„A háborúból senki, a könyvtárosok sem maradhatnak ki”

Sorköz

Az ukrajnai könyvtáraknak nemcsak a kulturális örökséget kell megőrizniük a háborúban. Azok a helyek, amelyeket nem bombáztak le, most óvóhelyként működnek, menekülőket segítenek és küzdenek a dezinformáció ellen.

A február 24-én Oroszország által kezdett háború a kulturális intézményeket is érinti, ezek között speciális helyzetben vannak a könyvtárak. A hírek alapján ugyanis a kultúra megőrzése mellett új szerepkört is felvállaltak: több helyen óvóhelyekké alakították őket, segítenek a háború elől menekülők ellátásában és internetet és információt biztosítanak mindenkinek, akinek szüksége van rá.

Az Ukrán Könyvtárosok Egyesületé (ULA) kiáltványt intézett a Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetségének ((nternational Federation of Library Associations and Institutions – IFLA) vezetőségéhez és tagjaihoz már a háború ötödik napján. A szöveg legfontosabb gondolata, hogy a háborúból senki, a könyvtárosok sem maradnak ki. Ugyanis nemcsak a katonai célpontok, hanem a kulturális intézmények is érintettek a bombázásokban; példaként említik, hogy Csernihivben megsemmisült a városi gyermekkönyvtár.

„A könyvtárak híresek csendességükről és nyugalmukról. De Ukrajna egyes részein a könyvtárakat ma már nem a szokásos csend, hanem a »halott csend« jellemzi” – nyilatkozta még márciusban az egyesület elnöke Oksana Brui az NPR-nek. Ezzel utalt arra, hogy több ukrajnai városban romboltak le könyvtárakat, például Szumiban, Csernihivben és Szeverodoneckben. Harkivban nemcsak a városi, hanem az egyetemi könyvtár is károkat szenvedett, utóbbi ráadásul Ukrajna második legnagyobb könyvtári gyűjteményének számít. Egyes források szerint a támadások megsemmisítették a csernyihivi Biztonsági Szolgálat archívumát is, amely a szovjet elnyomás időszakának dokumentumait őrizte.

Új idők, új feladatok

Az ukrán könyvtárosok ezért nemcsak magánemberként, hanem az intézmények munkatársaiként is érintettek. Mindent megtesznek azért, hogy segítsék a lakosságot. Az ULA jelentése szerint a könyvtárak létfontosságú szerepet játszanak Ukrajna háborús erőfeszítéseinek támogatásában. Amellett, hogy a még működő intézmények legfontosabb feladatuknak így a gyűjteményük biztonságba helyezését tekintik,

van, ahol a családoknak biztosítanak menedéket bombatámadásokkor, van, ahol álcázó hálókat készítenek a hadsereg számára,

emellett az intézmények segítenek információhoz és internethez jutni és humanitárius központokat is működtetnek. Egyes helyeken könyvcsomagokat készítenek és küldenek az Ukrajnával határos országokba, hogy azokkal segítsék a más országokba menekülő ukrán lakosságot. A segítségnyújtásban nemcsak a könyvtárosok, hanem az olvasók, civilek és önkéntesek is együttműködnek.

Az ukrán könyvtárosok helytállását a nemzetközi egyesületek is figyelemmel kísérik. Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetének (OSZK) munkatársai március 17-én tették közzé helyzetjelentésüket az ukrajnai könyvtárak szerepvállalásáról.

A jelentés szerint az Ukrajna déli részén található Mikolajivban, a Központi Városi Könyvtár pincéjében gyerekek számára alakítottak ki óvóhelyet. Az Ukrajna nyugati részén található Luck városában a megyei könyvtár önkéntes központként kezdett működik, itt zajlik az adománygyűjtés, a felajánlott holmik válogatása és csomagolása, mindamellett, hogy friss és valós információkkal igyekeznek ellátni az embereket a könyvtár honlapján. A nyugat-ukrajnai Ternopil tizenkét könyvtárának munkatársai összefogva az ország háborús részeiből menekülő diákokat igyekeznek számítógéphez juttatni, hogy hozzáférjenek az online oktatáshoz. Emellett programokat tartanak a gyerekeknek, melegedőhelyként szolgálnak a menekülteknek, és segítenek összekötni az embereket az önkéntes segítő szervezetekkel.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár ukrán referensének beszámolója alapján számos helyi könyvtár működés leállt azokon a területeken, ahol a harcok folynak,  az intézmények honlapjaik nem frissülnek. Ahol azonban még lehetőség van a működésre, ott a könyvtárak egy része próbálja praktikus tanácsokkal ellátni a lakosságot; olyasmikkel például, hogy mit kell tenni légiriadó esetén, hol találhatók óvóhelyek, hogyan kell a gyerekek figyelmét elterelni a háború borzalmairól. Sok intézmény éppen hogy a digitális szolgáltatásait és jelenlétét erősíti, akárcsak a pandémia alatt, így online próbálnak hiteles információkat és lelki segítséget nyújtó dokumentumokat eljuttatni az emberekhez.

Az OSZK beszámolója külön kiemeli a kárpátaljai könyvtárak munkáját, amelyeknek egyelőre szerencsére nem kell óvóhelyként működniük, de az ország megtámadott területeiről érkező menekültek ellátásában ők is kiveszik a részüket. Az Ungvári Városi Közkönyvtár munkatársai a város utcáin szolgálnak hasznos információkkal, ismertetik a lakossággal a légiriadó alatt végrehajtandó műveleteket.

