Eltűnik a közpénz, a polgármesterek a helyükön maradnak, az ellenőrzés meg semmit sem ér

Publicisztika

Egészen elképesztő képet fest az EU-s pályázatok ellenőrzésének hiányáról egy, a méhkeréki polgármester, Tát Margit (Fidesz-KDNP) vádlotti főszereplésével lezajlott per. A bűnösség kimondása és a felfüggesztett börtönbüntetés ellenére a büntetett előélet ítéletben szereplő mellőzése pedig minimum vitára ingerlő.

Ha nincs az európai uniós pályázatoknál az az előírás, hogy a projekt lezárását a térségi lapban fizetett hirdetésként közzé kell tenni, ha nincs néhány tisztességes ember, aki ki meri mondani, hogy itt a hangzatos sikerpropaganda ellenére valójában nem történt semmi, s ha nincs a Juhász Péter vezette Igazmondó Alapítvány, akkor semmi sem derült volna ki. Pedig az események vége, hogy itt igenis egy elképesztő történettel állunk szemben, amelyben minden azt a látszatot szolgálta, hogy papíron úgy tűnjék, mintha a projekt sikeresen megvalósult volna.

Miközben erről szó sincs. „Bűnmegelőzési program a méhkeréki általános iskolában” címmel nyert 31 milliós EU-projektet a helyi önkormányzat. Hogy a programnak ténylegesen mennyi értelme lett volna akkor, ha megvalósult volna, sokat elmond, hogy ebben a kis Békés megyei, viszonylag jómódú községben gyakorlatilag ismeretlen fogalom a gyerek- és ifjúkori bűnözés. Azaz ha minden rendben lett volna a projekttel, akkor is feleslegesen költötték volna el a svéd, a holland, a német és a francia adófizetők pénzét.

Tát Margit: a megválasztott vádlott

 
Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester, a büntetőper főszereplője
Fotó: Tát Margit/Facebook

A meg nem valósult program és az elnyert EU-támogatás ismeretlen célra történt felhasználása miatt büntetőper kerekedett a méhkeréki történetből. A per során egészen riasztó kép tárult az érdeklődő elé arról, hogyan folyik, folyhat az országban a Brüsszelből érkező fejlesztési és a támogatási pénzek felhasználásának ellenőrzése.

Ne legyen kétségünk: amit ebben az ügyben láttunk, csak a jéghegy csúcsát jelentheti. A hosszúra nyúlt büntetőperben a bíróság tanúként hallgatta meg az Emberi Erőforrás Minisztériuma (Emmi) ellenőrzési főosztályának azon munkatársát, aki a méhkeréki program helyszíni, majd rendkívüli ellenőrzését végezte. Szavaikból kiderült, az ellenőrzés leginkább formális volt. Csak dokumentumokat, papírokat, kimutatásokat, programbeszámolókat láttak, de a tényleges teljesítésről nem volt képük. A bíró kérdésére az Emmi egykori ellenőre elmondta, a papírokból nem tűnhetett fel, hogy 85 gyerek és 3 tanár hogyan táborozhatott egy különben 35 főt befogadó szálláshelyen, mert a táborhelyről nincs semmi információja az ellenőröknek. Különös fénytörést ad mindennek, hogy a pályázat által jelzett időpontban a kérdéses szálláshelyen egyetlen vendég sem volt.

Hiányos az ellenőrzési mechanizmus, mégsem történik semmi

Világossá vált, hogy a helyszíni ellenőrzés bár a helyszínen történik, de a valós helyzet felmérésére sem lehetőség, sem esély nincs és nem is volt. Ahogy az ellenőr a bíróság előtt fogalmazott: „Papíron minden rendben volt.” A visszásságokat jelző bejelentés utáni rendkívüli ellenőrzésben nem volt semmi rendkívüli. Csupán újra végignézték azt a dokumentációt, amelyet már egyszer teljesen rendben lévőnek találtak. Hajlok rá, nem egészen véletlen, hogy az „ellenőrzés” protokollja ilyen nagyvonalú. Közpénzről van szó, ráadásul nem is magyar adófizetők pénzéről, amelynek valós felhasználása, s ekként ellenőrzése – úgy fest – nem tartozik a magyar irányító hatóság és a minisztériumok fő feladatai közé. Jobb nem belegondolni, ha egy kis, 31 millió forintos méhkeréki általános iskolai projekt ellenőrzése ilyen elképesztően hiányos, akkor mi van a többi EU-s pályázattal? Mi a helyzet a több száz milliós vagy több tíz milliárdos beruházásokkal?

Óriási ellentmondás, ha a helyszíni és rendkívüli ellenőrzés mindent rendben talált a méhkeréki bűnmegelőzési program kapcsán, akkor hogyan kerekedett az ügyből büntetőeljárás, hogyan született vádirat, miképpen kerülhettek nyolcan a vádlottak padjára, s hogyan mondhatta első fokú ítéletében mindannyiukat bűnösnek a Gyulai Járásbíróság.

Lesz-e konkrét következménye az ügy kapcsán, hogy az ellenőrzés és a büntetőper egymást tökéletesen kizáró eredményre jutott?

A magyar kormányzat az irányítóhatóságokon keresztül épp ezen ügy nyomán felméri-e, hogy az ellenőrzési mechanizmus elképesztő hiányosságokat mutat? Félek, mindkét kérdésre végül is nemleges válasz születik. Egészen pontosan úgy, hogy nem történik semmi. A válasz ugyanis az lehetett volna, hogy Magyarország is csatlakozik az Európai Ügyészséghez, de úgy fest, e témakörökben nem érdeke a hatalomnak a tisztánlátás.

