Az eszményi házaspár, a fiatal és sikeres írónő J.B. Blackwood (Lucie) és a nála húsz évvel idősebb, szintén sikert sikerre halmozó író-rendező-tanár férje, Patrick házassági évfordulójuk megünneplésére befizetnek egy elegáns hajóútra. Vihar csap le váratlanul, s a felkorbácsolt hullámok között Patrick eltűnik a szemek elől. Ekkor kezdődik a történet mesélőjének, a fiatal özvegynek a szellemi kanosszajárása: miért és hogyan került a vízbe Patrick, s mihez kezd Lucie az új élethelyzetben.
A történetvezetés magja kísértetiesen hasonlít az Egy zuhanás anatómiája című film alaphelyzetére. Ott is két író, egy férfi és egy nő alkot egy párt, akik akaratlanul is rivalizálnak, s ahol a párkapcsolati dinamika szintén függ a szakmai sikerektől. További párhuzamos elem, hogy a férfi hal meg itt is, ott is, nem beszélve arról, hogy a balesetek körülményei felettébb gyanúsak. Ám itt Patrick és Lucy is sztereotip módon ábrázolt szereplők, és a történet krimiszála sem tartalmaz komoly meglepetést.
A két főszál erőltetésétől lassan, közhelyektől hemzsegőn araszol a történet, amely alkotáslélektani oknyomozásnak kissé egyszerű, lélektani bűnábrázolásnak pedig lapos. Hatalmas lélektani apparátus vár a kezdetektől bevetésre, hogy végül megoldja azt a titkot, amelyet a figyelmesebb olvasó már a regény elején is tud.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
