Magyar Narancs: Ha összeurópai szinten is szükséges a falusi turizmus népszerűsítése, akkor miért csak tavaly szervezték meg az első ilyen akcióhetet? Válságban van a falusi turizmus?
Csizmadia László: Egyáltalán nincs válságban, sőt Magyarországon inkább feljövőben van. Persze jól jön az ágazatnak az ilyen direkt marketinges segítség, de éppen ezért hirdeti meg évről évre az EuroGites, az uniós országok falusi turizmus szervezete a kampányt. Elsősorban a népszerűsítésre és a megismertetésre helyeztük a hangsúlyt, amiben az is központi szerepet kapott, hogy Poroszló, Szécsény és Hajós egyfajta study touron látta vendégül a média képviselőit (a Magyar Narancs munkatársa inkább saját tapasztalataira hagyatkozott - lásd keretes írásunkat -, lapunk nem vett részt sem a Fatosz, sem más által szervezett "study tour"-on - a szerk.), hogy maguk is lássák, ez a történet már nem az, amiről évekkel ezelőtt sajnálkozva írtak.
MN: Mi változott azóta, hogy önök 1994-ben a felvételüket kérték az EuroGites-be?
CSL: A szövetség nem az EuroGites, hanem saját elődei, a II. világháború előtt létezett Országos Magyar Víkendegyesület, illetve a későbbi Országos Vendégforgalmi Szövetség hagyományait próbálja hasznosítani a 90-es évek eleje óta. A szervezet hivatalos alapításakor 35 vidéki szervezetünk volt, de már akkor beléptünk az EuroGites-be, amely jelentősen segítette a szakmai fejlődésünket is. Részben nekik köszönhető, hogy mára a Fatosz strukturális problémák nélkül tudott mintegy 1600 tagú szervezetté válni. A magyar falusi turizmus ma 7000 falusi vendégfogadót, abban mintegy 40 ezer ágyat jelent, ahol tavaly több mint 600 ezer vendégéjszakát töltöttek el a turisták. 1996-ban kidolgoztunk egy minősítési rendszert, amelynek a lényege, hogy szabványok írják elő a kötelező szolgáltatási paramétereket. Az 1997-ben ebből készült kormányrendelet előírja, hogy milyen legyen az épület, annak belső struktúrája, a kiadott szállás bútorzata, minősége, berendezése, felszereltsége stb. Ilyen szempontból a rendszer évek óta tiszta és átlátható.
MN: És más szempontból?
CSL: Jogszabályi elfogadás előtt áll az a kiegészítés osztrák mintára, hogy a speciális kínálatok alapján szakosodjanak a vidéki vendégházak. Lesz aktív, családi, egészségporta, boros gazdás üdülés, kerekes székes és mozgáskorlátozottakat fogadó vendégház stb. kategória, ami a kínálat könnyebb kezelhetőségét segíti a vendég számára.
MN: Jellemző, hogy az ország nyugati, fejlettebb régiói "mutatják az utat"?
CSL: Korábban kétségtelenül létezett ilyesfajta tagozódás, de már akkor is szerencsésebb volt különbséget tenni a jobb, fejlettebb és a kevésbé végiggondolt fogadóházak között. Ma is létezik egyfajta földrajzi alapú differencia, hiszen a térségeknek nem egyforma a turisztikai vonzerejük, de ma már nem csak dunántúli "bezzeg"-ek vannak. Jó példát már Nyíregyháza környékéről is lehet mondani, ahol éppen azt használják ki, hogy a korábban elmaradt iparosítás a természetet megkímélt állapotban hagyta. A villányi vagy a hegyaljai bortúrák népszerűsége dinami-kusan nő, és az sem lényegtelen, hogy ma már nincs olyan észak-magyarországi község, ahol ne tartanának valamilyen vendégcsalogató rendezvényt. A legújabb ilyesfajta "őrület" a szatmárcsekei szilvalekvárfőző verseny, ami néhány éve még csak 1500 embert vonzott, ma 12 ezer nézője, résztvevője van. Ennek következtében a környék minden szabad területére szilvafát ültetnek, mert nincs annyi gyümölcs, amekkora az igény. És mivel a lekvárhoz a hagyományok szerint szükséges a korongozott, speciálisan kiégetett agyagköcsög is, ennek az elkészítése a környék kézműveseinek ad munkát.
MN: Az már nem elég, hogy legyen szállás, étkezési lehetőség?
CSL: Ezek alapvetően szükséges dolgok, de ennyi önmagában már nem elég! A vendég úgy indul el kirándulni, hogy minél tartalmasabban akar pihenni és szórakozni. Különféle szolgáltatásokra és csemegékre vágyik, amelyeket mint valami ajándékkosarat a falusi turizmusban is fel kell mutatni. Olyan vonzerőket kell ebbe a csomagba rakni, amikért a vendég több száz kilométerről is érdekesnek találja a helyet. A vendégéjszakák belföldi/külföldi megoszlása nagyjából 60-40 százalék. A külföldiek, de már a magyarok nagy többsége számára is fontos kritériummá vált a szálláshely kiválasztásánál, hogy milyen programot talál a környéken. Ebből következően azonban ez az ügy már az adott önkormányzat, a civil szféra, a helyi vállalkozók és a lakosság ügyévé is válik, mert a vendéget nem érdeklik az elhanyagolt műemlékek és a lerobbant falvak. Végső soron meg kell újítani a falvakat.
