„Az ismerősök M. Ferencet rendes, dolgos mérnöknek ismerték, állítólag soha nem hallottak tőle hangos szót. Vitte a gyerekeket húsvétkor locsolni, a baráti házaspárok, akik összejártak velük, jó kedélyű, kellemes embernek tartották” – így írtak a lapok 2020 februárjában arról a tatabányai férfiról, aki puszta kézzel fojtotta meg két kiskorú gyermekét, majd magával is végzett. Néhány héttel ezelőtt pedig egy aszódi férfi esete sokkolta a nyilvánosságot, aki két kamasz lányával végzett, miközben azok aludtak. A tettes apa ebben az esetben is öngyilkosságot kísérelt meg – sikertelenül (jelenleg is kórházban ápolják életveszélyes állapotban). A „családirtásokat” a közvélemény hajlamos úgy kezelni, mintha a semmiből, hirtelen felindulás következtében történnének meg. Hogy mi lehet egy gyilkos, bántalmazó szülő fejében, és milyen módon nehezíti meg a hazai jogi környezet e tragédiák megelőzését, arról szakembereket kérdeztünk.
Potenciális gyilkosok
„Nagyon fontos leszögezni, hogy a bántalmazó fél nem azért öli meg a családját, mert beszámíthatatlan állapotba került és gondolkodás nélkül, a pillanat hevében cselekszik. Azt látjuk, hogy ezeket a gyilkosságokat előre eltervezik, készülnek rá lélekben és agyban, tudatos döntés következménye” – mondja Horváth Éva pszichológus, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen egyesület (NANE) munkatársa. De mielőtt a gyilkosságig eljutnak, jellemzően már régóta bántalmazó félként éltek a házasságukban, partnerkapcsolatukban. Persze, nem minden bántalmazóból lesz előbb-utóbb gyilkos is, sőt a legtöbb bántalmazó megmarad a kis súlyú cselekmények elkövetésénél, de a bántalmazás természetére jellemző a fokozatosság. A bántalmazások és annak legsúlyosabb verziója, a gyilkosság mögött nem egyfajta ördögi gondolkodásmód van, hanem ennél „egyszerűbb” érzelem és motiváció: a feljogosítottság érzése. „Sokszor a gyilkosság a bosszú eszköze is. Az elkövető úgy érzi, hogy ehhez joga van, pontosabban az a sérelem, ami őt érte – például elvált tőle a felesége – egyenes arányban áll egy olyan megtorlási eszközzel, mint a gyilkosság” – mondja Horváth Éva. A férfi bántalmazónál megfigyelhető egyfajta nyílt nőgyűlölet: úgy gondolja, a nők gyökeresen mások, mint a férfiak, ezért máshogy is kell velük bánni. „A bántalmazói edukációs csoportokban pont azt a fajta gondolkodásmódot próbálják leépíteni a bántalmazóban, hogy a társa alárendelt, akivel bármit megtehet. Ehelyett egyenlő félnek kell tekintenie a partnert, akinek az akarata ugyanannyira számít, mint saját akarata” – magyarázza a pszichológus.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
