Mi Hazánk, az ő hazájuk

Publicisztika

Az, hogy egy szélsőjobboldali párt már a Fidesz legerősebb kádereit is eltávolíttathatja, egészen szomorú képet fest arról, mit tartanak kívánatosnak a magyarok.

L. Simon Lászlót hétfőn kirúgták a Magyar Nemzeti Múzeum éléről. Csák János kulturminiszter közleményében azzal indokolta, hogy L. Simon „az intézménytől elvárható jogkövetést elmulasztotta, azt érdemben felhívásra sem teljesítette, olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszonya fenntartását ellehetetlenítette”. A diplomatikus megfogalmazást nehéz nem úgy érteni, hogy L. Simon tudatosan nem kért személyi igazolványt a World Press Photo vasárnapig megtekinthető kiállításán. Személyit azért kellett volna kérnie, mert a számtalan megtekinthető sajtófotó közt volt LMBTQ-témájú is, azt pedig a Fidesz gyermek- és családvédelminek hazudott homofóbtörvénye miatt nem nézhetne meg 17,5 éves ember sem már, mert egy öreg homoszexuális pár miatt a párt álláspontja szerint valószínűleg azonnal fellángolna benne a saját neme vagy egyenesen a nemváltoztatás iránti vonzalom.

A képek annyira jelentéktelenek voltak, hogy nem is a kormánynak tűnt fel a saját egykori államtitkáruk és képviselőjük mulasztása, hanem a felesleges kötekedésben mindig erős Mi Hazánknak.

A magyar szélsőjobb Madonnája, Dúró Dóra döntött úgy, törvényességi felügyeleti eljárást kér Csáktól, aki meg is állapította, hogy a tárlaton a 2022-es év legfontosabb eseményeként jelenítik meg az „LMBTQ+-kisebbség elleni erőszakot”, illetve képen láthatják, ahogy „meleg idősotthont" ábrázoló képsorozaton „női ruhába és tűsarkúba öltözött férfiak rúzsozzák magukat”. Röviden összefoglalva: Dúró Dórát zavarják a buzik, ezért felnyomta az érintetteket. Ez a „nemzeti oldal” egyfajta reflexe; sokat tudott volna erről mesélni mondjuk Anne Frank is, ha Dúró elvi felmenői nem ugyanezzel a módszerrel éltek volna 1944-ben.

A Mi Hazánkat hagyjuk is ebben, ahogy különösebben sok gondolatot nem érdemel L. Simon László karrierje sem annyit leszámítva, hogy szép példa a történet arra, mekkora mozgástere van a NER kilentúrájának: a legmagasabb lojalitás sem elég, ha nem viselkedünk tisztességes fasisztaként ilyen fontos helyzetekben. Még úgy is, hogy tíz éve még maga is azt fejtegette, „tisztességesen, felelősen és kritikusan kell megvitatni azt, hogy a homoszexualitás témájának egy állami pénzből fenntartott színházban milyen mértékig van helye”.

Az egészben ugyanis főleg az érdekes, hogy Magyarországon ezek szerint egy 5,88 százalékkal a parlamentbe jutott szélsőjobbos párt ugathatja el a sokadik négy évre kapott teljhatalmát élvező Fidesznek, hogy mi lenne a helyes irány.

Olyannyira, hogy közel sem csak ezt a döntést, hanem tulajdonképpen a teljes homofób irányt Dúró Dóra arcával készítették elő: 2019-ben, alig egy hónappal a Jobbikból való kizárása után még hivatalosan függetlenként ő vetette fel először a gondolatot a Parlamentben, hogy semmiféle felvilágosítás ne történhessen az iskolákban – ezzel az érvvel vezette fel két évvel később a Fidesz a leküzdeni kívánt iskolai LMBTQ-terrort –, két évvel később ő darálta le azt a mesekönyvet, amit szerinte nem szabadna gyerekeknek adni, most pedig ő tiltotta volna ki a gyerekeket a Nemzeti Múzeumból. 

Az, hogy a Fidesz a maga kicsit wehrmachtizált szatelitpártján keresztül szervezi le az ideológiailag fontos ügyeit, nem új dolog, de talán mégis most a legijesztőbb: ezek szerint például valószínűleg Csák János is egyetért a törvény ennyire szigorú értelmezésében, és mivel egy percig sem gondolhatjuk azt, hogy Csák János önálló szereplője lenne a magyar politikai életnek, meg is érkeztünk a kormányhoz és annak egyedüli irányszabászához, a miniszterelnökhöz.

De lépjünk túl az ilyenkor kötelező orbánozáson, mert bár nem mindig tűnik úgy, van egy felette lévő szint is: az a társadalom, ami hatalomban tartja. Azt ugyanis elég jól lehet tudni, hogy a Fidesz nagyon alaposan méri az ügyek népszerűségét. Ezzel helyettesítették a szakmai és logikai szempontokat már a Covid alatt is a különböző korlátozások/lazítások meghozatalakor, és ezért látjuk azt, hogy a váratlan események elején általában masszív lapítás a párt kommunikációs vezérfonala. Szóval ha ez igaz, márpedig minden arra mutat, hogy az, akkor a magyar társadalom jelenleg tényleg retteg a homoszexuálisoktól, torzszülöttnek tartja a transzneműeket, satöbbi. Sőt: minden jel szerint a politikai mainstream része olyan döntések támogatása, ami mögött csak és kizárólag rosszindulat van.

Ezek után aztán bárki megnyugodhat: a fontosabb ideológiai kérdésekben a kormány főtanácsadója egy olyan párt, ami most épp a WHO ellen szervez tüntetést, a „vakcinakárosultaknak” szeretne kijárni kártérítést, a készpénzhasználat alkotmányos védelméért kardoskodik rácsatlakozva egy másik szórakoztató konteóra, és persze lelkesen mantrázza, hogy Davosban a világ titkos urai évről évre új világrend alapjait szervezik meg népességcserével meg különböző gonoszságokkal. Más országokban is fel szoktak tűnni ezek a pártok, de általában népszerűségtől függetlenül politikai karanténba kerülnek, hiszen azt még a kocsmában sem szereti senki, ha bolondok kezdik ismertetni velük a Valódi és Elhallgatott Valóságot. Magyarországon ez a párt simán kirúghatja a nem is olyan rég még az ország egyik legbefolyásosabb emberének gondolt L. Simon Lászlót, javasolhat további döntéseket a kormánynak, tartathat be a saját értelmezésében törvényeket. 

Jó szar egy helyen élünk, na.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.