„Gyerünk, ugorj!” „Dögölj meg!” – egy szemtanú beszámolója szerint ezeket kiáltották az elhaladó autósok annak a 18 éves fiúnak, aki május végén a Margit hídon állva arra készült, hogy véget vessen az életének. Alig néhány héttel később, júniusban egy férfi nyilvános Facebook-posztban írta meg, hogy hosszú percekig senki sem állt meg segíteni annak az édesanyának, aki az M3-as autópálya mellett próbálta újraéleszteni kisgyerekét.
A két történetben közös, hogy elbeszélőik a társadalom teljes közönyét látták megnyilvánulni bennük: „Végtelen szomorúság van bennem azt a közönyt látva, hogy több száz ember (köztük szülők, édesapák és édesanyák) tétlenül nézik végig, hogy egy édesanya kétségbeesetten, sokkos állapotban küzd a kisgyereke életéért az aszfalton…” – írta a férfi, aki végül segítséget nyújtott a gyereke életéért küzdő anyának.
A modern társadalmakat átható elidegenedettség és a nagyvárosi közöny képzete a modernitás hajnala óta jelen van a köztudatban – szemben a segítő, összetartó közösségeket kovácsoló falusi közegek romantikus ideáljával. A szociálpszichológia az 1960-as évek óta vizsgálja a segítségnyújtási hajlandóság kérdését, és már egy 1975-ös kutatásban megállapították, hogy a zsúfolt, zajos környezet csökkenti a segítségnyújtás valószínűségét. Az elmúlt évek kutatásaiból azonban úgy tűnik, hogy a szolidaritás képlete jóval komplexebb ennél.
A szamaritánus és a kívülálló
Éjszakai műszakjából tartott hazafelé 1964-ben, New Yorkban Kitty Genovese, amikor egy férfi többször is megszúrta késsel. A súlyosan vérző nő eljutott egy utcasarokig, ahol segítségért kiáltott. A korabeli híradások szerint 38 ember hallotta a segélykiáltást vagy volt szemtanúja a támadásnak – de egyikük sem segített.
Az esetről szóló újságcikkek már akkor is a társadalom közönyét bírálták, de John Darley és Bibb Latané szociálpszichológusok úgy sejtették, valami más állhat a jelenség mögött. Kitty Genovese meggyilkolása inspirálta őket az ún. kívülálló hatással (bystander effect) kapcsolatos úttörő kutatássorozatuk megkezdésére. A kívülálló hatás szerint a jelenlévők számának növekedése szabályszerűen csökkenti annak valószínűségét, hogy bárki segítsen – ugyanis minél nagyobb a tömeg, annál jobban megoszlik a felelősség.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
