Kultúra

Az űrbázis narancssárga, hatszögletű ablakai már csak fotókon léteznek; a helyén épült jellegtelen pláza épp most egyéves, és készül csődbe menni. A képeket kopások keretezik, aljukat lefolyt festékcsíkok tarkítják, ahogy a feledés mossa el az emlékezet konstrukcióit.

Egy kutya és néhány gyerek - már a Shakespeare-korabeli színház is tudta, hogy mi kell a közönségsikerhez, Rob Reiner is erre a klasszikus elvre alapoz a Monte Wildhorn csodálatos nyarában. És persze arra, hogy Morgan Freeman akkor is elviszi a hátán a produkciót, ha netalántán kissé giccses, klisészerű családi dráma kerekedne a dologból.

A forgatókönyvet egy program írhatta, nos, kéne még a szoftveren picit cizellálni, főleg, ami a cselekmény-panelek összeillesztését illeti. Talán valami random hibaforrást elhelyezni, amikor az írói kreditet később jegyző szerző a "ki, kivel, mit, hogyan, meddig" kérdések eminens megválaszolásából álló alkalmazást futtatja.

A Győrből több mint tíz éve indult Pozvakowski gyakorlatilag az első olyan magyar zenekar volt az első néhány kiadványa idején - a Sinus 2002-ben, míg a Transistor 2004-ben jelent meg -, amit posztrocknak aposztrofáltak, hiszen a két kislemez megjelenése gyakorlatilag egybeesett azokkal az évekkel, amikor külföldön már vadul dübörgött a trend, Magyarországra pedig épphogy kezdett begyűrűzni.

Thomas Bernhard élete vége felé szentelt egy könyvet a díjainak, mivel bőséggel voltak elismerései, ám a groteszk hálásságáról és békülékenységéről is elhíresült osztrák író mindenhol úgy nyilatkozott, lyukas garast sem érnek a kitüntetések, teljes marhaságok, és akik osztják, rémes alakok.

Ezt a cikket máshonnan, mint Bacsó Péter mitikussá kondenzált filmjétől aligha lehet elkezdeni.

A darabról és szerzőjéről mindenki hallott - Herczeg Ferenc Bizáncára illik jelentőségteljesen rábólintani (bár a Kék rókára és benne arra a bizonyos Cecilre jobban csillannak a tekintetek). Ahogyan azt is illik - legalább bizonyos körökben - tudni, hogy a világháború után méltatlanul indexre került szerző ebben az opusban mintegy megjósolta a Monarchia szétesését, 1904-ben.

Egészen véletlen egybeesés, de ugyanannak a művészi attitűdnek a két különböző paradigmában való érvényesülése Birkás Ákos múzeumi felvételeinek kiállítása a Knoll Galériában, illetve Paul Cézanne műveinek a képzőművészeti tradícióval való párhuzamos elemzése a Szépművészetiben.

A perui származású, 1964-ben Amerikába emigráló "művész" kétségkívül a fantasy art legismertebb képviselője.

Litván, belarusz és jemeni zsidó gyökerű családból származik, stand-up komikusként lett híres, ma a francia mozi egyik legnagyobb csillaga, aki Sharon Stone-nal, Kristin Scott Thomasszal játszhatott együtt. A Pesten most bemutatott Fehér éjszaka című akció-krimi-dráma miatt beszéltünk vele.

Fiona Gordonnal közös legutóbbi filmjét, A tündért most mutatták be a hazai mozik, arról kérdeztük a volt bohóc-színész-forgatókönyvíró-rendezőt.

A csodákkal és valószínűtlenül is ismerős lényekkel telerakott darabok a mozizás kezdetei óta szögezik székbe a nézőket. Még akkor is, ha e műfajnak sokáig nem volt valami nagy becsülete.

Hogy mit tesz az ember, ha lengyel létére felbuzog benne a csehimádat?

A fantasyval bajban van az ember; mi a manó is az?