Tíz kiváló horrorfilm az elmúlt évekből Halloweenre

Mikrofilm

Halloween vagy halottak napja, a november beköszönte hagyományosan a horrorfilmek idejét jelenti a filmrajongók számára. Az alkalomra és a hosszú hétvégére összeszedtünk tíz rémisztő filmek a közelmúltból.

Mad God

Phil Tippett, a Star Wars és a Jurassic Park legendás trükkmesterének 30 évig készülő opusáról külön cikkben számoltunk be, ami ide kattintva olvasható. Az egyedi stop-motion animáció olyan, mintha Dante Pokolját keresztezték volna Hieronymus Bosch egy képével: ebben egy rejtélyes alakot követhetünk nyomon, amint alászáll a szenvedéssel, torz lényekkel és káosszal teli alvilágba. A Mad God nem könnyű néznivaló – alkotója egy idegösszeomlás árán tudta csak befejezni. A másfél órás játékidő után csak sejtéseink lehetnek, milyen lehetett évtizedekig ebben a világban ragadni.

X

Ti West mozija az év első felének igazi meglepetése volt – a siker hatására pedig máris bemutatták folytatását, a Pearlt, amit még Martin Scorsese is mélyen felkavaróként jellemzett, és bevallotta, hogy a filmélmény után alig tudott elaludni. Az X egy fiatal filmkészítő csapatot követ nyomon 1979-ben, akik arra készülnek, hogy egy vidéki kunyhóban pornófilmet forgatnak – nem számolnak azonban a ház tulajdonosával és annak feleségével. A film az ezerszer látott kaszabolós horror műfaját igyekszik felfrissíteni: ugyanúgy megvannak benne az ijesztő és gusztustalan leszámolások, de közben hatásosan beszél a szépség és öregedés kapcsolatáról is. 

Nem

Valami ismeretlen és rémisztő dolog tűnik fel a kaliforniai ranch fölötti égen, ahol két testvérpár filmekben használatos lovakat tenyészt. Jordan Peele előző horrorjai, a Tűnj el! és a Mi után ismét szimbólumokkal teli, fejtörőnek is beillő mozit készített, melyben a sztárságról, katasztrófaturizmusról, na meg az azt kiszolgáló médiáról értekezik – miközben megőrizte maróan gunyoros, társadalomkritikus hangját is. (Kritikánk a filmről itt olvasható!)

Sikoly

Wes Craven slasher-szériája az öntudatos, posztmodern horror poszterarcaként vált ismertté: úgy próbált új életet lehelni az ezerszer látott formulába, hogy szereplői nagyon is tisztában voltak vele, hogy egy filmben szerepelnek, és folyamatosan a közönségre kacsintva igyekeztek ennek megfelelően védekezni a késes gyilkos ellen. Az idei immár sorozat ötödik felvonása, amely új szereplőkkel, de a régi lendülettel támad – máris készül a következő rész. (Kritikánk itt!)

Kratt

Az Észt Filmhéten nálunk is bemutatott mozi ifjúsági film, horror és vígjáték szórakoztató keveréke. Főszereplője a helyi folklór ismert alakja, a kratt: egy olyan ördögi lény, amely minden munkát elvégez, ám ha nincs több feladata, az ember ellen fordul. Minderre egy csapat gyerek akkor kénytelen rájönni, amikor a nyári szünidőben megidézik a lényt, aki megszállja nagymamájukat. Kezdetben ugyan még szórakoztató a szolgaként ugráltatható nagyi, aki mindent elvégez, ám egy idő után rá kell jönniük: a semmittevés akár halálos is lehet.

Ők

Alex Garland filmje a manapság reneszánszukat élő nyomasztó lélektani horrorok közé tartozik. Főhőse, Harper egy tragédia után menekül Londonból vidékre, hogy egy kis nyugalomra leljen. Rá kell azonban jönnie, hogy a főbérlőtől a helyi papon át a szabadon garázdálkodó pucér perverzig minden környékbeli férfi őt nyomasztja és mintha egyetlen céljuk az lenne, hogy lelkiismeretfurdalást keltsenek benne a magánéletével kapcsolatban. (Kritikánk a filmről itt!)

Fresh

A randizás talán még soha nem volt ilyen borzalmas: főhősünknek, Noának is elege van már belőle, míg nem találkozik a megnyerő Steve-vel, aki túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen. Így is lesz: rövid időn belül egy ágyban, majd egy romantikus hétvégi kiruccanáson találják magukat, ahol aztán megmutatkozik Steve igazi arca és egészen egyedi ízlése.

Éjszaka a házban

Rebecca Hall gyásztörténetét a múlt év legjobb filmjei közé választottuk, nem is ok nélkül: amellett, hogy egy borzongásokkal teli, rémisztő horror, hatásos és kreatív pszichológiai dráma is egy nőről, aki férje halála után kénytelen rájönni annak sötét titkaira.

Az utolsó rítus

A világ első Zoom-horrorját a koronavírus miatti korlátozások szülték, Rob Savage azonban a szorongató helyzetet előnyére fordította: a pandémia miatt életünk részévé váló program minden apró, idegesítő tulajdonsága belekerült, így a rossz irányba forduló online szeánszot szinte saját bőrünkön érezzük. (Kritikánk a filmről itt olvasható!)

Snow Hollow farkasa

Jim Cunnings a kortárs amerikai függetlenfilm egyik legegyedibb alakja, akinek nevéhez immár három vígjáték és komikus horror fűződik, melyeket mind ő írt és rendezett, ráadásul a főszerepet is magára osztotta. A Snow Hollow farkasa a második ilyen mozija, melyben egy kisvárosi seriffet alakít, aki amellett, hogy tinédzserkorú lánya nevelésével szenved, meg kell oldania egy brutális gyilkosságot is – amelyet minden jel szerint egy vérfarkas követett el.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.