Visszhang: könyv

Stephanie Bishop: Az évforduló

  • Pálos György
  • 2024. december 17.

Visszhang

Az angolszász világban sikeres, ausztrál származású író regényének fókuszában a párkapcsolati dinamika és a szakmai rivalizálás kimeríthetetlen küzdelme áll.

Az eszményi házaspár, a fiatal és sikeres írónő J.B. Blackwood (Lucie) és a nála húsz évvel idősebb, szintén sikert sikerre halmozó író-rendező-tanár férje, Patrick házassági évfordulójuk megünneplésére befizetnek egy elegáns hajóútra. Vihar csap le váratlanul, s a felkorbácsolt hullámok között Patrick eltűnik a szemek elől. Ekkor kezdődik a történet mesélőjének, a fiatal özvegynek a szellemi kanosszajárása: miért és hogyan került a vízbe Patrick, s mihez kezd Lucie az új élethelyzetben.

A történetvezetés magja kísértetiesen hasonlít az Egy zuhanás anatómiája című film alaphelyzetére. Ott is két író, egy férfi és egy nő alkot egy párt, akik akaratlanul is rivalizálnak, s ahol a párkapcsolati dinamika szintén függ a szakmai sikerektől. További párhuzamos elem, hogy a férfi hal meg itt is, ott is, nem beszélve arról, hogy a balesetek körülményei felettébb gyanúsak. Ám itt Patrick és Lucy is sztereotip módon ábrázolt szereplők, és a történet krimiszála sem tartalmaz komoly meglepetést.

A két főszál erőltetésétől lassan, közhelyektől hemzsegőn araszol a történet, amely alkotáslélektani oknyomozásnak kissé egyszerű, lélektani bűnábrázolásnak pedig lapos. Hatalmas lélektani apparátus vár a kezdetektől bevetésre, hogy végül megoldja azt a titkot, amelyet a figyelmesebb olvasó már a regény elején is tud.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.