Magyar Narancs: Mit ért azon, hogy a szabad szoftver elengedhetetlen feltétele a helyes állampolgári magatartásnak?
Richard Stallman: A szabad szoftverek lehetõvé teszik, hogy szabadon kommunikálj másokkal, míg a nem szabad szoftverek olyan jellegzetes megkötéseket tartalmaznak, amelyek e cél elérését megnehezítik, vagy egyenesen lehetetlenné teszik. Mit jelent ez erkölcsi értelemben? Ha úgy szerzel a magad javára valamit, hogy egyúttal ígéretet teszel arra, hogy annak elõnyeit másokkal nem osztod meg, akkor lényegében elárulod a közösséget, amiben élsz. A nem szabad programok jellemzõ módon számos szabadságjogot sértenek. Melyek is ezek? Egy program akkor szabad, ha a következõ négy szabadságfokkal rendelkezik. Nulla szabadságfokról beszélhetünk, ha szabadon futtathatod a programot, úgy, ahogy neked megfelel. Egyes szabadságfokról van szó akkor, ha szabadon tanulmányozhatod a forráskódot, vagyis ha szabad hozzá-férésed van a programhoz, hogy azt igényeid szerint átírhasd. Ez az a szabadság, amelyik lehetõvé teszi, hogy segíthess magadon. Kettes szabadságfokról akkor lehet szó, ha szabadon másolhatod a szoftvereket, s terjesztheted mások felé is. Ez az a szabadság, amivel polgártársaidat segítheted. A harmadik szabadságfok azt jelenti, hogy szabadon közzéteheted egy adott szoftver általad módosított változatát, s így a te változtatásaidból mások is törvényesen "húzhatnak hasznot", feltéve, hogy jelzik: az újítás tõled származik. Ez az a szabadságforma, amivel a közösség építéséhez járulhatunk hozzá. Nos, mind a négy szabadságforma alapvetõ, s ha például egy program megtagadja tõled a második szabadságfokot - tehát hogy segíthesd a szomszédodat -, akkor erkölcsi értelemben igen kérdéses helyzetbe juttat. Ha pedig egy program megtagadja tõled az elsõ szabadságfokot, akkor bizony a fejlesztõ reménytelen helyzetet teremt számodra, hiszen nem engedi meg, hogy megtudd, valójában mit is tesz a program, miközben futtatod; és persze azt is megtiltja ekképp, hogy megváltoztasd a programot az éppen idõszerû igényeidnek megfelelõen. Nincs tehát kontrollod a program felett, mert azt tulajdonképp a fejlesztõ irányítja, s így persze téged is! Az elsõ szabadságfok nem elegendõ ahhoz, hogy mi ellenõrizhessük szoftvereink mûködését, az egyetlen út ahhoz, hogy ezt megtehessük, ha közösen dolgozunk! A már említett harmadik szabadságfok szükséges ehhez. Ez biztosítja, hogy bármikor módosíthassam a programot, majd publikálhassam a módosított verziót, hogy aztán megint valaki más az én változatomat módosíthassa. Így akár egyszerre tízen is dolgozhatnak ugyanabban a témakörben, a felhasználó pedig szabadon dönthet, melyik változatot választja tízünk munkájából. Így a fejlesztõknek még csak ismerniük sem kell egymást! Minden elõzetes egyeztetés nélkül tudunk így együtt dolgozni.
MN: Ön szerint a szabad szoftver eszméje különösen fontos a kormányzati intézmények számára.
RS: Minden számítógépes felhasználó megérdemli a már említett négy szabadságfokot. Ám a kormány esetében ennél jóval többrõl van szó. A kormány felelõs az adatok biztonságáért. Amikor egy kormányzati szerv számításokat végez, ezt nem valakinek a két szép szeméért teszi, hanem az állampolgárok megbízásából, az õ érdekükben. A kormány felelõs azért, hogy ezeket a számításokat ellenõrzött, biztonságos körülmények között hajtsák végre a számítógépek. Ha a kormány egy magánszervnek engedi át ezt a kontrollt, az kimeríti a hatalommal való visszaélés fogalmát. Márpedig minden olyan esetben, amikor olyan jogvédett programokkal dolgoznak kormányzati intézményekben, melyek nem teszik lehetõvé a forráskódok törvényes megismerhetõségét, éppen ennek a veszélyével van dolgunk! Hiszen így a kormánynak nincs módja ellenõrizni, miképp is zajlanak valójában a számítási folyamatok az intézményeiben. Mivel rendszeresen a jogvédett szoftver fejlesztõjéhez kell fordulnia segítségért, tõle immár érdemben fog függeni.
