Emberéletekbe kerülhet a nagyvárosi közöny?

Segítség, segítség!

Lélek

A közelmúlt sokkoló hírei okán újra felmerült a nagyvárosi éle­tet megmérgező szolidaritásválság rémképe. Ám a leg­újabb szociálpszichológiai kutatások szerint sokkal segítőkészebbek lehetünk, mint korábban voltunk.

„Gyerünk, ugorj!” „Dögölj meg!” – egy szemtanú beszámolója szerint ezeket kiáltották az elhaladó autósok annak a 18 éves fiúnak, aki május végén a Margit hídon állva arra készült, hogy véget vessen az életének. Alig néhány héttel később, júniusban egy férfi nyilvános Facebook-posztban írta meg, hogy hosszú percekig senki sem állt meg segíteni annak az édesanyának, aki az M3-as autópálya mellett próbálta újraéleszteni kisgyerekét.

A két történetben közös, hogy elbeszélőik a társadalom teljes közönyét látták megnyilvánulni bennük: „Végtelen szomorúság van bennem azt a közönyt látva, hogy több száz ember (köztük szülők, édesapák és édesanyák) tétlenül nézik végig, hogy egy édesanya kétségbeesetten, sokkos állapotban küzd a kisgyereke életéért az aszfalton…” – írta a férfi, aki végül segítséget nyújtott a gyereke életéért küzdő anyának.

A modern társadalmakat átható elidegenedettség és a nagyvárosi közöny képzete a modernitás hajnala óta jelen van a köztudatban – szemben a segítő, összetartó közösségeket kovácsoló falusi közegek romantikus ideáljával. A szociálpszichológia az 1960-as évek óta vizsgálja a segítségnyújtási hajlandóság kérdését, és már egy 1975-ös kutatásban megállapították, hogy a zsúfolt, zajos környezet csökkenti a segítségnyújtás valószínűségét. Az elmúlt évek kutatásaiból azonban úgy tűnik, hogy a szolidaritás képlete jóval komplexebb ennél.

 

A szamaritánus és a kívülálló

Éjszakai műszakjából tartott hazafelé 1964-ben, New Yorkban Kitty Genovese, amikor egy férfi többször is megszúrta késsel. A súlyosan vérző nő eljutott egy utcasarokig, ahol segítségért kiáltott. A korabeli híradások szerint 38 ember hallotta a segélykiáltást vagy volt szemtanúja a támadásnak – de egyikük sem segített.

Az esetről szóló újságcikkek már akkor is a társadalom közönyét bírálták, de John Darley és Bibb Latané szociálpszichológusok úgy sejtették, valami más állhat a jelenség mögött. Kitty Genovese meggyilkolása inspirálta őket az ún. kívülálló hatással (bystander effect) kapcsolatos úttörő kutatássorozatuk megkezdésére. A kívülálló hatás szerint a jelenlévők számának növekedése szabályszerűen csökkenti annak valószínűségét, hogy bárki segítsen – ugyanis minél nagyobb a tömeg, annál jobban megoszlik a felelősség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.