Kultúra

Az ösvény, amelyet hajdan Leonard Bern­s­tein, Lukin László és mások kezdtek kitaposni, mostanra főútvonallá szélesedett: a zenei ismeretterjesztés ma már sokak által kedvvel gyakorolt, változatos műfaj.

„Ha meggondolom, hogy majdnem ötven éve, hogy utoljára találkoztunk, hálásnak kell lennem sorsom iránt, hogy Magyarországot lebukásom után elhagytam… Remélem, hogy Te is csak külsőleg öregedtél meg, mint én. Még ma is emlékszem, hogy nyolc év előtt, amikor Budapesten voltam, egy óráig fel és alá mentem a Pozsonyi út 1. előtt és nem tudtam rászánni magamat, hogy meglátogassalak, mert elrettentett, hogy nem leszünk képes egymásra úgy gondolni, amilyenek voltunk a 30-as években” – írja 1985. április 24-én Gyarmati Fanninak az élete javát Alfred Reynolds néven Londonban töltő Reinhold Alfréd.

Hosszú évek össznépi tapasztalása szerint a nyár kimondottan káros hatással van a televíziózás színvonalára.

Tizedik alkalommal készített előadást egy tagjának magánéletéből a „legendás Horvai–Máté-osztály”. Idén az AlkalMáté Trupp a Katona színészét szedte ízekre. A fájdalmasan őszinte előadás után magánélet és színház kapcsolatáról, hűségről, ivanovi alkatról és útkeresésről beszélgettünk.

Dörner György tragikomikus igazgatói működését értékeljük az új Narancsban.

Hogyan függ össze a négyigenes népszavazás Leninnel, az állapotos Szabadság-szobor a kockát tojó tyúkkal?

Az emlékezés sajátos módját választotta a Miskolci Nemzeti Színház.

Az ember ösztönösen fél a tűztől: ezzel a félelemmel játszanak az egyre divatosabb tűztáncos, tűzartista- és tűzzsonglőr-előadások. A hagyományos cirkusz hívei lenézik őket, ők viszont állítják, hogy ez önálló művészeti forma – bár néha az extrém sportokra emlékeztet.

„Világszerte elismert tény, hogy a zenészetre való képesség a magyar nemzetben igen nagy mértékben megvan, úgy, hogy a zenében a culturális életnek nagyon életképes csiráját látjuk, (Helyeslés.) mely felhívja az államot arra, hogy ide is fordítsa tevékenységét. (Tetszés.)