Február 11. – Az „ukrán terroristák”

  • Körner Gábor
  • 2014. február 11.

Ukrajna mindennap

Nem az erőszak és a gazdasági zsarolás, hanem az ezerszer sulykolt hazugságok, a manipulációk és összeugrasztási kísérletek fogják megrogyasztani a Majdan barikádjait.

Noha a szocsi olimpia előtt a szervezők mindenkit megnyugtattak, hogy a sportolók biztonsága az észak-kaukázusi régió közelsége ellenére garantált, egy kisegér sem juthat át a szuperbiztos védelmi vonalon, pénteken mégis arra figyelmeztetett az ukrán belügyminiszter, Vitalij Zaharcsenko: „ukrán terroristák” fenyegethetik a békés játékokat. Úgy látszik, a csecsen öngyilkos merénylőket még csak-csak kiszűrik Szocsiban, de a galíciai fasiszták már okozhatnak meglepetést.

false

 

Fotó: MTI

De mi vezetett a nagy horderejű bejelentéshez? Egy nappal korábban gyógyszeradománynak álcázott küldemény robbant a kijevi tüntetők főhadiszállásán, a Szakszervezetek Házában. Ketten súlyosan megsérültek. A miniszter már másnap, érdemi nyomozás nélkül kijelentette: a robbanás arra utal, hogy szélsőségesek terrorakciókkal készülnek megzavarni az olimpiai játékokat. (Elképesztő ravaszságra vall, hogy – látszólag teljesen értelmetlenül – a zsúfolt főhadiszálláson, az adományokat szortírozó helyiségben készültek tettükre.) Mit tesz isten, Zaharcsenko szavai még aznap beigazolódni látszottak. Egy ukrán utas Szocsiba akarta téríteni a Harkiv–Isztambul repülőjáratot, azzal fenyegetőzve, hogy a gépen „bomba van”. Az utasról utóbb kiderült, hogy részeg, a gépen nem találtak robbanószert.

Persze senkinek sem hiányzik egy terrortámadás az olimpia alatt, ha viszont ne adj’ isten, mégis történne valami, rögtön lehet kire mutogatni. Az orosz és ukrán rezsimnek láthatóan semmi sem drága, ha a Majdan befeketítéséről van szó. Mindkettő jól felfogott érdeke, hogy az ukrán forradalomról torz képet mutasson. Az orosz Levada Központ január végi felmérése szerint az orosz lakosság 44 százaléka a nyugati befolyásban, 35 százaléka a nacionalizmusban látja az ukrajnai események kiváltó okát. Akár kellemetlen következményei is lehetnek, ha kiderül: korántsem az EU próbálja a nacionalizmus szításával az oroszok ellen fordítani az ukránokat, amint a propaganda állítja, hanem a polgárok elégelték meg a zsarnokságot, merőben szuverén elhatározásból. (Az orosz liberális ellenzék nem véletlenül rokonszenvezik a Majdannal, amint azt többek között az egy héttel ezelőtti moszkvai szolidaritástüntetés is mutatta.) Az ukrán tüntetők mindenekelőtt információs háborút folytatnak – mind belföldön, ahol keveseket ér el a független média, mind külföldön, ahol, rokonszenv ide vagy oda, sokakban felületes vagy sztereotip kép él Ukrajnáról, és a média jellemzően orosz (nyelvű) forrásokból tájékozódik.

A birodalmi propagandagépezetnek pedig a dezinformáció a fő fegyvere. Lázasan igyekeznek bizonyítani, hogy minden másképp van. Nem a rezsim fizetett verőbrigádjai terrorizálják az ellenzéki aktivistákat és az újságírókat – valójában a tüntetők a terroristák. Nem a titkosszolgálat információi alapján rabolnak el embereket vagy gyújtják fel az aktivisták autóit „ismeretlenek”, hanem csupán a „szélsőségesek” igyekeznek besározni a hatóságokat. (A tíz nap után megcsonkítva előkerült Dmitro Bulatov ellenzéki vezetőről például olyan „információk” keringenek, hogy megkínzásának története valójában ellenzéki provokáció: ezt bizonyítandó egy számlamásolatot is közzétettek a neten, amely állítólag azt mutatja, hogy Bulatov a kérdéses időben fizetős zenék letöltésével múlatta az időt.) Nem Moszkva gyakorol leplezetlenül nyomást Kijevre, hanem – amint azt Szergej Glazjev, Putyin elnök tanácsadója a minap kifejtette – az amerikaiak képzik ki és fegyverzik fel a kijevi amerikai nagykövetség területén a „puccsistákat”. A propaganda szólamai lassan tényleg a legszebb hidegháborús időket idézik.

A sokszor megmosolyogtató rágalmak jelentőségét sajnos nem lehet túlbecsülni. Ahogy az olyan jó ütemérzékkel bevitt tőrdöfésekét sem, mint az a – valószínűleg az orosz titkosszolgálat által lehallgatott és közzétett – telefonbeszélgetés, amelyben Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár-helyettes keresetlen szavakkal illeti az EU-t, és még az ukrán ellenzékre is sikerül néhány megosztó kijelentést tennie. Egyáltalán nem kizárt, hogy végül nem az erőszak és a gazdasági zsarolás, hanem éppen az aprónak tűnő, de ezerszer sulykolt hazugságok, a manipulációk és összeugrasztási kísérletek fogják megrogyasztani a Majdan barikádjait.

 

Korábbi bejegyzések: január 25., január 26. első és második, január 27. első és második, január 28., január 29. első és második, január 30, február 3. és február 6.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.