Azon túl, hogy szép eredmények és megható pillanatok sorjáznak a szemünk előtt, afféle hülyeségmágnesként is jól funkcionál a párizsi olimpia. A megnyitóra, amely amúgy csak egy játékos mókázás volt, gyorsan ráharaptak a kultúrharc önkéntesei Donald Trumptól a Vatikánon át a Megafon véleményzsoldosaiig. De hát, ha nincs humorérzék, akkor nincs és kész, ezen nem nagyon lehet segíteni.
Az ötkötetesre tervezett regénysorozat második részét sokan abban a reményben veszik kezükbe, hogy az első kötet, a Hajnalcsillag nyugtalanító eseményeiről, az égen megjelenő idegen égitestről, a feltámadó halottakról, a különösen viselkedő állatokról, a halál kapuinak feltárulásáról, és főleg a szereplők további sorsáról olvassanak.
Játsszunk el a gondolattal: 1936-ban egy Földes József nevű magyar író megnyer egy nemzetközi regénypályázatot. Szépirodalmi igénnyel megírt könyve, amely a kivándorlás és a honvágy témáit járja körül egy Párizsba vetődött magyar munkáscsaláddal a középpontban, itthon egymillió példányban kel el.
Angol sorozatban Idris Elba vitézkedett tán utoljára a légtérben, s jövőre is ő fog, most viszont Richard Armitage-dzsel kell beérnünk.
Mi fér két és fél órába? Három nappal Pribojszki Mátyás 50. születésnapja után tizenkilenc dal és majdnem ennyi zenésztárs.
Ezt a műfajt – nevezzük, mondjuk, gerontocomnak – kifejezetten Diane Keatonnak találták ki.
A tizenhat éves lányt Párizsba hívja egy divatfotós. Színésznő anyja, aki egyedül neveli, nem akarja elengedni, ő mégis elmegy.
Ha az ember kerek születésnaphoz érkezik, és arra Duran Duran-koncertjegyet kap ajándékba, nem kérdéses, hogy menni kell, akár messzebbre is.
Művészi és fizikai értelemben egyaránt különleges helyszíne volt az Ördögkatlan Fesztiválnak a víz hanghordozó erejét kihasználó, unikális építmény.
Isten mennybéli apartmanjában elalszik a dinópornón, közben odaégeti a mirelitpizzát (tényleg a saját képére formált minket), ezzel pedig felgyújtja a fél mennyországot.
