Visszhang: lemez

Beabadoobee: This Is How Tomorrow Moves

Visszhang

Ritka eset, hogy egy zenész a legelső dalával felhívja magára a zeneipari fejesek figyelmét.

A Beabadoobee mögött álló Bea Kristivel ez történt. Még 18 éves sem volt, amikor lemezszerződését aláírta. A dalszerző-gitáros-énekes 2000-ben született a Fülöp-szigeteken, de családja nem sokkal később Angliába költözött. A Beabadoobee körüli hirtelen felhajtás nem volt véletlen, a zenész elképesztő magabiztossággal és hitelességgel idézi meg a 90-es évek rádióbarát alternatív rockját – egy olyan korszak zenéjét, amelynek idején ő maga még nem is élt.

A nemrég Taylor Swifttel turnézó Bea Kristi most megjelent harmadik albuma a brit lemezlista első helyén nyitott, és Amerikában is szépen teljesített. Az ezúttal Rick Rubinnal is megtámogatott Beabadoobee-gépezet működik tehát, még akkor is, ha a This Is How Tomorrow Moves eddig a legkevésbé erős anyaga. Mintha a két évvel ezelőtti Beatopián gondosan kikísérletezett, nosztalgiára építő formula most kissé szürkébb dalokat eredményezett volna, és az album első felén nincs igazán kiemelkedő pillanat. Utána viszont magára talál, a bossanovás hangulatú A Cruel Affair, a giccsel tudatosan játszó Girl Song, vagy a kamarapopot becsatornázó The Man Who Left Too Soon mind bizonyítják, hogy Bea Kristi izgalmas és egyedi hangú dalszerző. Így kissé az a hallgató érzése, hogy a This Is How Tomorrow Moves egy átmeneti korszakot örökít meg a Beabadoobee pályáján, és remélhetőleg egy fordulatokban gazdag második felvonás kezdőpontja ez az anyag.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.