L. Simon Lászlót hétfőn kirúgták a Magyar Nemzeti Múzeum éléről. Csák János kulturminiszter közleményében azzal indokolta, hogy L. Simon „az intézménytől elvárható jogkövetést elmulasztotta, azt érdemben felhívásra sem teljesítette, olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszonya fenntartását ellehetetlenítette”. A diplomatikus megfogalmazást nehéz nem úgy érteni, hogy L. Simon tudatosan nem kért személyi igazolványt a World Press Photo vasárnapig megtekinthető kiállításán. Személyit azért kellett volna kérnie, mert a számtalan megtekinthető sajtófotó közt volt LMBTQ-témájú is, azt pedig a Fidesz gyermek- és családvédelminek hazudott homofóbtörvénye miatt nem nézhetne meg 17,5 éves ember sem már, mert egy öreg homoszexuális pár miatt a párt álláspontja szerint valószínűleg azonnal fellángolna benne a saját neme vagy egyenesen a nemváltoztatás iránti vonzalom.
A képek annyira jelentéktelenek voltak, hogy nem is a kormánynak tűnt fel a saját egykori államtitkáruk és képviselőjük mulasztása, hanem a felesleges kötekedésben mindig erős Mi Hazánknak.
A magyar szélsőjobb Madonnája, Dúró Dóra döntött úgy, törvényességi felügyeleti eljárást kér Csáktól, aki meg is állapította, hogy a tárlaton a 2022-es év legfontosabb eseményeként jelenítik meg az „LMBTQ+-kisebbség elleni erőszakot”, illetve képen láthatják, ahogy „meleg idősotthont" ábrázoló képsorozaton „női ruhába és tűsarkúba öltözött férfiak rúzsozzák magukat”. Röviden összefoglalva: Dúró Dórát zavarják a buzik, ezért felnyomta az érintetteket. Ez a „nemzeti oldal” egyfajta reflexe; sokat tudott volna erről mesélni mondjuk Anne Frank is, ha Dúró elvi felmenői nem ugyanezzel a módszerrel éltek volna 1944-ben.
A Mi Hazánkat hagyjuk is ebben, ahogy különösebben sok gondolatot nem érdemel L. Simon László karrierje sem annyit leszámítva, hogy szép példa a történet arra, mekkora mozgástere van a NER kilentúrájának: a legmagasabb lojalitás sem elég, ha nem viselkedünk tisztességes fasisztaként ilyen fontos helyzetekben. Még úgy is, hogy tíz éve még maga is azt fejtegette, „tisztességesen, felelősen és kritikusan kell megvitatni azt, hogy a homoszexualitás témájának egy állami pénzből fenntartott színházban milyen mértékig van helye”.
Az egészben ugyanis főleg az érdekes, hogy Magyarországon ezek szerint egy 5,88 százalékkal a parlamentbe jutott szélsőjobbos párt ugathatja el a sokadik négy évre kapott teljhatalmát élvező Fidesznek, hogy mi lenne a helyes irány.
Olyannyira, hogy közel sem csak ezt a döntést, hanem tulajdonképpen a teljes homofób irányt Dúró Dóra arcával készítették elő: 2019-ben, alig egy hónappal a Jobbikból való kizárása után még hivatalosan függetlenként ő vetette fel először a gondolatot a Parlamentben, hogy semmiféle felvilágosítás ne történhessen az iskolákban – ezzel az érvvel vezette fel két évvel később a Fidesz a leküzdeni kívánt iskolai LMBTQ-terrort –, két évvel később ő darálta le azt a mesekönyvet, amit szerinte nem szabadna gyerekeknek adni, most pedig ő tiltotta volna ki a gyerekeket a Nemzeti Múzeumból.
Az, hogy a Fidesz a maga kicsit wehrmachtizált szatelitpártján keresztül szervezi le az ideológiailag fontos ügyeit, nem új dolog, de talán mégis most a legijesztőbb: ezek szerint például valószínűleg Csák János is egyetért a törvény ennyire szigorú értelmezésében, és mivel egy percig sem gondolhatjuk azt, hogy Csák János önálló szereplője lenne a magyar politikai életnek, meg is érkeztünk a kormányhoz és annak egyedüli irányszabászához, a miniszterelnökhöz.
De lépjünk túl az ilyenkor kötelező orbánozáson, mert bár nem mindig tűnik úgy, van egy felette lévő szint is: az a társadalom, ami hatalomban tartja. Azt ugyanis elég jól lehet tudni, hogy a Fidesz nagyon alaposan méri az ügyek népszerűségét. Ezzel helyettesítették a szakmai és logikai szempontokat már a Covid alatt is a különböző korlátozások/lazítások meghozatalakor, és ezért látjuk azt, hogy a váratlan események elején általában masszív lapítás a párt kommunikációs vezérfonala. Szóval ha ez igaz, márpedig minden arra mutat, hogy az, akkor a magyar társadalom jelenleg tényleg retteg a homoszexuálisoktól, torzszülöttnek tartja a transzneműeket, satöbbi. Sőt: minden jel szerint a politikai mainstream része olyan döntések támogatása, ami mögött csak és kizárólag rosszindulat van.
Ezek után aztán bárki megnyugodhat: a fontosabb ideológiai kérdésekben a kormány főtanácsadója egy olyan párt, ami most épp a WHO ellen szervez tüntetést, a „vakcinakárosultaknak” szeretne kijárni kártérítést, a készpénzhasználat alkotmányos védelméért kardoskodik rácsatlakozva egy másik szórakoztató konteóra, és persze lelkesen mantrázza, hogy Davosban a világ titkos urai évről évre új világrend alapjait szervezik meg népességcserével meg különböző gonoszságokkal. Más országokban is fel szoktak tűnni ezek a pártok, de általában népszerűségtől függetlenül politikai karanténba kerülnek, hiszen azt még a kocsmában sem szereti senki, ha bolondok kezdik ismertetni velük a Valódi és Elhallgatott Valóságot. Magyarországon ez a párt simán kirúghatja a nem is olyan rég még az ország egyik legbefolyásosabb emberének gondolt L. Simon Lászlót, javasolhat további döntéseket a kormánynak, tartathat be a saját értelmezésében törvényeket.
Jó szar egy helyen élünk, na.
