Voltak ügyesebb és voltak megúszósabb próbálkozások, sokszor afféle szerepgyakorlat vagy kötelező tisztelgés jellege volt a különféle műsoroknak. Hol magát az előadó alakját szerették volna visszaadni, hol a dalokon volt a hangsúly. Az évek alatt kiderült, hogy Cseh Tamás titka valószínűleg Cseh Tamás, sok dala nem áll meg nélküle, nem mintha ne lennének jó szövegek. A lemezekre jellemző atmoszféra sokösszetevős, és ha bármelyik hiányzik, az erősen érezhető.
A Literárium Extra című sorozat új részében a színpadkép a lehető legpuritánabb: egymás mellett a Balaton zenekar tagjai, jobb oldalon egy kis asztalka, szövegállvány, Bereményi. És a központi kérdés, amelyre a cím mintha egyértelmű választ adna: működik-e versként egy dalszöveg? Ha az est alapján kell válaszolnom, a válaszom épp a sugallottal ellenkező: nem. Bereményi is, bár jól ad elő, belecsúszik a szokott ritmusba, és az egyértelműen dalba való részek szinte leugranak a „versről”. Az est struktúrája olyan egyszerű, mint a látvány: Bereményi felolvassa a szöveget, aztán a zenekar eljátssza a dalt. Főleg Víg Mihály énekel, pedig a Tíz év múlva kapcsán érezzük: jót tett volna a műsor dinamikájának, ha a gitáros Bujdosó János és a hegedűs György Andrea nagyobb szerepet kap. Mégis: valami működött, minden spontán volt, emberi, akár versek ezek, akár dalszövegek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
