A szuperhősöket rendező Russo testvérek szerint a moziba járás ma már elitista dolog

  • narancs.hu
  • 2022. július 18.

Mikrofilm

„Rohadt drága mulatság” – vallják a filmszínházakról az Amerika Kapitány- és a Bosszúállók-filmek rendezői.

Interjút adott a The Hollywood Reporternek Joe és Anthony Russo , napjaink egyik legsikeresebb rendezőpárosa. Karrierjüket olyan függetlenfilmekkel kezdték, mint a 2002-es Széftörők, majd televíziós sikerek (Az ítélet: család; Happy Endings – Fuss el véle!; Balfékek) után megkapták életük lehetőségét: ez volt a 2014-es Amerika Kapitány: A tél kapitánya. Mivel élni tudtak vele, a Marvel azonnal hozzájuk vágott még egy Amerika Kapitány-filmet (Polgárháború), majd ők rendezhették meg minden idők egyik leggrandiózusabb és legnagyobb bevételű mozipárosát, a Bosszúállók: Végjátékot és Végtelen háborút.

Alig találni a filmtörténelemben még egy olyan alkotót, aki ilyen eszméletlen bevételeket tudott elérni – talán csak James Cameron büszkélkedhet hasonló számokkal; egyedül neki sikerült ugyanis a bevételi listákon felülmúlnia a szuperhősöket. Cameron épp az Avatar folytatásán dolgozik, melyet természetesen a moziban tervez bemutatni – vele ellentétben Russóék azonban karrierjük csúcsán úgy döntöttek, hogy szakítanak a filmszínházakkal. Legalábbis részben.

A Pókembert alakító Tom Hollanddal elkészítették a poszttraumás stresszben és drogfüggőségben szenvedő exkatona sztoriját az Apple-nek (Cherry – Az elveszett ártatlanság). Szerződtek a Netflixszel is, amelynek a streamingplatform eddigi legdrágább filmjét, A szürke embert rendezték. Közben producerként olyan mozik elkészültét is segítik, mint az idei év egyik legnagyobb független sikere, a Minden, mindenhol, mindenkor.

Mint az interjúban elmondták, mentoruktól, Stephen Soderberhtől tanulták a filmkészítés „egyet neked, egyet nekik” filozófiáját, ennek megfelelően ugrálnak nagyszabású stúdiófilmek és kisebb, szívüknek kedves projektek között. A szürke ember elvileg utóbbi kategóriában tartozna, 200 milliós költségvetése miatt azonban büdzséje a szuperhősmozikkal egy ligában játszik. Nem csoda, hogy egyedül a Netflix volt hajlandó ennyi pénzt áldozni egy sztárokkal teli kémsztoriért (persze még azelőtt, hogy a cég bajba került volna csökkenő előfizetőszáma miatt). A streaminges debütálás előtt azonban Russóék ragaszkodtak hozzá, hogy a filmet rövid ideig a nagyvásznakon is vetítsék. „Ez egy nagy mozi. A moziknak készítettük. Így forgattuk, így terveztük és ami a technikát illeti, ezt támogatjuk. De szeretünk az új partnereinkkel dolgozni, van valami felvillanyozó, hogy egy ilyen típusú filmet a Netflixnek készítünk el. Ők máshogy gondolkodnak a közönség eléréséről” – nyilatkozta Anthony Russo, amihez a bátyja, Joe hozzátette: sokkal könnyebb együtt dolgozni velük, mint a hagyományos stúdiókkal.

Mint elmondták, nem csak az tetszik nekik, hogy a Netflix sokkal kevésbé szól bele az alkotásokba, de a streamingplatformok térnyerésével is egyetértenek: szerintük ez a fajta terjesztés öt év alatt több változatosságot hozott a filmiparban, mint Hollywood az elmúlt száz év alatt, ugyanis sokkal jobban odafigyelnek az egyes földrajzi régiókra és azok tehetségeire. „Persze végső soron mindent a pénz irányít – ez egy fontos mellékterméke az olyan cégeknek, mint a Netflix. Mi elég határozottan agnosztikusak vagyunk a bemutatás módjával kapcsolatban. A Tyler Rake: A kimenekítést 100 millióan látták a Netflixen, ami egy 2 milliárd dolláros bevételnek felelne meg moziterjesztés esetén” – magyarázták. A Russo testvérek szerint akkor járna mindenki jól, ha a Netflix egy 45 napos mozis ablak után mutatná be online a filmjeit. Ez kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogy a hagyományos stúdiók is átalakították terjesztésüket a koronavírus-járvány alatt. Russóék úgy látják, ez lesz a jövő, és lehet, hogy nem is tévednek: az egykor innovatívnak és különutasnak számító Netflix azzal, hogy korlátozza a jelszómegosztást és hamarosan bevezeti a reklámokat, egyre inkább olyanná válik, mint egy hagyományos tévécsatorna. 

Hollywoodot egyre több törésvonal szántja: van aki a mozik megmentőjét látja a Marvelben, míg mások mélyen megvetik a szuperhősfilmeket. Hasonlóan két pártra osztja az embereket a mozi vs streaming háború. Christopher Nolan és Tom Cruise továbbra is ragaszkodnak például a mozivászon szentségéhez, de egyre inkább kisebbségbe kerülnek. Scorsese-nek pedig közmondásosan elege van a Marvel-filmekből, a stramingplatformok kontentéhségét pedig emlékezetes esszében ítélte el. Közben viszont a Netflix után az Apple-lel is összeáll, ha épp ők adnak pénzt neki. Hasonló ellentmondásos álláspontot foglalnak el Russóék is, akik Marvel-filmjeikkel rengeteget tettek azért, hogy a mozik az elmúlt években bevételekhez jussanak, most azonban inkább a streamingekhez húz a szívük. Ennek ellenére továbbra is ragaszkodtak hozzá, hogy alkotásuk a nagyvásznon is látható legyen, legalább egy rövid ideig. Egykori munkaadójukkal, a Marvelt birtokló Disney-vel szemben azonban mára szkeptikusak: szerintük Bob Iger vezérigazgató távozása óta túl kockázatkerülővé váltak, ennek köszönhetően a következő 10 évben szinte csak olyan biztos sikereket mutatnak be, mint a Star Wars-folytatások vagy szuperhősmozik. Ezeket az emberek azonban szerintük egyre jobban unják, épp ezért tudott egy olyan film, mint a Top Gun: Maverick a meglepetés erejével hatni. A probléma Russoék szerint az, hogy a Netflix kezd épp olyanná válni, mint a Disney. Megvan a véleményük azonban arról is, akik a nagyvászon szentsége miatt támadja a streamingplatformokat: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mozibajárás elitista dologgá vált. Rohadt drága mulatság. Szóval ez

a gondolat, amihez sokan annyira ragaszkodnak, hogy a filmszínház szent hely, egy nagy baromság. Aki ezt vallja, elutasítja azt az elgondolást, hogy mindenkit be kell engednünk a sátrunkba”

– magyarázták hozzátéve: a streamingelőfizetésekkel 40 történet válik elérhetővé egyetlen mozijegy árából, épp ezért egyáltalán nem értik azokat, akik a digitális terjesztés elterjedése miatt temetik a moziipart.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.