Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.
A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.
Mira Sorvino – akivel az Első látásra (1999) című filmben játszott együtt – „úriemberként” hivatkozott rá, míg a Dr. Moreau szigetének rendezője, John Frankenheimer a kínkeserves közös munka után kijelentette, hogy akkor sem dolgozna „azzal a faszkalappal, ha a Val Kilmer élete című filmet rendezné”.
Volt Szegeden egy Tolkien nevű könyvesbolt, a Kossuth Lajos sugárúton, közvetlenül az Anna-kút után. Ebben a könyvesboltban fedeztem fel a kortárs magyar irodalmat, amikor a kilencvenes évek elején átjöttem a háborúba zárult Jugoszláviából, vagyis Szerbiából, azaz a Vajdaságból. A tágas könyvesboltban ott sorakoztak a többi közt a pécsi Jelenkor Kiadó karakteres tervezésű könyvei, s egy barátom javaslatára kezembe vettem egy ezüstszínű könyvet, a Wilhelm-dalokat…
Amikor Michael Fassbender figyel, akkor néz. Amikor nagyon figyel, akkor nagyon néz – ebben a filmben pedig végig nagyon kell figyelnie.
Michael Alden Hadreas a zenei projektjét Tom Tykwer Parfüm című filmje után nevezte el.
Ma egy filmet „tarantinósnak” nevezni már több, mint stíluspecsét.
Él valahol Dél-Angliában egy rejtélyes, visszahúzódó öregember.
Van-e visszaút egy identitását elvesztett metálzenekar számára?
Bálint András 43 év után ismét Kosztolányi előtt tiszteleg költői estjével, de szemben a Boldog, szomorú dallal, ezúttal szinte minden anekdota, vers, fénykép, napló- és filmrészlet a megidézett halálához visz egyre közelebb.
