L. Simon egyedül Orbánnak mondhatna köszönetet. Neki viszont nem mer

Narancsblog

Itt most Dúró Dóra az, aki behajtja a törvényt, aki aberráltnak nevezi a Nemzeti Múzeum igazgatóját, és arra inti, hogy kushadjon.

Megy, már megint megy szép hírünk a nagyvilágba. Előbb nyílt egy kiállítás a Nemzeti Múzeumban, ahol kiállították Hannah Reyes Morales néhány fényképét is, amelyek történetesen Fülöp-szigeteki, idősotthonban élő melegekről – női ruhába öltözött és magukat tűsarkúban rúzsozó férfiakról, Jesszus! – készültek.

Aztán – hiába jelezte a múzeum, hogy azt tizennégy éven aluliak csak szülői felügyelettel tekinthetik meg – akcióba lépett a pártállam szélsőjobbra kihelyezett lelkiismerete, a mi hazánkos Dúró Dóra, és bemószerolta az igazgatót Csák Jánosnál. LMBTQ-propaganda folyik a Magyar Nemzeti Múzeumban – rikoltotta. Eddig nem is lett volna gond, hiszen szebb, európaibb helyeken az ilyet egy miniszter hetyke eleganciával visszautasítaná, néhány jól elhelyezett bon mot-val félresöpörné. Csakhogy nekünk, mimagyaroknak van egy homofób színezetű, sokszoros idézőjelbe tett „gyerekvédelmi” törvényünk, amelynek értelmében sok mindent meg lehet tenni. Lehet rosszul szövegezett törvényre hivatkozva 12 milliós bírságot szabni a Lírára egy képregény miatt, és lehet méterszalaggal méricskélni, hogy ugyan a sátáni könyvesbolt elég messze van-e a szomszédos templomtól. Hogy mindez miként szolgálja a gyerekek védelmét, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy az Úr 2023. esztendejében minden ilyesminek csak egy dobozban maradt Bacsó Béla-filmen szabadna megtörténnie. Mégis valóság.

 
A Nemzeti Múzeum plakáton hirdeti az aktuális kiállítást
Fotó: a múzeum Facebook-oldala

L. Simon Lászlóra okkal jött a csengőfrász. Emlékezhet rá, miként vetült a buzipártolás vádja az Operaház igazgatójára, a másik fideszesre, aki különutasnak gondolja magát a sztyeppék felé száguldó, fékevesztett vasúti kocsin.

Dúró Dóra igazát Csák János csakhamar elismerte, és sebtibe’ intézkedett, hogy a Nemzeti Múzeum kiállítását 18 év alattiak nem látogathatják. A múzeum igazgatója ekkor keresett egy utolsó kifogást: azt mondta, a múzeum munkatársai nem ellenőrizhetik a látogatók korát, s talán csak remélte, hogy nem lesz olyan csinovnyik, aki colstokkal leméri, elég messze vannak-e a múzeumtól a templomok és az iskolák...

A múzeum gyöngyöző homlokú igazgatója próbált legyinteni a dologra: nem kell a dologgal foglalkozni. Tudta, hogy nem lenne szerencsés azonnal kalapácsot és fogót ragadni, és elbontani a paravánokat vagy a kiállítást. Ha van, amit Orbán Viktor a melegeknél is jobban utál, az minden bizonnyal a gyávaság. L. Simon, aki az utóbbi időben látványosan igyekszik kitaposni magának a Demeter Szilárd és Vashegyi György nyomán képződni látszó helyet, nem futamodhat meg egy mi hazánkostól.

De nem is menekülhet tőle. Itt most Dúró Dóra az, aki behajtja a törvényt, aki aberráltnak nevezi őt, és arra inti, hogy kushadjon.

L. Simon ezért tudtára adta, hogy állja a sarat: „Él és virul a nemzet múzeuma. Köszönjük, kedves Dúró képviselő asszony” – posztolta a Nemzeti Múzeum Petőfi koptatta lépcsőin ácsingózó látogatók fotóját – akik minden bizonnyal rettegés nélkül állnak a Fülöp-szigeteki rúzsos férfiak fotói elé. 

Hiszen tudják, hogy nem lesznek melegek attól, ha múzeumba járnak.

 
Kígyózó sorok a Nemzeti Múzeum előtt
Fotó: L. Simon László/Facebook

Egyetlen botlás van L. Simon szabadságharcában. Tavalyelőtt, a kampány hevében megszavazott „gyermekvédelmi” törvényt ő is támogatta a voksával, egyike volt a 133 bátornak, akik arra szavaztak, hogy toljuk át az országot Ázsiába. Ilyen magabiztosan csak az orosz Dumában nyomogatják a gombokat.

Pedig L. Simon László nem homofób. Csak, a pártban nem egyedüliként, úgy viselkedik.

Hogy is lehetne az, aki egykor avantgarde költőként indult, és párizsi kalandjairól olcsó Rimbaud-utánérzetekben írta le, hogy „szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk / gipszlenyomatokat”, a következő strófában pedig máris lombszoknyás nőnek láttatta magát.

De azt hitte, hogy nem lesz baj abból, ha Orbán Viktor és gonosz propagandistái egy nemzetet nevelnek homofóbbá, kirekesztővé és gyűlölködővé, nem lesz baj abból, hogy szárnyaik alá veszik az olykor még estélyibe sem csomagolt újnáci pártot, ami most aztán jól a sarkába harapott. Azt hitte, nem lesz baj, ha reggel, délben, este gyűlöletre nevelik ezt a nemzetet, amely alig iszik egy kortyot „az ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából”, máris nekiáll ütni-vágni a zsidót, a migránst, a meleget, a multit, a külföldit, a városit, a polgárt. Azt hitte, ez csak ujjgyakorlat lesz Rogán Antal írógépén, semmi komoly: hiszen Finkelstein is meleg volt, még az is lehet, hogy rúzst is feltett néha.

Nem tudja, hogy ha ők nem is azok – annyira –, a szavazóik egyre nagyobb hányada osztja a gyűlöletet.

L. Simon László végülis nem homofób, csak gyáva. Mégis gyáva. Amikor rajta csattan az ostor, akkor sem mer felhorgadni, inkább tűri, hogy a gépezet holmi dúródórákkal elverje.

Amikor sorban állnak a polgárok a múzeumlépcsőn, az igazgató úgy tesz, mintha ezt Dúró Dóra darálójának köszönhetné, amely bestsellert csinált a Meseország mindenkiéből, és most bestsellert csinál a tűsarkús filippínókból is.

Pedig L. Simon Lászlónak nem a keresztény értékek tejfehér angyalának, hanem

magának Orbán Viktornak kellene köszönetet mondani. Ilyet pedig nyilván nem merészel.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.