helyrajzi szám

Bodográf – Bányász – Graffiti

Lokál

„A Bodográf mozi ezzel a névvel nagyon jó volt. Aztán Bányásznak hívták. (…) Egy mozit így nem lehet hívni. Hát tudni kell, hogy mi az a mozi! De többek között ezt sem tudták. Stílusuk nem volt, érzékük nem volt, és szeretetük nem volt” – nyilatkozta Mándy Iván 1993-ban a Budapesti Negyednek.

Persze ekkor már Graffitinek hívták a József körút 63. szám alatti mozit. E név legalább annyira tükrözte az 1990-es évek elejének névadási gyakorlatát, ahogy a Bányász az 1950-esekét, de az 1907-ben létesült Bodográf jelentésé­ről nem tudunk biztosat. A tulajdonosokat Klein Albertnek és Klein Bélának hívták, talán a Baross utca sarkán működő – Bodó Alfréd által 1894-ben alapított – Bodó Kávéház nevéből meríthették az ihletet.

Akárhogy volt, a Bodográf az 1900-as, 1910-es években a legnagyobbak közé tartozott 640 férőhelyével. „2 színházi terem. Folyamatos előadás, várni nem kell. 10 páholy. Buffet-terem. Zene” – írták a megnyitót követő hirdetésekben, ráadásul a zenét sem csak egy zongorista biztosította; a korabeli apróhirdetésekben nemcsak „jegyszedőt vagy jegyszedőnőt”, „cukorkaelárusító lányt”, de „elsőrangú hegedűst” is kerestek azonnali belépéssel. A vetítés a két teremben hétköznap délután 6-tól (hétvégén 4-től) este 10-ig tartott.

Az első világháború után a Bodográf már nem tudta tartani a luxustempót. 1930-ban átálltak ők is a hangosfilmvetítésre, de a két színháztermes-zenekaros varázslat szertefoszlott; az elegáns filmszínházból átlagos körúti mozi lett. Kizárólag Mándynak köszönhető – aki számos írásában megörökítette a mozihoz kötődő emlékeit –, hogy a nevet azután sem felejtették el, hogy 1951-ben, a nagy utcanév-változtatási láz idején a Bodográfnak is el kellett tűnnie. Ettől fogva Bányásznak (pár évig Bányász-Bodográfnak) nevezték, s olyan filmeket vetítettek itt az ötvenes évek elején, mint a Bányászok, a Donyeci bányászok, a Kék szén vagy a Lengyel bányászlevelek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.