A klasszika-filológus professzor szórakoztató műelemzését nemcsak belekomponálták az előadásba, de maguk a kommentárok szervezik az estét. Aki pár éve látta a TÁP Színház Odüszszeisz koncertjét, az körülbelül érti, hogyan működik ez a beavató találmány, bár az Odüsszeiszben színház és színházmagyarázat egyforma súllyal szerepelt.
A Sanyi és Aranka Színház görög beavató sorozatában megfordulnak az arányok, szinte érdekesebb a kommentár, finomabb a kenyér héja, mint a kenyérbél. Még pontosabban, a tanításból lesz színház: szívesebben hallgatjuk meg, mit tart fontosnak az értelmező abból a hosszú monológból, amit amúgy kihúztak, mint hogy végighallgassuk az unalmasnak beharangozott szövegfolyamot. Kvázi belesünk a színfalak mögé, mintha egy rendező mesélné el, mit és miért alakított a szövegen, vagy hogy a dráma egyes pontjain milyen dilemmái voltak. Nagyon távol vannak tőlünk a görögök, a magam részéről hálásan értékelem a gesztust, és remekül szórakozom a tragédián - amivel elérkeztünk egy ellentmondásig.
Bár megértjük, hogy a Philoktétész vége miért csak látszólag hepiend, és hogy mitől tragédia a tragédia, az alkotóknak most érezhetően nem céljuk, hogy megrázó élménynyel távozzunk. A dráma nem történik meg, ezúttal a külső nézőpont, az értelmezés iróniája érvényesül. És ez jól van így. Gazsó György és Lukáts Andor finom öniróniával, olvasószemüvegben olvassa a Philoktétész sorait. Nagy Dániel Viktor az egyik pillanatban kemény katona, a másikban pontos jeleneteiből kilépve, civil figyelemmel hallgatja az értelmezést. Ez az olvasószemüveges felolvasó képes nevetni önmagán, egyúttal minket is szórakoztat, és végül valóban közelebb kerülünk ezekhez a furcsa görögökhöz.
Sanyi és Aranka Színház, február 15.
