Kultúra

Az önnön testükkel és szépségükkel foglalkozó nőművészek munkásságában általában új fejezetet jelent, ha megjelenik életükben a gyerek: ekkortól kezdve szinte már csak erről tudnak "beszélni". Gőbölyös 2010-es Knoll galériabeli kiállítását a Férjhez akarok menni címmel látta el (igaz, ott önmaga mellett többek közt fanszőrökkel díszített ételfotókat mutatott be). Most úgy tűnik, célba ért: a szingli életforma frivol fricskázását felváltotta az anyasággal kapcsolatos szerepminták óvatos kritikája.

Parodizálunk egy (al)műfajt, s egyben fejet is hajtunk neki - mindezt úgy, hogy magunk is betagozódunk az adott zsánerbe. Így működött a Ház az erdő mélyén, így működik a ParaNorman is, ráadásul mindkettő a slasherbe néz bele, majd kacsintgat ki mindenfelé.

Mi a különbség a prostituált és a szexterapeuta között? Előbbit, hát, nem övezi széles körű megbecsülés, pénzért árulja, amije van, s a szolgáltatáshoz a kigyakorolt nyögések mellett ilyen szövegek tartoznak, hogy: "de jó vagy", meg, hogy "gyere, gyere". A szexterapeuta viszont egészségügyi szakember, aki mentálhigiénés okokból szeretkezik, illő honoráriumért, s nem nyög, hanem figyelmes és biztató arckifejezéssel állapítja meg: "Öt másodperc! Nagyon jól haladunk, büszke lehetsz magadra!" Ukmukfuck.

Bogányi Gergelyt vendégelő esttel indult a pécsi együttes "A zongora arca..." fantázianevű koncertsorozata, s a kollegiális és egyszersmind testvéries együttműködés a kiváló szólista, valamint a Bogányi Tibor által irányított Pannon Filharmonikusok között - mértéktartóan fogalmazva is - igen szép eredményt hozott.

Nem indul rosszul. Az alapkonfliktus - az írónő és a szeretve tisztelt, de rengeteg problémát okozó idős édesanya kapcsolata - ígéretesnek tűnik, és lehetőségeket rejt magában a levakarhatatlan fiatal etnográfus lány alakja is.

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi diplomácia manapság legdivatosabb szakszavai tulajdonképpen ugyanattól az embertől származnak. Joseph Nye, a Harvard Egyetem professzora, nemzetközi hírű politikai elemző definiálta ugyanis a hard power, soft power és smart power fogalmait, azaz a kemény, a puha és az okos erőt. Hogy mindez mit jelent, azt az InfoRádió hallgatói, ha máshonnan nem, egy vasárnap délutáni beszélgetésből biztosan megtudhatták.

Wagner-bicentenáriumon Wagner-bemutatóval kezdődik az év a Magyar Állami Operaházban - forma szerint és távolról tekintve ez bizony a maguktól értetődő dolgok kicsiny és biztonságos világába tartozó esemény. Persze aki akár csak felszínesen is tájékozott e témában, az tudja, hogy a valóság ezen a tájékon nem kedvez a szemre maguktól értetődő dolgoknak.

Az abszurdnak megvan az a sajátossága - veszélynek is mondhatnám -, hogy bizonyos körülmények összejátszása folytán realizmussá szelídül avagy fokozódik. A Tangó pedig már évtizedekkel ezelőtt is képes volt frenetikus komédia, nagyszerű színészparádé lenni - igaz, Paál István rendezésében lélegzetelállító fenyegetés is. Vagyis ismerni véljük minden árnyalatát - nem megfejtésre szorul hát, hanem fölismerésre. Már azoknak persze, akik nem újszülöttek a terepen, és van mit fölismerniük.

Bár a Duna TV január 9-én sugárzott Kultikon című magazinjának műsorvezetője (aki a fiatalosan laza stílust abban vélte megtalálni, hogy teátrális mozdulatokkal végigsétált a kamera előtt) kortárs művészeti kiállításnak nevezte a Fővárosi Nagycirkuszban látható anyagot, sajnos az épület előtereiben bemutatott "valami" nem felel meg egyik kritériumnak sem.

A Disfear és a Zeke gyors, rövid és kíméletlen hardcore/punk zenéje felől indult, de annál jóval dallamosabb budapesti zenekar közel tíz éve alakult. Első lemeze, a Death Rock City 2007-ben, az igen erős The Black Horn pedig tavaly év végén jelent meg: ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar basszusgitáros-énekesét.

2003-ban végzett a híres Máté-Horvai-osztályban. Rögtön a Katona József Színházba került, több komoly díjat nyert, de két év után azt mondta: otthagyja a színészi pályát. Volt spanyoltanár, aztán egy év után szabadúszóként újra játszani kezdett. 2009 óta az Örkény Színház társulatának tagja.

A napokban indul a Természetfilm.hu és a Spektrum TV saját gyártású minisorozata, az Állati oknyomozók. Molnár Attila Dávid rendező, operatőr, producer a hazai tudományos ismeretterjesztés kilátásairól, a generációváltásról és a pirregő tücskök nászáról beszélt nekünk.