Egy cseléd és egy földesúr törvénytelen gyerekeként életének fő célja az volt, hogy nemesi címet szerezzen. Beállt a német hadseregbe, ahol 25 év alatt kapitány lett, majd a rang érdekében belevágott egy lehetetlen küldetésbe. Erre utal az angol cím: The Promised Land, vagyis Az ígéret földje. Ezt szeretné létrehozni a Jütland-félsziget egy terméketlen, kopár és zord földdarabján. Egyedül kezd bele a földművelésbe, hamarosan azonban hozzá hasonló számkivetettek csatlakoznak hozzá: egy házaspár, akik kegyetlen földesuruk elől menekülnek, egy csapat vándorcigány – akik törvényesen semmilyen munkát nem végezhetnek –, vagy épp helyüket kereső német telepesek. Kahlen azonban hamar összeütközésbe kerül a környék nagy hatalmú urával, De Schinkellel. Kettejük összecsapása hajtja A fattyú több mint kétórás játékidejét.
Kahlen a rend embere, aki a király megbízólevelével igyekszik uralma alá hajtani a terméketlen vidéket, míg De Schinkel a káosz képviselője, aki semmit nem épít, inkább csak pusztít, hatalma pedig kizárólag származásából ered. Nem csak az ő párharcuk miatt juthat eszünkbe P. T. Anderson Vérző olaja: hősünk itt is kénytelen a saját lelkével fizetni azokért a délibábokért, amelyeket egész életében kergetett. Nikolaj Arcel az Egy veszedelmes viszony után ismét míves és hatásos történelmi filmmel jelentkezett, amelyet a mindig remek Madds Mikkelsen emel magasan az átlag fölé.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
