Emberéletekbe kerülhet a nagyvárosi közöny?

Segítség, segítség!

Lélek

A közelmúlt sokkoló hírei okán újra felmerült a nagyvárosi éle­tet megmérgező szolidaritásválság rémképe. Ám a leg­újabb szociálpszichológiai kutatások szerint sokkal segítőkészebbek lehetünk, mint korábban voltunk.

„Gyerünk, ugorj!” „Dögölj meg!” – egy szemtanú beszámolója szerint ezeket kiáltották az elhaladó autósok annak a 18 éves fiúnak, aki május végén a Margit hídon állva arra készült, hogy véget vessen az életének. Alig néhány héttel később, júniusban egy férfi nyilvános Facebook-posztban írta meg, hogy hosszú percekig senki sem állt meg segíteni annak az édesanyának, aki az M3-as autópálya mellett próbálta újraéleszteni kisgyerekét.

A két történetben közös, hogy elbeszélőik a társadalom teljes közönyét látták megnyilvánulni bennük: „Végtelen szomorúság van bennem azt a közönyt látva, hogy több száz ember (köztük szülők, édesapák és édesanyák) tétlenül nézik végig, hogy egy édesanya kétségbeesetten, sokkos állapotban küzd a kisgyereke életéért az aszfalton…” – írta a férfi, aki végül segítséget nyújtott a gyereke életéért küzdő anyának.

A modern társadalmakat átható elidegenedettség és a nagyvárosi közöny képzete a modernitás hajnala óta jelen van a köztudatban – szemben a segítő, összetartó közösségeket kovácsoló falusi közegek romantikus ideáljával. A szociálpszichológia az 1960-as évek óta vizsgálja a segítségnyújtási hajlandóság kérdését, és már egy 1975-ös kutatásban megállapították, hogy a zsúfolt, zajos környezet csökkenti a segítségnyújtás valószínűségét. Az elmúlt évek kutatásaiból azonban úgy tűnik, hogy a szolidaritás képlete jóval komplexebb ennél.

 

A szamaritánus és a kívülálló

Éjszakai műszakjából tartott hazafelé 1964-ben, New Yorkban Kitty Genovese, amikor egy férfi többször is megszúrta késsel. A súlyosan vérző nő eljutott egy utcasarokig, ahol segítségért kiáltott. A korabeli híradások szerint 38 ember hallotta a segélykiáltást vagy volt szemtanúja a támadásnak – de egyikük sem segített.

Az esetről szóló újságcikkek már akkor is a társadalom közönyét bírálták, de John Darley és Bibb Latané szociálpszichológusok úgy sejtették, valami más állhat a jelenség mögött. Kitty Genovese meggyilkolása inspirálta őket az ún. kívülálló hatással (bystander effect) kapcsolatos úttörő kutatássorozatuk megkezdésére. A kívülálló hatás szerint a jelenlévők számának növekedése szabályszerűen csökkenti annak valószínűségét, hogy bárki segítsen – ugyanis minél nagyobb a tömeg, annál jobban megoszlik a felelősség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."