Józsefek és testvéreik
A Kádár-kor egyik legféltettebb titka nem sokkal az első szabad választásokat megelőzően lepleződött le.
A Kádár-kor egyik legféltettebb titka nem sokkal az első szabad választásokat megelőzően lepleződött le.
A Sziget Fesztivál Global Village színpadán lépett fel az ukrán Kommuna Lux. A fantasztikus hangulatú koncert után a zenekar klarinétosával beszélgettünk az odesszai gengszterfolkról, a banda jótékonysági turnéjáról és a háború árnyékában is pezsgő ukrajnai kulturális életről.
Hiába tartották a világ egyik legjobb szólógitárosának, hiába volt The Weight című száma a hippik himnusza, a legtöbben mégis Bob Dylan kísérőjeként tartották számon, máig tartó világhírét pedig főleg annak köszönheti, hogy feloszlatta a zenekarát, a The Bandet.
Olyan, de olyan zabálnivaló kisfiú énekel olyan, de olyan édesen, hogy meg kell a szívnek szakadnia...
A nemváltó dzsinn (Mészáros Máté) arról hadovál, hogy ilyenek meg olyanok a nők, azért lett ő inkább férfi. Szimpatikus persze, hogy egy ekkora produkcióban tematizálódnak genderkérdések is, de az már kevésbé, hogy ennyire reflektálatlanul.
Posztpunk zenekarként szokták őket felcímkézni, ami annyiban igaz, hogy produkciójukban felfedezhetők a punk és közvetlenül a punk utáni „daloskönyv” kedvelt elemei.
Furcsának tűnhet, de a queer közösség nemcsak az artmozik sötét termeibe száműzött, fájdalmas drámákra vágyik az előbújás traumájáról, a gyűlölködésről és az önelfogadás bonyodalmairól, hanem romkomokra is, amelyek pont olyan butuskák és sziruposak, mint heteró társaik (ezt a vonalat képviseli a Kszi, Simon, a Karácsonyi meglepi és a Fülig beléd zúgtam is). A lefóliázott könyvek korában ez nem csupán ízlésbeli kérdés, hanem politikai manifesztum is.