Február 11. – Az „ukrán terroristák”

  • Körner Gábor
  • 2014. február 11.

Ukrajna mindennap

Nem az erőszak és a gazdasági zsarolás, hanem az ezerszer sulykolt hazugságok, a manipulációk és összeugrasztási kísérletek fogják megrogyasztani a Majdan barikádjait.

Noha a szocsi olimpia előtt a szervezők mindenkit megnyugtattak, hogy a sportolók biztonsága az észak-kaukázusi régió közelsége ellenére garantált, egy kisegér sem juthat át a szuperbiztos védelmi vonalon, pénteken mégis arra figyelmeztetett az ukrán belügyminiszter, Vitalij Zaharcsenko: „ukrán terroristák” fenyegethetik a békés játékokat. Úgy látszik, a csecsen öngyilkos merénylőket még csak-csak kiszűrik Szocsiban, de a galíciai fasiszták már okozhatnak meglepetést.

false

 

Fotó: MTI

De mi vezetett a nagy horderejű bejelentéshez? Egy nappal korábban gyógyszeradománynak álcázott küldemény robbant a kijevi tüntetők főhadiszállásán, a Szakszervezetek Házában. Ketten súlyosan megsérültek. A miniszter már másnap, érdemi nyomozás nélkül kijelentette: a robbanás arra utal, hogy szélsőségesek terrorakciókkal készülnek megzavarni az olimpiai játékokat. (Elképesztő ravaszságra vall, hogy – látszólag teljesen értelmetlenül – a zsúfolt főhadiszálláson, az adományokat szortírozó helyiségben készültek tettükre.) Mit tesz isten, Zaharcsenko szavai még aznap beigazolódni látszottak. Egy ukrán utas Szocsiba akarta téríteni a Harkiv–Isztambul repülőjáratot, azzal fenyegetőzve, hogy a gépen „bomba van”. Az utasról utóbb kiderült, hogy részeg, a gépen nem találtak robbanószert.

Persze senkinek sem hiányzik egy terrortámadás az olimpia alatt, ha viszont ne adj’ isten, mégis történne valami, rögtön lehet kire mutogatni. Az orosz és ukrán rezsimnek láthatóan semmi sem drága, ha a Majdan befeketítéséről van szó. Mindkettő jól felfogott érdeke, hogy az ukrán forradalomról torz képet mutasson. Az orosz Levada Központ január végi felmérése szerint az orosz lakosság 44 százaléka a nyugati befolyásban, 35 százaléka a nacionalizmusban látja az ukrajnai események kiváltó okát. Akár kellemetlen következményei is lehetnek, ha kiderül: korántsem az EU próbálja a nacionalizmus szításával az oroszok ellen fordítani az ukránokat, amint a propaganda állítja, hanem a polgárok elégelték meg a zsarnokságot, merőben szuverén elhatározásból. (Az orosz liberális ellenzék nem véletlenül rokonszenvezik a Majdannal, amint azt többek között az egy héttel ezelőtti moszkvai szolidaritástüntetés is mutatta.) Az ukrán tüntetők mindenekelőtt információs háborút folytatnak – mind belföldön, ahol keveseket ér el a független média, mind külföldön, ahol, rokonszenv ide vagy oda, sokakban felületes vagy sztereotip kép él Ukrajnáról, és a média jellemzően orosz (nyelvű) forrásokból tájékozódik.

A birodalmi propagandagépezetnek pedig a dezinformáció a fő fegyvere. Lázasan igyekeznek bizonyítani, hogy minden másképp van. Nem a rezsim fizetett verőbrigádjai terrorizálják az ellenzéki aktivistákat és az újságírókat – valójában a tüntetők a terroristák. Nem a titkosszolgálat információi alapján rabolnak el embereket vagy gyújtják fel az aktivisták autóit „ismeretlenek”, hanem csupán a „szélsőségesek” igyekeznek besározni a hatóságokat. (A tíz nap után megcsonkítva előkerült Dmitro Bulatov ellenzéki vezetőről például olyan „információk” keringenek, hogy megkínzásának története valójában ellenzéki provokáció: ezt bizonyítandó egy számlamásolatot is közzétettek a neten, amely állítólag azt mutatja, hogy Bulatov a kérdéses időben fizetős zenék letöltésével múlatta az időt.) Nem Moszkva gyakorol leplezetlenül nyomást Kijevre, hanem – amint azt Szergej Glazjev, Putyin elnök tanácsadója a minap kifejtette – az amerikaiak képzik ki és fegyverzik fel a kijevi amerikai nagykövetség területén a „puccsistákat”. A propaganda szólamai lassan tényleg a legszebb hidegháborús időket idézik.

A sokszor megmosolyogtató rágalmak jelentőségét sajnos nem lehet túlbecsülni. Ahogy az olyan jó ütemérzékkel bevitt tőrdöfésekét sem, mint az a – valószínűleg az orosz titkosszolgálat által lehallgatott és közzétett – telefonbeszélgetés, amelyben Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár-helyettes keresetlen szavakkal illeti az EU-t, és még az ukrán ellenzékre is sikerül néhány megosztó kijelentést tennie. Egyáltalán nem kizárt, hogy végül nem az erőszak és a gazdasági zsarolás, hanem éppen az aprónak tűnő, de ezerszer sulykolt hazugságok, a manipulációk és összeugrasztási kísérletek fogják megrogyasztani a Majdan barikádjait.

 

Korábbi bejegyzések: január 25., január 26. első és második, január 27. első és második, január 28., január 29. első és második, január 30, február 3. és február 6.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.