Visszhang: lemez

Bartók: Zongoraversenyek / Pierre-Laurent Aimard

Visszhang

A francia zongoraművész aligha tévedne el Budapesten, hiszen előadóként rendszeresen jár hozzánk.

Ideköti Kurtág Györgyhöz, Eötvös Péterhez és a néhai Simon Alberthez fűződő tanítványi-baráti viszonya, és saját bevallása szerint a Bartók-interpretációban a magyar nyelvvel való ismerkedés segítette.

A nagy zeneszerző három klasszis zongoraversenyéből készült felvételen azonban nem érezzük a hagymás-paprikás alap ízét. Az ősi ihletésű I. zongoraversenyben inkább Stravinsky hatását emeli ki, a II. zongoraverseny is harcias lendülettel szól, még ott is, ahol sok előadó hajlamos ellágyulni. A nevezetes középső tétel vérfagyasztó noktürnzenéje így még a szokásosnál is nyomasztóbb, a zárótétel pedig nehéz, erőltetett menet. Aimard előadásában a III. zongoraverseny, amelyet a Pásztory Dittának szóló dedikáció miatt női koncertnek szokás nevezni, csupa meglepetés. Elsősorban azért, mert míg a legtöbb interpretáció a könnyű nosztalgia fényeit villantja fel benne, Aimard, neoklasszicizmusát kiemelve imponáló kőszobrot farag a muzsikából. A nyitótételt ráérős, szenvtelen szemlélődés jellemzi, a lassú szakasz nyugodt természetportré, míg a fináléban, bár nem nélkülözi a bravúrt, a szólista inkább az imitációs szakasz áttetsző megformálásával nyűgözi le a hallgatót. A koncertfelvételen a San Francisco Symphonyt Esa-Pekka Salonen vezényli. Aligha mondjuk etalonnak, lehet, hogy többen fűszerezetlennek tartják majd: ilyen Aimard kristályos megformálásában az abszolút, tiszta zene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.