaestjei, melyeket mind a szervezők, mind későbbi vádlóik joggal tartottak számon a forradalom fontos előzményei között. Az akkori időkről beszélt nekünk a kör működését közelről ismerő s az utóhatásaival kutatóként is foglalkozó szemtanú.

Aki nélkül nincs Beatles

Volt idő, amikor zavarta, hogy csak a Beatlesről kérdezik. Mert hát neki már a liverpooliak befutása előtt olyan sztárjai voltak, mint Judy Garland vagy Peter Sellers, később pedig a Dire Straits, a Who vagy Elton John. Aztán persze rájött, hogy nem olyan rossz neki, ha az „ötödik Beatle-ként” marad fenn a neve, még ha a kifejezés modoros és elcsépelt is – időszerű helyretenni.

„Nemcsak Pestből lett elegem” – Oravecz Imre

Távozó fa című verseskötete kapta a 2016-os Aegon művészeti díjat, amelyet tegnap adtak át. „A díjátadón elmondta: amikor kétkötetes regényét befejezte, akkor vette elő korábban írt verseit, amelyeket újabbakkal egészített ki. Mint mondta, először azt hitte, vicc, hogy díjat kap, csak amikor az emailt is megkapta, akkor tudatosult benne: igaz lehet” – írja az MTI. Alább a díjazottal készült interjúnkat olvashatják, amit három évvel ezelőtti regénye megjelenése után készítettünk.
  • Vári György
  • 2016. április 14.