Másokat is bűnbe vitt

A méhkeréki EU-s projekt és ennek következményeként induló büntetőper más kérdéseket is felvet. „Tát Margit elsőrendű vádlott a támogatási szerződés aláírásakor fennálló valós – az írásban lefektetett megtévesztő nyilatkozatától eltérő – szándéka az volt, hogy a legfeljebb 31 millió forint összegű, vissza nem térítendő támogatást az engedélyezett felhasználási cél megvalósítása nélkül jogtalanul megszerezze, és azt más, az eljárás során ismertté nem vált célra fordítsa” – állt a vádiratban. A perben kiderült, hogy ez piciny eltérésekkel így is történt. Mindezt Tát Margit választott, polgármesteri tisztségében, közfeladatot ellátva követte el, miközben élvezte a választók bizalmát. A Gyulai Járásbíróság azt is kimondta, hogy az összes, a vádlottak padján ülő embert ő szervezte be, vagy ha úgy tetszik, ő vitte őket bűnbe.

Hogy ezek után az ítéletben a bűnösség kimondása, a felfüggesztett börtönbüntetés, a tetemes pénzbírság és ennél kisebb értékű vagyonelkobzás mellett miért biztosítja a bíróság az előzetes mentesítés intézményét, azaz, hogy a büntetett előélet hátrányai alól mentesítse a közszereplőt, rejtély. A legvisszafogottabb értékelés szerint is felemás döntés született. A perbeszédek nyomán kialakult polémiában maga az ügyész fogalmazott úgy: éppen, hogy súlyosbító körülmény, hogy a vádlott mindezt polgármesteri megbíztatását felhasználva követte el. Ezzel az érveléssel aligha lehet vitatkozni. Igaz, az ügyészség fellebbezésében éppen ezt az előzetes mentesítést támadta meg, így a másodfokon eljáró Gyulai Törvényszék dönthet majd másként.

Közéleti dagonya

Nem is olyan régen volt egy hasonló eset a Méhkerékkel szomszédos Sarkadon, ahol az akkor alpolgármester, mára polgármester, Mokán István (Fidesz-KDNP) volt a hunyó. Egy névtelen feljelentés alapján a Békés Megyei Főügyészség még 2012-ben nyomozást indított egy olyan ügyben, amelyben Mokán is érintett volt. Élettársa – aki a sarkadi polgármesteri hivatalban dolgozott – 2007. október 1-jétől 2011 márciusáig összesen több mint 200 ezer forint normatív lakásfenntartási támogatásban részesült, 2010. október 1-jétől egy év időtartamra pedig rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot is megállapított az első házasságából született gyerekére az önkormányzat. Az indoklás szerint a benyújtott igazolások és nyilatkozatok alapján a kérelmező egyedülálló, és a családban a havi egy főre jutó nettó jövedelem nem érte el a 39 ezer 900 forintot. 

Pedig Sarkadon sokan tudták: jó ideje közös háztartásban él Mokánnal, és az széles körben ismert volt, hogy az akkor még alpolgármester Mokán havi illetménye közel bruttó félmillió forint volt. A nyomozás kiderítette: a támogatás és a kedvezmény jogtalan kiutalásában az alpolgármester is közreműködött. Ezért első fokon 2, jogerősen pedig 3 millió forint pénzbírsággal sújtották a vétkes városvezetőt. De az ítélet nem foglalkozott azzal: ez a legtisztább esete volt annak, hogy valaki választott tisztségét használta fel a közpénz lenyúlására. Ráadásul a vele egy háztartásban élő párjának.

Ha van, ami a közmegbízatással teljes mértékben ellentétes és összeegyeztethetetlen, akkor ez az.

Ám az akkori ítélet a pénzbírságon kívül egyebet nem rendelt el. Így nem tiltotta el sem a közügyektől, sem a polgármesteri cím gyakorlásától Mokán Istvánt, és büntetett előéletű sem lett. Ezt követően az alpolgármester egykori mentora, a polgármester hátára felmászva városvezető lett. Még lett volna egy lehetőség arra, hogy a lebukott városvezetőt menesszék. A jogerős, bűnösséget kimondó ítélet után a képviselő-testület méltatlansági eljárást kezdeményezhetett volna Mokán ellen. Ám ehhez nem csak a szükséges többség hiányzott, hanem az az egyetlen képviselő is, aki már csak erkölcsi és etikai szempontból felvetette volna ennek az eljárásának az elvi lehetőségét. Sőt, ilyen múlttal nem is olyan régen a Fidesz-KDNP Békés megyei választmánya alelnökévé választották a sarkadi polgármestert. 

Azaz a megfelelő ember a megfelelő helyre került. A legutóbbi, 2019-es önkormányzati választáson a 10 ezernél nagyobb létszámú honi települések közül Sarkad volt az egyetlen, ahol a regnáló polgármester, Mokán István úgy indult újra a „választáson”, hogy nem akadt egyetlen kihívója sem. Mit sem számított a közpénz lenyúlása, a bűnösség kimondása és a pénzbírságként kirótt büntetés.

Ha van közéleti posványunk, akkor egyebek között ezért is dagonyázunk benne.

(Címlapképünkön: Tát Margit, Méhkerék polgármestere. Forrás: Tát Margit Facebook)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.

Bohém, díszsírhellyel

A magyar és egyszersmind a magyar nyelvű könnyű műfaj hős pionírja volt. Baumann Károlyról, a közkedvességű kupléénekesről közteret vagy művészeti díjat ugyan nem neveztek el, de szilvóriumot igen.