Színház

Philoktétész

  • Herczog Noémi
  • 2014. március 27.

Színház

Bár az előadás rendezője Lukáts Andor, ebben a szellemes beavató színházban inkább Karsai György értelmezésén keresztül látjuk a Philoktétészt. Pontosabban: halljuk.

A klasszika-filológus professzor szórakoztató műelemzését nemcsak belekomponálták az előadásba, de maguk a kommentárok szervezik az estét. Aki pár éve látta a TÁP Színház Odüszszeisz koncertjét, az körülbelül érti, hogyan működik ez a beavató találmány, bár az Odüsszeiszben színház és színházmagyarázat egyforma súllyal szerepelt.

A Sanyi és Aranka Színház görög beavató sorozatában megfordulnak az arányok, szinte érdekesebb a kommentár, finomabb a kenyér héja, mint a kenyérbél. Még pontosabban, a tanításból lesz színház: szívesebben hallgatjuk meg, mit tart fontosnak az értelmező abból a hosszú monológból, amit amúgy kihúztak, mint hogy végighallgassuk az unalmasnak beharangozott szövegfolyamot. Kvázi belesünk a színfalak mögé, mintha egy rendező mesélné el, mit és miért alakított a szövegen, vagy hogy a dráma egyes pontjain milyen dilemmái voltak. Nagyon távol vannak tőlünk a görögök, a magam részéről hálásan értékelem a gesztust, és remekül szórakozom a tragédián - amivel elérkeztünk egy ellentmondásig.

Bár megértjük, hogy a Philoktétész vége miért csak látszólag hepiend, és hogy mitől tragédia a tragédia, az alkotóknak most érezhetően nem céljuk, hogy megrázó élménynyel távozzunk. A dráma nem történik meg, ezúttal a külső nézőpont, az értelmezés iróniája érvényesül. És ez jól van így. Gazsó György és Lukáts Andor finom öniróniával, olvasószemüvegben olvassa a Philoktétész sorait. Nagy Dániel Viktor az egyik pillanatban kemény katona, a másikban pontos jeleneteiből kilépve, civil figyelemmel hallgatja az értelmezést. Ez az olvasószemüveges felolvasó képes nevetni önmagán, egyúttal minket is szórakoztat, és végül valóban közelebb kerülünk ezekhez a furcsa görögökhöz.

Sanyi és Aranka Színház, február 15.

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.