Nem hisszük, hogy Lovász László ma már a kormány meghosszabbított keze

  • narancs.hu
  • 2020. február 26.

Narancsblog

De akkor miért történt, ami történt?

A vereségbe való beletörődés, szolgalelkűség vagy szimpla gyávaság vezérelte-e a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökét akkor, amikor február 10-én arra kérte a Magyar Tudomány főszerkesztőjét, hogy a szerkesztőbizottság korábbi döntése ellenére se közölje Somogyi Péter neurobiológusnak (aki a magyaron kívül német és angol akadémiák tagja) a december 2-i rendkívüli MTA-közgyűlésen elmondott beszédét?

A szerkesztőség többségi szavazással határozott arról, hogy a lap márciusi száma hozza Somogyi felszólalásának szerkesztett változatát, ám Falus András főszerkesztőt (maga is nemzetközileg elismert immunológus, akadémiai tag) meggyőzték Lovász László érvei.

false

 

A hírt és a történet hátterét megíró qubit.hu beszámolója szerint Lovász László, aki a megjelentetni kívánt szöveget magától a szerzőtől kapta meg, „aggályosnak tartja a felszólalás változatlan formában való közzétételét.

  • Lovász a Magyar Tudomány általános gyakorlatától eltérőnek tartotta például, hogy Somogyi a szöveg angol nyelvű változatának a közléséhez is ragaszkodott.
  • Azt is kifogásolta, hogy felszólalása leiratát az agykutató már a folyóiratban való megjelenés előtt sok közgyűlési tagnak elküldte.
  • Emellett kiemelte, hogy a felszólalás egyes részeit, különösen azokat, amelyekben a kormány elleni tüntetésekről és Orbán Viktor miniszterelnök tudományhoz való hozzáállásáról esik szó, az akadémia jelenlegi helyzetében túlságosan konfrontatívnak találja.”

Félreértés?

Somogyi Pál ezt mondta „Orbán Viktor miniszterelnök tudományhoz való hozzáállásáról”
az MTA december 2-i rendkívüli közgyűlésén: „Kérem önöket, hogy munkájukkal és szavazatukkal dolgozzanak a tudáson és tényeken alapuló bizalom helyreállításáért, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök úr kormánya másfél éve folyamatosan rombol. De ugyan mit is várhatnánk? Orbán Viktor miniszterelnök úr 2012-ben így nyilatkozott az Új Emberben: »...a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik…« Többé-kevésbé ma is ezt hallom a Kossuth Rádióban. Mivel kérésemre az Akadémia vezetése nem kért kiigazítást, levelet írtam magának Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, kérve, hogy állítását távolíttassa el a kormány honlapjáról. (…) Később kaptam irodájától egy levelet arról, hogy félreértettem a kijelentését. Ma már tudjuk, hogy nem volt félreértés, ezt ő pontosan így gondolja. 2016-ban itt, ebben az ülésteremben elmondta, hogy szerinte hol a helyünk. Az elmúlt másfél évben a tudósokat és a tudományt megtaposó intézkedései bizonyítják, hogy mit gondol a tudományról.”

Mielőtt válaszolni próbálunk a cikkünk elején föltett kérdésre, nem árt fölidézni, hogy egyáltalán miért tartott rendkívüli közgyűlést tavaly decemberben az akadémia. Lapunk igen részletesen dokumentálta azt a másfél-két éves folyamatot, amelynek végén az MTA-t – és tágabb értelemben a magyar tudományosságot – legyűrte az Orbán-kormány központosító, a tudományt a saját fennhatósága alá kényszerítő, a szabad gondolkodást az érdekei szerint korlátozni igyekvő akarat.

Aggodalmak, felháborodás

Az MTA ráadásul elnökválasztásra készül, és ilyen körülmények közepette az egyik jelölt, Freund Tamás Orbán Viktor iránti látványos lojalitása sokakban – így a felszólaló Somogyiban is – aggodalmat keltett. Egyrészt Freundot (aki különben nemzetközi hírű agykutató) tavaly szeptemberben kinevezték abba az irányító testületébe, amelyet a kormány az MTA-tól elvett kutatóintézet-hálózat fölé telepített.