MN: Ön most a hatalomról beszél, s azokról a világméretû informatikai cégekrõl, amelyek monopolhelyzetüknél fogva közel férkõzhetnek hozzá.
RS: Ha egy program nem rendelkezik az említett szabadságfokokkal, akkor a program karbantartása s fejlesztése már önmagában monopólium. Mert így bármilyen változtatásra is van szükséged, azt csak a fejlesztõ teheti meg. Mindig hozzá kell hát fordulnod, nélküle menthetetlen vagy, ha csak fel nem töröd a programot. Ekkor azonban törvényt sértesz. A szabad szoftver esetében ez azonban nem így van. Azt nem lehet feltörni, mert eleve nyílt a forráskódja. Megvenni egy szabad szoftvert olyan, mintha egy házat vásárolnál. Az a tiéd, s változtathatsz rajta nyugodtan, kívül-belül, tetszésed szerint. Minimum új bútorokat vehetsz, vagy átrendezheted a lakást. De ha magát az épületet akarod átalakítani, azt is megteheted, vagy megbízhatsz valakit ezzel a munkával. Ez az a szolgáltatás mellesleg, amit a programozók ajánlhatnak neked a piacon. Ekképp teremt a szabad szoftver újabb és újabb munkalehetõségeket is. Míg a nem szabad szoftver felhasználóinak csak két lehetõségük van: elfogadják vagy eldobják a programot. A szabadszoftver-közösség tagjai ellenben valódi, szabad piacon tevékenykednek, hiszen ha nem akarnak vagy nem tudnak megfizetni valakit a változtatásokért, megvalósíthatják õket maguk is, hiszen nem tilos megtanulni és alkalmazni a forráskódokat.
MN: A korrupció meglehetõsen sokat emlegetett téma az egykori szocialista országokban. Mit gondol, hogyan lehet meggyõzni a politikusokat arról, hogy a szabad szoftvereket támogassák, ne a monopolhelyzetben lévõ cégeket?
RS: Azt kell mondanom, hogy a korrupció kérdése sokkal nagyobb téma, mint a szabad szoftveré. A szabad szoftver persze hasznos lehet a korrupció ellen is. Nézze, a világ leggazdagabb cége ellene van a szabad szoftverek használatának, s minden eszközt megragad ahhoz, hogy megakadályozza az embereket abban, hogy a szabadságot választhassák. Eddig minden olyan politikus, aki valóban támogatta a szabad szoftverek mozgalmát, õszinteségének mutatta jelét, s annak, hogy elutasítani szándékozik a Microsoft mindennemû befolyási kísérletét. A szabad szoftver tehát akár afféle iránymutató is lehet ahhoz, hogy megtaláljuk az õszinte, korrupcióellenes politikusokat.
MN: Meg tudná mondani, hogy a szabad szoftver mozgalmának milyen a kapcsolata a globalizációt kritizálók meglehetõsen heterogén csoportjaival?
