BALATON-melléklet

Idegenek az éjszakában

Mit tesz a cifrarák, a fekete törpeharcsa és a csavarhínár a magyar tengerrel?

Lokál

A Balaton ökoszisztémájára az utóbbi évszázadban felelőtlen kormánydöntések éppúgy hatással voltak, mint az „ismeretlen akvarista”. A busa máig eleszi a planktont az őshonos halak elől, a fekete törpeharcsa és a csavarhínár pedig köszöni szépen a szaporodó kikötőket, ahol otthonra lelt.

 

Lénai tokot fogott egy horgász a Balatonban április közepén Révfülöpnél. Másvalaki horgára egy nappal később Balatonlellénél akadt ilyen hal. A lénai tok a rokona a mi folyóinkból szinte teljesen eltűnt vágótoknak, vizának, és az eltűnőfélben lévő, bár rendszeresen telepített kecsegének. Természetes élőhelyén, Oroszország, Kazahsztán, Mongólia és Kína folyóiban a lénai tok is súlyosan veszélyeztetett fajnak számít. Mivel azonban mesterséges körülmények között könnyen szaporítható és nevelhető, Európa-szerte és az Egyesült Államokban sokfelé működnek erre specializálódott tenyészetek.

A két balatoni példányról a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. is megemlékezett a honlapján, miután mindkét horgász visszaengedte a halat a tóba. Nem tudták ugyanis eldönteni, mit fogtak. Úgy gondolták, a nálunk védettnek számító vágótok vagy kecsege akadt a horgukra. A zrt. most azt kéri a horgászoktól, hogy aki legközelebb lénai tokot fog, vigye haza. Nálunk idegenhonosnak számít, ezért a törvény szerint semmi keresnivalója a Balatonban.

Meglehet, az idegenhonos lénai tokból kettőnél több van a tóban, de arról egyelőre nincs adat, hogy inváziós fajként viselkedik-e. A zrt.-nél feltételezik, hogy a Balaton vízgyűjtő területén lévő valamelyik tóból úszhattak el és juthattak egy csatornán át a Balatonba ezek a példányok. Ezt elképzelhetőnek tartja Czeglédi István, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának tagja, de szerinte az sem zárható ki, hogy valaki, csak azért, mert jó ötletnek gondolta, szabadon engedett a Balatonban néhány lénai tokot. Ez ugyanúgy természetkárosítás, mint az akváriumban tartott halak szabadon engedése volt a Hévízi-csatornában, ahonnan most már hajmeresztő kinézetű hibridek kerülnek elő.

Kínától Amerikáig

Szintén egy hibrid megjelenése hatott és hat talán a legnagyobb mértékben a Balaton életközösségeire a hatvanas évek óta. A fehér és a pettyes busa keresztezésével létrejött hal 1963-as betelepítése gazdasági szempontú döntés volt. Azért hozták be, mert azt gondolták, szükség van olyan nagyra növő fajra, amely zooplanktonnal és fitoplanktonnal táplálkozik. A terv nem vette figyelembe, hogy az őshonos halfajok ivadékai is ezekkel az apró élő szervezetekkel táplálkoznak, a busa azonban 30–40 kilósra is megnőve eleszi előlük. A busát ma már nem csak idegenhonos, de inváziós fajként tartják számon. Ha kifogják természetes vízből, nem szabad visszaengedni. Az a baj vele, hogy horgászni jó rá, mert nagydarab és erősen küzd, de az elkészítéséhez érteni kell. Nem elég paprikás lisztben megforgatva kisütni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Kommunikációs munkatársat keres a MÚOSZ

  • narancs.hu

Olyan média-Jolly Jokert, aki innovatív, korszerű, szakmailag és technikailag felkészült, dinamikus, gyors, ismeri az új online trendeket, remek kommunikációs készséggel rendelkezik, lojális és együttműködő, és szereti a kihívásokat.