Nota bene: a december 2-i közgyűlésen éppen erre hivatkozva kezdeményezte az MTA 64 tagja az összeférhetetlenség kimondását (az MTA elnöke ne halmozhasson pozíciókat), ám az indítványt napirendre sem vették. Másrészt ősszel nyilvánosságra került egy Orbán Viktornak írt levele, amelyben Freund többek között „a közéletet és a fiatalságot mételyező, gyengén teljesítő társadalomtudósokról” értekezett, akiktől nem véletlenül akarnak mindketten megszabadulni. A levél óriási felháborodást keltett nemcsak a tudóstársadalom javában, de az érdeklődő közvéleményben is. (Freund utóbb magyarázni igyekezett sorait, és „a magukat érintettnek érző társadalomtudós kollégák elnézését” kérte; de hogy a magánlevél vagy a nyilvános gesztus tekinthető-e belülről fakadónak, azt ítélje meg ki-ki maga. Nekünk nem tartott sokáig ennek eldöntése.)

Somogyi Pál felszólalása, amely az egymás iránti és a tudományba vetett bizalom és közbizalom fontosságát hangsúlyozta, lényegében erre a folyamatra reflektált. Orbán személyének bírálatánál sokkal nagyobb veszélyről, a tudomány hitelének tudatos rombolásáról, s implicite ennek beláthatatlan következményeiről is beszélt: „Képességeim és képzettségem korlátai miatt nem ismerem a magyar nyelv finnugor eredetének alapvető bizonyítékait, de a tömeg-energia ekvivalenciáját sem tudom levezetni. Ezeket tényeknek fogadom el, mert bízom a szakértő tudósok igényes kutatásaiban. Mert tudós társaink bizalmát tudományos munkánkkal nyerjük el, azzal, hogy mindent megteszünk azért, hogy igazat mondjunk. Természetesen mindnyájan tévedhetünk, ám ezt a nyílt tudományos visszacsatolás rendszere korrigálja. A tudományban a tévedésre és csalásra elkerülhetetlenül fény derül, és a helyükre kerülnek a dolgok.”

Somogyi Pétert (középen) más akadémikusok és feleségeik társaságában fogadja Áder János 2016-ban

Somogyi Pétert (középen) más akadémikusok és feleségeik társaságában fogadja Áder János 2016-ban

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Lovász László az elmúlt hónapokban tisztességgel küzdött az akadémia szuverenitásáért, legföljebb azt nem ismerte föl – vagy nem akarta, nem merte fölismerni –, hogy tárgyalópartnerei nem a józan érveken, a kölcsönös belátáson alapuló megegyezésre törekvő Grál lovagok, hanem a hatalmi céljaik eléréséért mindent (pofátlan hazudozást, nyílt fenyegetőzést) bevetni kész politikai kalandorok. Bevalljuk, ezzel a jóhiszeműséggel nyilvánvaló rokonszenvünk dacára sem tudtunk mit kezdeni.

Miben bízott Lovász László?

  • Hogyan nem látta át az első pillanatban, hogy vele és az elnöksége alatt álló intézménnyel ugyanaz történik majd, mint 2010 óta minden bedarálásra kijelölt független intézménnyel?
  • S mit nem lát 2020 februárjában, miután a látványos ellenkezést kerülő stratégiájával semmire nem jutott?
  • Miután a szélhámos Palkovics hónapokig hitegette, és vele, az akadémia elnökével, a neves matematikussal a bolondját járatta?

Az Orbán-adminisztráció amúgy nem először alázta meg az akadémiát 2010 óta. Megtette ezt például a filozófusok elleni aljas hecckampány idején, vagy a történészek csuklóztatásakor, amikor hagymázas „emlékezetpolitikája” legitimációját a megvetően csak „utcanév-bizottságnak” titulált, részben megfélemlített tudósokkal végeztette el.

Nem hisszük, hogy Lovász László ma már a kormány meghosszabbított keze. Ez a válaszunk a cikk elejei kérdésre: nem tudjuk, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke milyen megfontolásból vetette latba tekintélyét annak érdekében, hogy az MTA lapja ne közölje egy tudós társuknak az Akadémia további sorsáról szóló írását. Nem tudjuk, mit érthetett azon, hogy lehetőleg ily módon (a nem közléssel) is kerüljék a konfrontációt a kormányzattól.

Azt viszont biztosan tudjuk, hogy az 1990, vagy inkább 1980 előtti Magyarország legvisszataszítóbb, személyiségromboló pillanatait idézi föl ez a szomorú történet.

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.