MN: Mennyire tud szakmai szervezet maradni a Fatosz akkor, amikor a vidékfejlesztési politika tíz éve varázsigeként használja fel a falusi turizmus kifejezést?
CSL: A politikusok elég régóta mondják, hogy a falusi turizmus a vidék fölemelkedésének kulcsa. Szerencsére ma már az EU erre komoly fejlesztési összegeket áldoz. A pályázati kiírásokban is tetten érhető a szakmai igyekezet; az alulról építkező Saphard- és Leader-pályázatokban is megjelenik ez lehetőségként, a kiírt 283 pályázatból 235-ben a falusi turizmus mint kitörési pont szerepel. 2007-2013 között várhatóan ennél is nagyobb mértékű pályázati lehetőségek állnak majd rendelkezésre, de ami a politikát illeti: jó volna, ha a vidékfejlesztésen akkorra már nem csak a mezőgazdasági támogatásokat értenék.
Szabó M. István
Háztáji élmény
Szilvafesztivál, töktalálkozó, tojásünnep, málnahálabál. Télen-nyáron szüret. Lovas- és levesnapok. A hazai kínálat bőséges, ám nagy talány, hogy az egy hétvégére vagy legfeljebb teljes hétre szóló esemény lehet-e olyan hatással a közönségre, hogy máskor is felkeresse az éppen ünneplő települést? Úgy tűnik, sok helyen egy-egy ilyen rendezvénnyel pipálják ki a falusi turizmust (mintha pipafesztiválról is hallottunk volna...), pedig a városlakók többsége biztosan nem azokra a népszerű előadókra kíváncsi, akiket a bográcsgulyás vagy az ökörsütés mellé húzónévnek szerződtetnek. Sokak számára a falusi turizmus sokkal inkább a megtestesült idill, csenddel, tiszta levegővel. A kertben gyümölcsfák, az istállóban lovak, fejőstehenek, komondor nyalogatja a macskakölyök hasát, vén kecske a sót. És persze az asztalra házi kenyér, tej, pálinka kerül, sőt a bölcs gazda és az aranykezű háziasszony a napi teendők mellett még pótkörnyezetismeret-órát is tart a gyerekeknek. Például Ausztriában ezt nevezik falusi turizmusnak. Nálunk e tekintetben még csak a körvonalak láthatók.
Az északkelet-magyarországi falu kivételes helyzetben van, világszenzációval büszkélkedhet, de az egy óra alatt megcsodálható. Noha folyamatos a turistaáradat, a vendég ritkán marad itt éjszakára. De most mintha mindenki itt akarna aludni. J. néni házában négy kiadó szoba van, ebből az egyik a miénk. Egy pillanatra felbukkan a támolygó J. bácsi is, valamit morog, majd a konyhában leheveredik a sezlonra. Udvarról sertés szagát sodorja a szellő. Közben újabb vendégek érkeznek, összesen tizenketten leszünk egy vécére és egy fürdőszobára. J. néni szabadkozik, kissé feszült a hangulat, az autóval érkező, leginkább a rém rendes családra emlékeztető négyes egy hosszú, ám hasztalan fürdőszobai kopogtatás után sértetten távozik. A vacsorára kapott gulyás, de különösen a friss bukta mindenért kárpótol. Sötétedéskor megjelenik egy dömper, és annyi csirketápot szór a kapuba, hogy szinte a ház foglyaivá válunk. J. bácsi és egy rokon este tizenegyre lapátolja be a takarmányhegyet a baromfiudvarba. A káromkodásokkal tarkított, meglehetősen zajos műveletet csak a kutya ugatása nyomja el.
"Mikor tetszik aludni?" - kérdezem a reggelinél J. nénit, miután megtudom, hogy ő a közeli kemping éjszakai recepciósa. "Lopok egy kis alvást" - mondja cinkosan. Az arca kisimult, a tojásrántotta és a tea is tökéletes. A házigazdát atlétatrikóban és sörösüveggel a kézben látjuk viszont, amint egy Zuk platójáról az eget kémleli. Köszönünk, bólint, J. néni pedig, látva a érdeklődésünket, a baromfiudvarba invitál. Az állatkert csirkékből és disznókból áll, ám a gyerek így is roppant hálás közönségnek bizonyul: a kismalacoktól elérzékenyül, a hízót kineveti, amikor pedig az egyik kotlós alól saját kezűleg veheti ki a tojást, olyan elégedettséget látok az arcán, amilyet legutóbb karácsonykor, ajándékosztás után. Hazafelé a vonaton azt mondja, még soha nem volt ilyen érdekes kiránduláson, menjünk máskor is.