JAK-tábor 2.0

  • 2012. augusztus 22.

Snoblesse

Horkolnak-e az írók? De ami ennél is lényegesebb: mit szólnak a digitális kultúrához? Indul az írótábor, fiatal írók veszik be a szigligeti kastélyt.
Író a fűben


Író a fűben

Fotó: Bach Máté

 

Tapasztalati tény, hogy négy alvó író közül legalább egy horkol – állapította meg beépített szerzőnk, az idei tábor reklámarca (lásd fenn) egy réges-régi élménybeszámolójában a József Attila Kör éves rendes nyári irodalmi táboráról. Semmi okunk kételkedni az állításban, sőt azt gyanítjuk, a helyzet az idő múlásával és az irodalmi harci helyzet változásával csak romlott, ám, hogy négy alvó író közül 2012-ben hány is horkol, azt csak a személyes mintavétel bizonyíthatja. Melyre remek alkalom az idén augusztus 28. és szeptember 2. között zajló 24. JAK-tábor, melynek legfőbb témája (az imént taglalt kérdés mellett) az irodalom és a digitális kultúra kapcsolata. György Péter e-kulturálisan szólal fel, az új Darvasi-könyvről kritikusok vitatkoznak, a drog, a film és az irodalom kapcsolatára pedig többek között Garaczi László világít rá. Versszemináriumot Schein Gábor tart, ugyanez prózában Szécsi Noémi, drámában Vinnai András reszortja. Slam poetry gyorstalpaló is lesz, a slamtanszék Szigligetre kihelyezett tagozatán Závada Péter, Süveg Márk és Simon Márton oktat. De a nyugovóra tért írók sem tétlenek, s ezzel vissza is kanyarodtunk ajánlónk elejére.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.