Tíz kiváló horrorfilm az elmúlt évekből Halloweenre

Mikrofilm

Halloween vagy halottak napja, a november beköszönte hagyományosan a horrorfilmek idejét jelenti a filmrajongók számára. Az alkalomra és a hosszú hétvégére összeszedtünk tíz rémisztő filmek a közelmúltból.

Mad God

Phil Tippett, a Star Wars és a Jurassic Park legendás trükkmesterének 30 évig készülő opusáról külön cikkben számoltunk be, ami ide kattintva olvasható. Az egyedi stop-motion animáció olyan, mintha Dante Pokolját keresztezték volna Hieronymus Bosch egy képével: ebben egy rejtélyes alakot követhetünk nyomon, amint alászáll a szenvedéssel, torz lényekkel és káosszal teli alvilágba. A Mad God nem könnyű néznivaló – alkotója egy idegösszeomlás árán tudta csak befejezni. A másfél órás játékidő után csak sejtéseink lehetnek, milyen lehetett évtizedekig ebben a világban ragadni.

X

Ti West mozija az év első felének igazi meglepetése volt – a siker hatására pedig máris bemutatták folytatását, a Pearlt, amit még Martin Scorsese is mélyen felkavaróként jellemzett, és bevallotta, hogy a filmélmény után alig tudott elaludni. Az X egy fiatal filmkészítő csapatot követ nyomon 1979-ben, akik arra készülnek, hogy egy vidéki kunyhóban pornófilmet forgatnak – nem számolnak azonban a ház tulajdonosával és annak feleségével. A film az ezerszer látott kaszabolós horror műfaját igyekszik felfrissíteni: ugyanúgy megvannak benne az ijesztő és gusztustalan leszámolások, de közben hatásosan beszél a szépség és öregedés kapcsolatáról is. 

Nem

Valami ismeretlen és rémisztő dolog tűnik fel a kaliforniai ranch fölötti égen, ahol két testvérpár filmekben használatos lovakat tenyészt. Jordan Peele előző horrorjai, a Tűnj el! és a Mi után ismét szimbólumokkal teli, fejtörőnek is beillő mozit készített, melyben a sztárságról, katasztrófaturizmusról, na meg az azt kiszolgáló médiáról értekezik – miközben megőrizte maróan gunyoros, társadalomkritikus hangját is. (Kritikánk a filmről itt olvasható!)

Sikoly

Wes Craven slasher-szériája az öntudatos, posztmodern horror poszterarcaként vált ismertté: úgy próbált új életet lehelni az ezerszer látott formulába, hogy szereplői nagyon is tisztában voltak vele, hogy egy filmben szerepelnek, és folyamatosan a közönségre kacsintva igyekeztek ennek megfelelően védekezni a késes gyilkos ellen. Az idei immár sorozat ötödik felvonása, amely új szereplőkkel, de a régi lendülettel támad – máris készül a következő rész. (Kritikánk itt!)

Kratt

Az Észt Filmhéten nálunk is bemutatott mozi ifjúsági film, horror és vígjáték szórakoztató keveréke. Főszereplője a helyi folklór ismert alakja, a kratt: egy olyan ördögi lény, amely minden munkát elvégez, ám ha nincs több feladata, az ember ellen fordul. Minderre egy csapat gyerek akkor kénytelen rájönni, amikor a nyári szünidőben megidézik a lényt, aki megszállja nagymamájukat. Kezdetben ugyan még szórakoztató a szolgaként ugráltatható nagyi, aki mindent elvégez, ám egy idő után rá kell jönniük: a semmittevés akár halálos is lehet.

Ők

Alex Garland filmje a manapság reneszánszukat élő nyomasztó lélektani horrorok közé tartozik. Főhőse, Harper egy tragédia után menekül Londonból vidékre, hogy egy kis nyugalomra leljen. Rá kell azonban jönnie, hogy a főbérlőtől a helyi papon át a szabadon garázdálkodó pucér perverzig minden környékbeli férfi őt nyomasztja és mintha egyetlen céljuk az lenne, hogy lelkiismeretfurdalást keltsenek benne a magánéletével kapcsolatban. (Kritikánk a filmről itt!)

Fresh

A randizás talán még soha nem volt ilyen borzalmas: főhősünknek, Noának is elege van már belőle, míg nem találkozik a megnyerő Steve-vel, aki túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen. Így is lesz: rövid időn belül egy ágyban, majd egy romantikus hétvégi kiruccanáson találják magukat, ahol aztán megmutatkozik Steve igazi arca és egészen egyedi ízlése.

Éjszaka a házban

Rebecca Hall gyásztörténetét a múlt év legjobb filmjei közé választottuk, nem is ok nélkül: amellett, hogy egy borzongásokkal teli, rémisztő horror, hatásos és kreatív pszichológiai dráma is egy nőről, aki férje halála után kénytelen rájönni annak sötét titkaira.

Az utolsó rítus

A világ első Zoom-horrorját a koronavírus miatti korlátozások szülték, Rob Savage azonban a szorongató helyzetet előnyére fordította: a pandémia miatt életünk részévé váló program minden apró, idegesítő tulajdonsága belekerült, így a rossz irányba forduló online szeánszot szinte saját bőrünkön érezzük. (Kritikánk a filmről itt olvasható!)

Snow Hollow farkasa

Jim Cunnings a kortárs amerikai függetlenfilm egyik legegyedibb alakja, akinek nevéhez immár három vígjáték és komikus horror fűződik, melyeket mind ő írt és rendezett, ráadásul a főszerepet is magára osztotta. A Snow Hollow farkasa a második ilyen mozija, melyben egy kisvárosi seriffet alakít, aki amellett, hogy tinédzserkorú lánya nevelésével szenved, meg kell oldania egy brutális gyilkosságot is – amelyet minden jel szerint egy vérfarkas követett el.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.