Kiabált a 112 diszpécsere Romániában, mert a hívó magyarul kért segítséget

  • narancs.hu
  • 2025. április 18.

Külpol

Magyarul mondta el a kétségbeesett nőnek: már azzal is szívességet tesz, hogy megszólal ezen a nyelven. 

Leszidott a romániai Különleges Távközlési Szolgálat (STS) diszpécsere egy segítséget kérő nőt, mert magyarul beszélt a telefonban – írja a Transtelex.

Az eset április 5-én este nyolc óra után történt. A magyar nő a 112-es telefonszámot hívta, mert rosszul érezte magát, szédült, kétségbeesett. Tanácsot vagy segítséget várt volna. Tényleg magyarul köszönt a telefonban, és mivel a diszpécser is magyarul mondta,  tökéletes kiejtéssel, hogy tessék, igyekezett elmagyarázni, mi a problémája. Nem volt biztos abban, hogy mentőre van szüksége, és úgy érezte, a diszpécser nem is figyel oda igazán a szavaira, csak a címet kérte. „Szerintem volt egy pár másodperc, amikor el is ájultam, és akkor tényleg nem tudtam figyelni, csak emlékszem, hogy valami volt, ami már furcsa volt, lekezelően beszélt, és amikor mondtam, hogy kérem, egy picit kedvesebben, akkor elkezdett nagyon durván kiabálni” – idézte fel a történteket a nő. A diszpécser ezt mondta:

„Már azzal szívességet tettem, hogy megszólaltam magyarul! Romániában élsz – ha nem tetszik, menj Magyarországra! Mert ha én Magyarországra megyek, ott kérjem a kenyeret románul?! Még azt mondod nekem, hogy legyek kedves, amikor az országban, ahol élsz, nem tudsz megszólalni a nyelven? Örülj, hogy magyarul válaszoltam!”

A diszpécser végül annyit kérdezett a nőtől, hogy kér-e mentőt, vagy sem. Ő megszakította a hívást. Senki sem hívta fel, hogy ellenőrizze, életben van-e. Panaszt tett a történtek miatt.

A Különleges Távközlési Szolgálat (STS) kivizsgálta az esetet a hívás hangfelvétele alapján, és megállapította, hogy az említett beszélgetés tényleg magyarul zajlott. A diszpécser feltette a szabályzatban előírt kérdéseket, a hívó fél pedig megmondta, nem kér mentőt, csak orvosi tanácsot, ezért nem is riasztották a mentőket. Azt is megállapította az STS, hogy a diszpécser nem tartotta be az előírásokat a beszélgetés során, ezért intézkedtek vele szemben. Arra, hogy mi volt ez az intézkezés, nem tért ki a szolgálat közleménye.

Romániában a 112-es számon románul, a nemzeti kisebbségek nyelvén és világnyelveken is fogadják a segélyhívásokat, tavaly mintegy 32 ezer beszélgetés nem román nyelven zajlott.

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.