RS: Elõször is, ha úgy beszélünk a globalizációról, mintha az valami rossz dolog volna, túlságosan leegyszerûsítjük a kérdést. A globalizációnak nagyon sokféle formája van ugyanis. Amit ma a legtöbben a globalizáció szóval jelölnek, az nem más, mint az üzleti hatalom globalizációja. Márpedig ez rossz dolog, hiszen az üzletnek egyáltalán nem kellene hatalommal bírnia! Sem lokális, sem globális értelemben nem szerencsés, ha az üzlet összefonódik a hatalommal. Minél jobban globalizáljuk ezt a már helyi szinten sem kívánatos dolgot, az annál rosszabb lesz természetesen világméretekben. Ez az, ami ellen egyre többen küzdenek mostanában, és ezzel a küzdelemmel mellesleg én is egyetértek! De a globalizációnak rengeteg más formája is van. Itt van mindjárt a szabad szoftver például - ez az önkéntes együttmûködés elvének globalizációja. Mármost ez jó dolog. Immár teljesen természetes, hogy olyan szabad szoftvereket használunk, melyeket különféle földrészek programozói fejlesztenek, s különféle kontinensek lakói használnak fel. Én tehát nem a globalizáció ellen lépek fel, hanem az üzleti hatalom globalizációja ellen! S a félreértések elkerülése végett azt is leszögezném, hogy én nem az üzlet s az üzletemberek ellen szólok, hanem az üzlet és a hatalom összefonódását bírálom, s az ellen teszek a szabad szoftver segítségével.
MN: Ön is úgy gondolja tehát, hogy a kapitalizmusnál momentán nincs jobb berendezkedési forma, ám egyáltalán nem mindegy, hogy éppen milyen alakot ölt?
RS: Nézze, a mai kapitalizmus egészen más, mint amilyen a múlt század hatvanas éveit követõen volt például. Ez egy sokkal roszszabb változat. Olyan, amelyik el-tûri a monopóliumokat, amelyik megengedi a cégeknek, hogy befolyásolják a kormányokat. Ma az országok kormányai gyakorlatilag egyre inkább a multik kiszolgálóivá válnak. Úgy vélem, ez nem demokratikus, és ezért nem tartom jó fejleménynek. A demokrácia védelmében vissza kell vennünk azt a hatalmat a vállalatoktól, amit az elmúlt néhány évtizedben megszereztek maguknak.
MN: Hatalom nélkül hogyan lehet hatalmat szerezni? Az értelmiségi kritizálhatja ugyan az állapotokat...
RS: Amit mond, rám egész biztosan nem vonatkozik! Én nem kritizálni, hanem megváltoztatni akarom a dolgokat. Nekem személyesen nincs ugyan hatalmam, de a szabadszoftver-közösség rendelkezik bizonyos mértékû befolyással azok révén, akik alkotják. Ma több tíz millióan dolgoznak a világban szabad operációs rendszerekkel, és õk továbbra is szabadon szeretnék használni számítógépeiket. Meggyõzõdésem, hogy a maguk eszközeivel mindent meg is tesznek e cél eléréséért.
Szentpéteri Márton
Free Software
"A szabad szoftvert - olvasható a Free Software Foundation honlapján (www.gnu.org) - lényegében bárki bármikor használhatja, másolhatja és terjesztheti, akár módosított, akár módosítatlan formában, akár ingyen, akár pénzért. Szigorúbb értelemben ez azt jelenti, hogy az adott szabad programnak nyílt forráskódokkal kell rendelkeznie." Magyarul, a programozási kód, amiben a szoftvert írták, a kellõ szakértelem számára mindig szabadon hozzáférhetõ. A szoftver programnyelve így nem valaminõ jogvédett titkosírás, átalakítása pedig törvényes, hiszen nem sért szabadalmi jogokat. Azé a szoftver, aki megmûveli! A szabad szoftver bölcseletének egyik kulcsfogalma a copyleft, szemben a copyrighttal. Ez azt jelenti, hogy a szabad szoftvert bárhogy lehet módosítani és terjeszteni, csak a módosítás és a terjesztés további korlátozása nem megengedett. A hazai GNU és GNU/Linux operációs rendszereket alkalmazók körén túl a szabad szoftver eszméje megihlette a honi bölcsészeti informatikát is. Hasonló szellemben mûködik az ELTE Bölcsészettudományi Informatika Önálló Programjában készült világelsõ internetes kritikai kiadás (Balassi Bálint Összes Mûvei, http://magyar-irodalom.elte.hu/bbom) és minden hasonló, szabad könyv (www.f-book.com) is.
