A családon belüli gyerekgyilkosságok háttere

Nem veréssel kezdődik

Arra a kérdésre, hogy mi járhat egy olyan ember fejében, aki képes megölni a saját gyerekeit, majdhogynem lehetetlen választ találni. A bántalmazói attitűd azonban mutat olyan sajátosságokat, amelyek segítségével értelmezni tudjuk a legdurvább erőszak elkövetőinek motivációját.

„Az ismerősök M. Ferencet rendes, dolgos mérnöknek ismerték, állítólag soha nem hallottak tőle hangos szót. Vitte a gyerekeket húsvétkor locsolni, a baráti házaspárok, akik összejártak velük, jó kedélyű, kellemes embernek tartották” – így írtak a lapok 2020 februárjában arról a tatabányai férfiról, aki puszta kézzel fojtotta meg két kiskorú gyermekét, majd magával is végzett. Néhány héttel ezelőtt pedig egy aszódi férfi esete sokkolta a nyilvánosságot, aki két kamasz lányával végzett, miközben azok aludtak. A tettes apa ebben az esetben is öngyilkosságot kísérelt meg – sikertelenül (jelenleg is kórházban ápolják életveszélyes állapotban). A „családirtásokat” a közvélemény hajlamos úgy kezelni, mintha a semmiből, hirtelen felindulás következtében történnének meg. Hogy mi lehet egy gyilkos, bántalmazó szülő fejében, és milyen módon nehezíti meg a hazai jogi környezet e tragédiák megelőzését, arról szakembereket kérdeztünk.

Potenciális gyilkosok

„Nagyon fontos leszögezni, hogy a bántalmazó fél nem azért öli meg a családját, mert beszámíthatatlan állapotba került és gondolkodás nélkül, a pillanat hevében cselekszik. Azt látjuk, hogy ezeket a gyilkosságokat előre eltervezik, készülnek rá lélekben és agyban, tudatos döntés következménye” – mondja Horváth Éva pszichológus, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen egyesület (NANE) munkatársa. De mielőtt a gyilkosságig eljutnak, jellemzően már régóta bántalmazó félként éltek a házasságukban, partnerkapcsolatukban. Persze, nem minden bántalmazóból lesz előbb-utóbb gyilkos is, sőt a legtöbb bántalmazó megmarad a kis súlyú cselekmények elkövetésénél, de a bántalmazás természetére jellemző a fokozatosság. A bántalmazások és annak legsúlyosabb verziója, a gyilkosság mögött nem egyfajta ördögi gondolkodásmód van, hanem ennél „egyszerűbb” érzelem és motiváció: a feljogosítottság érzése. „Sokszor a gyilkosság a bosszú eszköze is. Az elkövető úgy érzi, hogy ehhez joga van, pontosabban az a sérelem, ami őt érte – például elvált tőle a felesége – egyenes arányban áll egy olyan megtorlási eszközzel, mint a gyilkosság” – mondja Horváth Éva. A férfi bántalmazónál megfigyelhető egyfajta nyílt nőgyűlölet: úgy gondolja, a nők gyökeresen mások, mint a férfiak, ezért máshogy is kell velük bánni. „A bántalmazói edukációs csoportokban pont azt a fajta gondolkodásmódot próbálják leépíteni a bántalmazóban, hogy a társa alárendelt, akivel bármit megtehet. Ehelyett egyenlő félnek kell tekintenie a partnert, akinek az akarata ugyanannyira számít, mint saját akarata” – magyarázza a pszichológus.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.