Az OSZK Varga Évának, a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat igazgatójának, a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökének beszámolója alapján arról ír, hogy a helyi  könyvtárosok önkéntes feladatokat látnak el, tolmácsolnak, segélyeket csomagolnak, a határon túli menekültszállásokon lévő gyerekek részére ukrán nyelvű könyveket és kifestőket gyűjtenek. Hozzáteszik, hogy mindezt azonban nehezíti az a helyzet, hogy már a háború előtt is sanyarú állapotban voltak a kárpátaljai könyvtárak. A könyvtárosok minimálbérért dolgoztak eddig is, a fizetésük az OSZK információi szerint azonban a hadiállapot miatt még csökkenhet is, ami a napi megélhetésükett veszélyezteti.

Menteni a menthetőt

A háború nemcsak szerepváltást hozott a könyvtárak életébe, hanem a kulturális örökség fenntartásának, megvédésének fontosságára is felhívta a figyelmet. A nemzetközi könyvtáros szervezetek egyként álltak ki ukrajnai kollégáik mellett, és már március elején sorra indultak a programok az ukrajnai örökség megóvásának segítésére.

Az állomány fizikai példányainak mentéséről kevés információnk van; helyi beszámolókból azt tudni, hogy az ukrajnai archívumok éjjel-nappal dolgoznak a dokumentumaik digitalizálásán és a digitalizált tartalom külföldi szerverekre való áthelyezésén. A könyvtárosok és az önkéntesek is csomagolnak, és terveket készítenek a könyvek evakuálására. A digitalizálás azonban nem véd mindentől, ugyanis a kibertámadások, a szerverek elpusztulása a már digitalizált anyagot is veszélyezteti. 

Ezért nemcsak helyben, hanem külföldön is igyekeznek támogatni a tartalmak kimentését. Az IFLA emellett kiemelte, hogy az Ukrajna elleni támadások kezdete óta aktívan együttműködik azokkal az ukrán és a nemzetközi szervezetekkel (többek közt az UNESCO-val), amelyek a kulturális örökséget, a könyvtári épületeket, a gyűjteményeket és a bennük dolgozó embereket fenyegető veszélyekkel foglalkoznak.

Emellett létrejött egy mára már több mint 1300 önkéntes részvételével zajló nagyszabású mentési program, a kanadai és egyesült államokbeli egyetemekkel együttműködésében elindított Saving Ukrainian Cultural Heritage Online (SUCHO). A közösségi finanszírozásból működő akció célja a digitalizált kéziratok, zenék, fényképek, 3D építészeti modellek és egyéb kiadványok megőrzése és biztonsága. Az Internet Archive segítségével a projekt eredményeként eddig Ukrajna több mint 2500 múzeumának, könyvtárának és archívumának digitális anyagait sikerült az általuk bérelt szerverekre is átmenteni, és így elkerülni, hogy ezek a tartalmak örökre elvesszenek. 

Számos más könyvtárosszervezet is kifejezte támogatását és szolidaritását az ukrán nép iránt. A nyilatkozatok gyűjteményét tartalmazó lista rendszeresen frissül. A háború elején az ULA nehezményezte, hogy az Orosz Könyvtárosok Egyesülete (RLA) semmit nem tesz ebben a nehéz helyzetben, ezért arra kérte az IFLA-t, hogy vezessen be szankciókat, és zárja ki soraiból az egyesületet minden orosz intézménnyel együtt, illetve képviselőiket valamennyi vezető szervezetéből. Az ukrán kiáltványra válaszul az orosz szervezet semleges hangvételű levélben közölte, hogy a háborús időkben is fontos intézmények, és az orosz könyvtárosok is nehéz helyzetben érzik magukat, de törekszenek munkájuk folytatására, és a jó szakmai kapcsolat fenntartására valamennyi külföldi kollégájukkal. Az IFLA az orosz szervezeteket ugyan nem zárta ki tagságából, de közzétett egy nyilatkozatot a honlapján, amelyben támogatásáról biztosította az ukrán nemzetet és könyvtárosait. A közleményben nyíltan elítéltek minden erőszakos cselekedetet, és felszólították a könyvtárakat, hogy más szervezetekkel együtt tegyék ugyanezt és segítsék ukrán kollégáikat. Az IFLA emellett március 18-án döntött arról, hogy bár a kizárás feltételei továbbra sem teljesülnek az orosz intézményekkel kapcsolatban, de a nemzetközi szervezet bojkottál minden Oroszországi eseményen való részvételt, amíg a konfliktus békés megoldása meg nem történik.

A digitális anyagok mentésében az OSZK is szerepet vállal: kifejezetten a kárpátaljai digitális tartalmak archiválására indított kezdeményezést, amelynek célja, hogy megvalósítsák Kárpátalja magyar vagy magyar vonatkozású internetes, digitális jelenének gyűjtését és megőrzését. Ebben a munkában az OSZK webarchiválással foglalkozó munkatársai vesznek részt: próbálják feltárni a vonatkozó webtartalmakat és archiválni azokat. A munkában az olvasók segítségére is számítanak: kérik, hogy akik az eddig feltártakon kívül archiválásra alkalmas digitális tartalmakat ismernek, ajánlják azokat az OSZK Webarchívum munkatársainak (a mia [at] mek [dot] oszk [dot] hu címen). (Az OSZK által már ismert webhelyek az alábbi táblázatban nézhetők meg.)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.