Lénai tokot fogott egy horgász a Balatonban április közepén Révfülöpnél. Másvalaki horgára egy nappal később Balatonlellénél akadt ilyen hal. A lénai tok a rokona a mi folyóinkból szinte teljesen eltűnt vágótoknak, vizának, és az eltűnőfélben lévő, bár rendszeresen telepített kecsegének. Természetes élőhelyén, Oroszország, Kazahsztán, Mongólia és Kína folyóiban a lénai tok is súlyosan veszélyeztetett fajnak számít. Mivel azonban mesterséges körülmények között könnyen szaporítható és nevelhető, Európa-szerte és az Egyesült Államokban sokfelé működnek erre specializálódott tenyészetek.
A két balatoni példányról a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. is megemlékezett a honlapján, miután mindkét horgász visszaengedte a halat a tóba. Nem tudták ugyanis eldönteni, mit fogtak. Úgy gondolták, a nálunk védettnek számító vágótok vagy kecsege akadt a horgukra. A zrt. most azt kéri a horgászoktól, hogy aki legközelebb lénai tokot fog, vigye haza. Nálunk idegenhonosnak számít, ezért a törvény szerint semmi keresnivalója a Balatonban.
Meglehet, az idegenhonos lénai tokból kettőnél több van a tóban, de arról egyelőre nincs adat, hogy inváziós fajként viselkedik-e. A zrt.-nél feltételezik, hogy a Balaton vízgyűjtő területén lévő valamelyik tóból úszhattak el és juthattak egy csatornán át a Balatonba ezek a példányok. Ezt elképzelhetőnek tartja Czeglédi István, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának tagja, de szerinte az sem zárható ki, hogy valaki, csak azért, mert jó ötletnek gondolta, szabadon engedett a Balatonban néhány lénai tokot. Ez ugyanúgy természetkárosítás, mint az akváriumban tartott halak szabadon engedése volt a Hévízi-csatornában, ahonnan most már hajmeresztő kinézetű hibridek kerülnek elő.
Kínától Amerikáig
Szintén egy hibrid megjelenése hatott és hat talán a legnagyobb mértékben a Balaton életközösségeire a hatvanas évek óta. A fehér és a pettyes busa keresztezésével létrejött hal 1963-as betelepítése gazdasági szempontú döntés volt. Azért hozták be, mert azt gondolták, szükség van olyan nagyra növő fajra, amely zooplanktonnal és fitoplanktonnal táplálkozik. A terv nem vette figyelembe, hogy az őshonos halfajok ivadékai is ezekkel az apró élő szervezetekkel táplálkoznak, a busa azonban 30–40 kilósra is megnőve eleszi előlük. A busát ma már nem csak idegenhonos, de inváziós fajként tartják számon. Ha kifogják természetes vízből, nem szabad visszaengedni. Az a baj vele, hogy horgászni jó rá, mert nagydarab és erősen küzd, de az elkészítéséhez érteni kell. Nem elég paprikás lisztben megforgatva kisütni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
