A szuperhősöket rendező Russo testvérek szerint a moziba járás ma már elitista dolog

  • narancs.hu
  • 2022. július 18.

Mikrofilm

„Rohadt drága mulatság” – vallják a filmszínházakról az Amerika Kapitány- és a Bosszúállók-filmek rendezői.

Interjút adott a The Hollywood Reporternek Joe és Anthony Russo , napjaink egyik legsikeresebb rendezőpárosa. Karrierjüket olyan függetlenfilmekkel kezdték, mint a 2002-es Széftörők, majd televíziós sikerek (Az ítélet: család; Happy Endings – Fuss el véle!; Balfékek) után megkapták életük lehetőségét: ez volt a 2014-es Amerika Kapitány: A tél kapitánya. Mivel élni tudtak vele, a Marvel azonnal hozzájuk vágott még egy Amerika Kapitány-filmet (Polgárháború), majd ők rendezhették meg minden idők egyik leggrandiózusabb és legnagyobb bevételű mozipárosát, a Bosszúállók: Végjátékot és Végtelen háborút.

Alig találni a filmtörténelemben még egy olyan alkotót, aki ilyen eszméletlen bevételeket tudott elérni – talán csak James Cameron büszkélkedhet hasonló számokkal; egyedül neki sikerült ugyanis a bevételi listákon felülmúlnia a szuperhősöket. Cameron épp az Avatar folytatásán dolgozik, melyet természetesen a moziban tervez bemutatni – vele ellentétben Russóék azonban karrierjük csúcsán úgy döntöttek, hogy szakítanak a filmszínházakkal. Legalábbis részben.

A Pókembert alakító Tom Hollanddal elkészítették a poszttraumás stresszben és drogfüggőségben szenvedő exkatona sztoriját az Apple-nek (Cherry – Az elveszett ártatlanság). Szerződtek a Netflixszel is, amelynek a streamingplatform eddigi legdrágább filmjét, A szürke embert rendezték. Közben producerként olyan mozik elkészültét is segítik, mint az idei év egyik legnagyobb független sikere, a Minden, mindenhol, mindenkor.

Mint az interjúban elmondták, mentoruktól, Stephen Soderberhtől tanulták a filmkészítés „egyet neked, egyet nekik” filozófiáját, ennek megfelelően ugrálnak nagyszabású stúdiófilmek és kisebb, szívüknek kedves projektek között. A szürke ember elvileg utóbbi kategóriában tartozna, 200 milliós költségvetése miatt azonban büdzséje a szuperhősmozikkal egy ligában játszik. Nem csoda, hogy egyedül a Netflix volt hajlandó ennyi pénzt áldozni egy sztárokkal teli kémsztoriért (persze még azelőtt, hogy a cég bajba került volna csökkenő előfizetőszáma miatt). A streaminges debütálás előtt azonban Russóék ragaszkodtak hozzá, hogy a filmet rövid ideig a nagyvásznakon is vetítsék. „Ez egy nagy mozi. A moziknak készítettük. Így forgattuk, így terveztük és ami a technikát illeti, ezt támogatjuk. De szeretünk az új partnereinkkel dolgozni, van valami felvillanyozó, hogy egy ilyen típusú filmet a Netflixnek készítünk el. Ők máshogy gondolkodnak a közönség eléréséről” – nyilatkozta Anthony Russo, amihez a bátyja, Joe hozzátette: sokkal könnyebb együtt dolgozni velük, mint a hagyományos stúdiókkal.

Mint elmondták, nem csak az tetszik nekik, hogy a Netflix sokkal kevésbé szól bele az alkotásokba, de a streamingplatformok térnyerésével is egyetértenek: szerintük ez a fajta terjesztés öt év alatt több változatosságot hozott a filmiparban, mint Hollywood az elmúlt száz év alatt, ugyanis sokkal jobban odafigyelnek az egyes földrajzi régiókra és azok tehetségeire. „Persze végső soron mindent a pénz irányít – ez egy fontos mellékterméke az olyan cégeknek, mint a Netflix. Mi elég határozottan agnosztikusak vagyunk a bemutatás módjával kapcsolatban. A Tyler Rake: A kimenekítést 100 millióan látták a Netflixen, ami egy 2 milliárd dolláros bevételnek felelne meg moziterjesztés esetén” – magyarázták. A Russo testvérek szerint akkor járna mindenki jól, ha a Netflix egy 45 napos mozis ablak után mutatná be online a filmjeit. Ez kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogy a hagyományos stúdiók is átalakították terjesztésüket a koronavírus-járvány alatt. Russóék úgy látják, ez lesz a jövő, és lehet, hogy nem is tévednek: az egykor innovatívnak és különutasnak számító Netflix azzal, hogy korlátozza a jelszómegosztást és hamarosan bevezeti a reklámokat, egyre inkább olyanná válik, mint egy hagyományos tévécsatorna. 

Hollywoodot egyre több törésvonal szántja: van aki a mozik megmentőjét látja a Marvelben, míg mások mélyen megvetik a szuperhősfilmeket. Hasonlóan két pártra osztja az embereket a mozi vs streaming háború. Christopher Nolan és Tom Cruise továbbra is ragaszkodnak például a mozivászon szentségéhez, de egyre inkább kisebbségbe kerülnek. Scorsese-nek pedig közmondásosan elege van a Marvel-filmekből, a stramingplatformok kontentéhségét pedig emlékezetes esszében ítélte el. Közben viszont a Netflix után az Apple-lel is összeáll, ha épp ők adnak pénzt neki. Hasonló ellentmondásos álláspontot foglalnak el Russóék is, akik Marvel-filmjeikkel rengeteget tettek azért, hogy a mozik az elmúlt években bevételekhez jussanak, most azonban inkább a streamingekhez húz a szívük. Ennek ellenére továbbra is ragaszkodtak hozzá, hogy alkotásuk a nagyvásznon is látható legyen, legalább egy rövid ideig. Egykori munkaadójukkal, a Marvelt birtokló Disney-vel szemben azonban mára szkeptikusak: szerintük Bob Iger vezérigazgató távozása óta túl kockázatkerülővé váltak, ennek köszönhetően a következő 10 évben szinte csak olyan biztos sikereket mutatnak be, mint a Star Wars-folytatások vagy szuperhősmozik. Ezeket az emberek azonban szerintük egyre jobban unják, épp ezért tudott egy olyan film, mint a Top Gun: Maverick a meglepetés erejével hatni. A probléma Russoék szerint az, hogy a Netflix kezd épp olyanná válni, mint a Disney. Megvan a véleményük azonban arról is, akik a nagyvászon szentsége miatt támadja a streamingplatformokat: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mozibajárás elitista dologgá vált. Rohadt drága mulatság. Szóval ez

a gondolat, amihez sokan annyira ragaszkodnak, hogy a filmszínház szent hely, egy nagy baromság. Aki ezt vallja, elutasítja azt az elgondolást, hogy mindenkit be kell engednünk a sátrunkba”

– magyarázták hozzátéve: a streamingelőfizetésekkel 40 történet válik elérhetővé egyetlen mozijegy árából, épp ezért egyáltalán nem értik azokat, akik a digitális terjesztés elterjedése miatt temetik a moziipart.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.